Aktuális »

Ajánló a magyar piacról

Ajánló a magyar piacról

2018. 11. 06. – 12:22 | No Comment

Eddig nem is igazán tűnt fel a hiánya, de nem volt listánk arról, hogy az itthoni abszintkínálatból mit lehet érdemes kipróbálni. Ez nemcsak azért fontos kérdés, mert a felhozatal jelentős része valójában nem abszint (és …

Read the full story »
Abszintológia

Az abszintról általában.

Hírek

Újdonságok az abszintról, a honlapról, vagy a hozzájuk kötődő dolgokról.

Bárpult

Minden, ami nem abszint, de fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk róla.

Ajánló

Minden abszintmárkát melegen ajánlunk – elfogyasztásra vagy elkerülésre.

Korzó

Az abszinthoz kötődő és a tőle független kultúra helye.

Bárpult »

Téveszmék a szeszfokról

2019. 11. 20. – 16:48 | No Comment

Melyik a legerősebb ital? Erősebb-e a rum a whiskynél? Hány fokos a jó pálinka? Hány fok alatt likőr egy rövidital? Csupa félreértésen alapuló kérdés. Egyes körökben vallásos tisztelet övezi az igen magas alkoholtartalmú italokat, mások eközben kőbe vésik egy-egy röviditalfajta ideális alkoholtartalmát. A legtöbben azt sem igazán értik, mitől függ a röviditalok szeszfoka.

E kérdéskörben talán az abszint alkoholtartalma lenne a legérdekesebb résztéma, de egy régi írásunkban, meg egy másikban már foglalkozunk vele, úgyhogy ezt most kihagyjuk.

Mi az a szeszfok?

Az alkoholtartalmat a címkéken térfogatszázalékban adják meg, „% v/v”, „% alc./vol.” és ezekhez hasonló jelölésekkel. Az italgyártásban állítólag egyszerűbb tömegszázalékkal (% m/m) számolni, de ezzel fogyasztóként nem igazán fogunk találkozni.

A magyar szeszfok, illetve a boroknál emlegetett Malligand-fok is térfogatszázalékot jelöl, bár időről időre találkozni fogunk olyanokkal, akik valamiért „másképp tudják”, és rosszul lesznek, ahányszor valaki az 50 térfogatszázalékos pálinkát ötvenfokosnak merészeli nevezni.

Már jó ideje valószínűleg az egész világon a térfogatszázalékos jelölés az elsődleges és a kötelező a címkéken, de egyes országokban többé-kevésbé él a hagyománya a 19. században bevezetett egyéb skáláknak is.

Amerikai szeszfok (degree proof): fokonként 0,5 térfogatszázalékot jelent, azaz 100 foknál (100° proof) 50% v/v-ot. Bár a palackon feltüntetni ott is a térfogatszázalékot kötelező, az amerikai köztudatban és az égetettszesz-típusok amerikai szabályozásában is a szeszfok az elsődlegesen használt mértékegység, ezért általában azt is feltüntetik az ott forgalmazott italokon (de legalábbis a töményeken).

Brit szeszfok (degree proof): „100 fokos” a szesz, ha 57,15% v/v alkoholtartalmú. (Erre még lentebb a rumnál visszatérünk.) Ma már csak érdekességként tüntetik fel egyes brit vagy indiai italokon, hogyha az alkoholtartalmuk proofban ad kerek számot, de gyakran akkor sem. Az Egyesült Királyságban a brit szeszfokot hivatalosan 1980-ban váltotta fel a térfogatszázalékos jelölés.

Mitől függ a röviditalok alkoholtartalma?

A legtöbbször attól, hogy mennyire hígítják fel őket. Majdnem minden égetett szesszel hígított formában találkozunk, így az „erősebb” és „gyengébb” rövidital-fajták sztereotípiái leginkább azon alapulnak, hogy a legdivatosabb, legismertebb kiadásaikat milyen töményen palackozzák. Egyesek egyenesen azt hiszik, hogy az egyes italfajtának állandó az alkoholtartalmuk – azaz minden whisky 40, minden pálinka 50, minden abszint 70 fokos, stb. Bizonyos italoknál, amilyen a minőségi vodka vagy a cognac, valóban elég ritka az eltérés a 40 foktól, a többinél viszont annál gyakoribb.

A legtöbb párlatfajta lepárlás után 60–96,5 térfogatszázalék közötti alkoholtartalmú, és szinte mindegyikből lehet kapni 50-60 fokos vagy még erősebb palackozásokat is. Más kérdés, hogy ez utóbbiak többnyire a prémium árkategóriából kerülnek ki, ahol már nincs vérre menő árverseny, ahol már nem „muszáj” a gyártóknak minél jobban felvizezni a szeszt.

Ha tehát azt nézzük, hogy lepárlás után milyen erősek a különböző párlatok, akkor az erejéről híres, klasszikus kisüsti pálinka éppen a gyengébbek között van, főleg, ha – átkosbeli szokás szerint – hígítás helyett 52 fokosra főzik.

Az angyalok nem isznak annyit

Gyakran olvashatjuk, hogy a hosszú fahordós érlelés alatt elpárolgó alkohol, az angel’s share, avagy „az angyalok jussa” évente 2-4%, amit sokan úgy értelmeznek, hogy a párlat alkoholtartalma csökken ennyivel. Ebből egyeseknek az is „magától értetődő”, hogy a whisky és a cognac az érlelés miatt lesznek negyven (-valahány) fokos italok. Na de akkor hogyan léteznek 40 évig érlelt whiskyk? A páratból nemcsak az alkohol, hanem a víz is párolog, a szakmában pedig igen régen ismert gyakorlati tény, hogy a megmaradt párlat alkoholtartalma nem minden esetben csökken, sőt, akár nőhet is, ha a víz párolog belőle jobban. A bourbon whiskyt például maximum 62,5%-on szabad hordóba tölteni, a legismertebb hordóerősségű bourbon, a Booker’s mégis 63-64% között kerül palackba. Ezt a jelenséget használják ki azoknál a tiszta marsaláknál is, melyekből szesz hozzáadása nélkül, hordós érleléssel készítenek 18%-os bort.

A legtöbb whiskyt legalább 54%-osan csapolják a hordókból, ahogyan azt az itthon kapható hordóerősségű tételek is illusztrálják. Akár a 40 éves whiskyk közt is lehet 50% fölöttieket találni, és nem azért, mert extrém erősséggel kerültek volna a hordóba. Az olcsó blended whiskyknél a keverék átlagos alkoholtartalma 70% fölött is lehet, mielőtt 40-re hígítanák.

A L’encyclopédie du Cognac megerősíti, hogy az alkoholtartalom legnagyobb részt a cognacnál is hígításkor csökken le, olyan pedig csak nagyon régi párlatok közt fordul elő, hogy a frissen 70% körüli cognac hígítás nélkül érje el a 40%-ot – itt azonban változó, hogy a víz többségét érlelés előtt vagy után adják hozzá.

Mennyi az ideális?

Nem ritkán hangzik el egy-egy párlatfajtára kimondott ideális erősség. A magyar pálinkareneszánsz hajnalán az a (szaknyelven szólva) sikító baromság is terjedni kezdett, hogy „40 fok felett az alkohol elnyomja az aromákat”. Mások inkább ízléstől teszik függővé, véleményem szerint viszont legelső körben a konkrét párlattól függ, tehát egy-egy italtípuson belül is változó, hogy milyen erősség áll jól egy italnak. Hogy hány fokot „bír el” egy párlat, azt ugyanis leginkább a beltartalma dönti el, vagyis mindazok az anyagok, amiket etil-alkoholon és vízen kívül tartalmaz – ezeket kongenereknek nevezik, bár szűkebb értelemben véve nem mindegyikük kongener. Ezek az illó- és szárazanyagok az eredeti alapanyagból, az erjedési kongenerekből, az érlelésre használt hordóból, valamint a lepárlás, pihentetés és érlelés közbeni kémiai reakciókból is származhatnak, illetve kisebb-nagyobb részben el is veszhetnek. Persze, mondjuk 65%-on már szinte minden párlat túl erős, de hogy nagyjából 35–55% között hol lesz „vizes”, „túl erős”, vagy pont jó, az elsősorban a beltartalmán múlik. Egy-egy párlatnak tehát az alapanyaga (és persze a fogyasztó ízlése) mellett a lepárlásától, szűrésétől és érlelésétől is függ az az ideális erőssége, ahol a legjobb ízeket adja és a legkellemesebb szájérzetet nyújtja. 

Amikor egy párlat aromáját, ízét „alkoholosnak” nevezzük, gyakran akkor sem az etil-alkoholt érezzük, hanem egyéb hasonló kongenereket. Az etil-alkoholnak tiszta vodkaillata és -íze van, márpedig azt többnyire csak a vodkában érezni! (A nem finomszesz alapú italokban általában csak hibaként tudom értékelni.) Talán nonszensznek tűnik, amikor egy 45-50%-os italt „alkoholosként” jellemeznek – mert mégis milyen lenne –, de az ilyen benyomást általában nem az alkoholtartalom okozza.

Fontos tehát észben tartani, hogy ha egy adott párlatot kevésbé hígítanak, akkor nemcsak az alkoholtartalma lesz magasabb, hanem a „mindentartalma” is. A töményebbre hagyott párlatban az olajosság, az aromák, a testességet adó összetevők, stb. is erősebbek lesznek. Találkoztam már olyan pálinkával, amiknek a 45% is túl sok volt, de olyan whiskyvel is, aminek – kis kortyokban ugyan, de – nagyon jól állt az 54%! Természetesen az 50%-os pálinka hagyománya sem csak azért alakult ki, hogy elfedje a rossz ízeket: a magyar pálinka fénykorából (a két világháború közti időből) is lehet találni címkéket olyan 50%-os szilvapálinkáról, ami ráadásul amerikai exportra készült, de ma is vannak olyan kiváló szilvapárlatok (főleg érleltek), amiket kár lenne 50 alá hígítani. Általában az erősen finomított, szeszes-száraz, vodkához közelítő párlatok azok, amiknek sok a 40% fölötti alkoholtartalom, illetve nem áll jól az egyoldalúan édeskés-olajos jellegűeknek, amilyenek a brandyk és egyes pálinkák. A magas alkoholtartalom többnyire a vaskos, harapós-olajos, illetve a hosszan érlelt párlatoknak szokott jól állni.

A hígítás témáját félretéve viszont, minél magasabb alkoholtartalmúra finomítanak (desztillálnak) egy párlatot, általánosságban (!) annál tisztább, jellegtelenebb és vékonyabb lesz. Sok italfajtának azzal is szabályozzák a karakterét (esetenként az illóanyag-tartalom mellett), hogy maximum milyen erősre finomítható. Az EU-ban sok párlatfajtára 86%-os korlátozás érvényes (például a gyümölcspárlatokra, azon belül a magyar pálinkára is), de a román pălincánál például 70% a határ, a legtöbb amerikai whiskyfajtánál pedig 80%. Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy a 60%-ra finomított pálinka garantáltan karakteresebb a 86%-osnál, de a finomítás és a párlatelválasztás rejtelmeibe most nem mennék bele.

A magasabb alkoholtartalmú a csípősebb?

A fentiek alapján már sejthetjük, hogy nem mindig. Bár valamirevaló alkoholfogyasztó szereti azt hinni, hogy a torka tévedhetetlenül fokolja a töményszeszt, előfordulhat akár az is, hogy egy 50%-os párlat kevésbé „bánt”, mint egy rosszabbfajta 38%-os, miközben szigorúan véve az utóbbinak sincs technológiai hibája. A sztereotipikus rossz házipálinkát például elsősorban nem az 52% alkohol teszi feledhetetlen élménnyé a torokban (sem), hanem az ecet és az etil-acetát. A tapasztalt fogyasztók ugyan valamennyire meg tudják különböztetni a csípőset az erőstől, de ők is könnyen tévedhetnek mondjuk 5%-ot vagy még többet is, ha szokatlan jellegű az ital. Ezt a szubjektivitást a történelem során mindig is kihasználták egyes zugfőzők, akik minél karcosabb szeszt állítottak elő – az előpárlat beleengedésével vagy akár csípős adalékok hozzáadásával is –, így a vásárlóik elégedetten itták a „nagyon erős”, de valójában akár 30% alatti szeszt. Magának az alkoholnak az erőssége jellegzetesen meleg, száraz érzetű, ezt az érzést erősebb vodkákkal, ginekkel lehet a legkönnyebben megtapasztalni.

A legerősebb ital

Aki ért valamit a szesziparhoz, az tudja, hogy a legerősebb alkoholos „ital” az étkezési finomszesz vagy köznyelvi nevén tisztaszesz, ami lényegében nem más, mint hígítatlan vodka, de hogy ez pontosan milyen erős, az már zavarosabb téma. Gyakran leírják, hogy a 96 (vagy 95,6) százalékos alkohol-víz elegy már azeotrópos, azaz desztillációval nem töményíthető, ezért 96%-os a tisztaszesz. A valóságban azonban az azeotrópos elegy 95,6 tömegszázalékos, ami 97,2 térfogatszázalékos alkoholt jelent. A finomszesz viszont nem azeotrópos, hanem „csak” 96–96,5 térfogatszázalékos alkohol.

A köztudatban tehát összekeveredett az azeotrópos alkohol 96% m/m-ra felkerekített erőssége a finomszesz legalább 96% v/v-os erősségével. Léteznek persze 99,5 vagy 99,7% v/v fölötti víztelenszeszek is, és egy részük emberi fogyasztásra is alkalmas volna, ettől függetlenül nem lehet őket italként forgalomba hozni.

A likőrök

Aránylag gyakori tévhit, hogy a likőrök mindig alacsony alkoholtartalmúak, de pálinkás körökben az az elképzelés is elterjedt, hogy a likőrt mint italfajtát a 37,5 (vagy esetleg 40) százalék alatti alkoholtartalom definiálja. Ez utóbbi tévhitet legalább részben arra vezethetjük vissza, hogy a mézes pálinkák (és más, mézes pálinkaként tetszelgő szeszesitalok) likőr címén kerülnek a palackba, általában 30-35% alkohollal. Csakhogy nem ettől likőrök!

A likőr ízesített és cukorral édesített szesz, amit legalább 15% alkohollal kell palackozni, de felső megkötés nincs: likőr például az 55%-os Chartreuse is. A cukrot méz vagy egyéb cukorforrás formájában is hozzá lehet adni. A likőrök minimális cukortartalma az EU-ban literenként 100 gramm (egyes kivételeknél 70-80), míg az USÁ-ban sokkal kevesebb, legalább 2,5 tömegszázalék, azaz literenként 22–25 gramm.

A pálinka tehát nem lesz likőr se attól, hogy ízesítik, se attól, hogy felhígítják. Akkor lesz likőr, ha ízesítik és édesítik is – alkoholtartalomtól függetlenül.

A whisky és a 40 fok

A whiskyt a legtöbben negyvenfokos italként ismerik, pedig ez egyáltalán nem annyira jellemző rá, mint a cognacra és a (minőségi) vodkára. A tapasztaltabb whiskykedvelők kedvencei között nem sok 40%-os tételt találunk. Az ismertebb whiskymárkák nem túl régen még a legolcsóbb kiadásaikat sem hígították 40 fokig: még az ezredfordulón is 43%-os volt a Johnnie Walker Red Label, a Jack Daniel’s No. 7. és több más népszerű alapkiadás is.

Az amerikai whiskyt máig is csak a „belépő szinten” (értsd: a kólába való kocsmawhiskyknél) jellemzi igazán a 40 fok, és az ennél „értelmesebb” kiadások többnyire még az olyan tucatmárkák estén is 43%-nál kezdődnek, mint a Jim Beam vagy a Jack Daniel’s – kivételek persze itt is vannak. Az amerikai whiskyknél az 50% közeli szesztartalom is gyakoribb, mint más whiskynemzeteknél, és nem ritkák az ennél erősebbek sem. Az Egyesült Államokban olyan törvényi párlatkategória is létezik (bottled in bond), aminek egyebek mellett pontosan 50%-osnak kell lennie. Ez ugyan nemcsak whisky lehet, de többnyire az, és e szabályozás eredeti célja is egy minőségi whiskykategória létrehozása volt a 19 század alkonyán.

A skótoknál egyre jobban felszivárog a 40% a prémium kategóriába is, de leginkább azért, mert náluk az utóbbi évtizedekben mesterségesen szétvált az „elegáns” és az „izgalmas” whiskyk világa – ma már az előbbit többnyire a blended whisky, utóbbit a malátawhisky testesíti meg. Az utóbbiak közt gyakoribb a 43 vagy 46%, illetve nem ritka az 50 fölötti, hordóerősségű sem.

Az íreknél is nagyon hasonló a helyzet, a kanadaiak pedig… nos, ők többnyire ma sem próbálnak izgalmas whiskyket gyártani.

Persze ez azért nem azt jelenti, hogy régen minden whisky 40% fölött volt, főleg nem a legolcsóbbak. Ha  egész a századfordulóig megyünk vissza, akkor olyat is olvashatunk – brit szerzőtől! –, hogy az orosz állami monopólium vodkája a maga 40%-ával „lényegesen erősebb” volt, mint a brit kocsmákban megszokott whiskyk és ginek. Amerikai oldalon pedig tanulságos az az árlista, amit a Jack Daniel’s készleteinek századelős kiárusítása kapcsán ismerünk a szesztilalom hajnaláról – ez Tennesse-ben 1909-ben volt.  Fehér szűrt whisky 37,5 és 50%, érlelt whisky 35%, hosszan érlelt whisky 40%, fehér kukoricawhisky 37,5 és 45%. (A Jack Daniel’s No. 7-t hordónként a saját erősségén adták.) Érdekességképp, volt még itt almapárlat 37,5%, érlelt alma és őszibarack 50%, brandy 45%.

Rum, az erős ital

Hazánkban ma a sem ritka elképzelés, hogy a rum erős ital, aminek kettős eredete van: a hírneve és a „nem igazi rumok” divatja.

Talán a kevésbé jelentős ok, hogy a rum kulturális megítélését itthon a Rejtő-féle matrózos háttere határozza meg, és valóban, ez a történelmi korszak hírhedt a 100 [brit] szeszfokos – full proof – vagy afölötti, overproof rumról. Ezt  a brit haditengerészetnél 1980-ig fejadagban is adták, bár meg nem mondom, mettől meddig engedték a matrózoknak, hogy ezt a hajón töményen igyák. Az ilyen rum töménységét a korábbi évszázadokban is könnyű volt ellenőrizni, mert a vele átáztatott puskaport meg lehetett gyújtani. (Mégpedig úgy, hogy ne csak a szesz égjen le róla, hanem aztán maga a puskapor is meggyulladjon, tehát elég kevés vizet hagyjon maga után.) A 100° proof szesz erősségét a britek úgy iktatták törvénybe, hogy a fajsúlya a vízének 12/13 része, ez  pedig 57,15% v/v -os alkohol. Ezt a pontos számot persze nem a gyújtópróba adta, na meg annak az eredményét egyébként is befolyásolhatta az éghajlat, az időjárás. Nyilvánvalóan azért választották éppen ezt az arányt, mert így a 100° proof szesznek szinte hajszálpontosan a 4/7 része alkohol, így nemcsak könnyen átszámolható térfogatszázalékra és vissza, hanem ráadásul a 40% alkohol is éppen 70° proof lett.

A dolog másik eredete az, hogy Magyarországon „rum” címén a volt Monarchia területére jellemző rumutánzatok terjedtek el, és máig is azok a népszerűbbek. Ezek eredetileg természetes ízesítésűek voltak (illetve az osztrákoknál ma is azok), ám önálló italként így is csak úgy-ahogy élvezhetők. Inkább rumpuncs, rumostea és rumoskávé formájában fogyasztották, na meg persze süteményeket ízesítettek vele. Így gyakran nem is hígították fel őket a röviditalok fogyasztási szeszfokára, hanem meghagyták 50, 60 vagy éppen 80%-on, lévén 96%-os tisztaszesz volt az alapjuk. Így lett a rum (értsd: rumaromával ízesített tisztaszesz)  a „szocializmus abszintja”. Magyarországon máig is olyan „rumok” a legismertebbek, amik valójában nem is rumok: a Portorico 60(%) szeszesital, illetve a Stroh, Spitz Inländerrumok 80%-os kiadásai.

A fentiekkel szemben azonban a mai valódi rumok – értsd: amikre nem „szeszesital”, nem „Rum Verschnitt”, nem „Inländer Rum” van ráírva; sajnos ez eléggé aknamező –, szóval a valódi rumok alkoholtartalma a whiskykéhez hasonló, illetve egy kicsit ingadozóbb. Az olcsó rumok közt általános a 37,5%, bár a 70-75%-os koktélrum sem olyan  ritka.

Az önálló italnak készült, minőségi érlelt rumok többsége azonban 40-50% közötti, ahogyan az a legtöbb más minőségi rövidnél is megszokott, de természetesen az is előfordul, hogy élnek a full proof tekintélyével. Ez ilyenkor nem mindig 57%, hanem 54,8%-tól akár 60% fölé terjed, hiszen mint említettem, a gyújtópróbán alapuló full proof eredetileg sem egzakt érték lehetett.

„A 37,5%-os italokat 40%-ról vizezték fel”

Ilyen konkrétan megfogalmazva ritkán találkozni vele, de gyakran tetten érhető az a felfogás, hogy az égetett szeszek többsége normálisan 40 fokos, a 37,5-ös palackozások pedig csak azért léteznek, mert a gyártók képesek 2,5%-on spórolni.

Ebben ugyan esetenként némi igazság is van, azonban a 37,5% alkoholtartalom hagyománya régebben létezik, mint a 40%-é. Nyilván nem nagy meglepetés, hogy eredetileg, amikor még se a térfogatszázalékos skálát, se a merülőfokolót nem ismerték, nem kereken 40%-os volt se a whisky, se a rum, se a brandy, hanem éppen egy kevésbé kerek számot kerekítettek később 40-re. (Egy népszerű mese szerint Mengyelejev találta fel a 40%-os szeszt mint az etanol etalonját – ee hee –, de ezt majd a vodkás írásunkban tesszük a helyére.) A 37,5%-os erősség hagyománya egy korai szeszfokolási módszerből született. Az adott mennyiségű mintát egy kis tálkában felforralták és meggyújtották, majd a láng kialvása után visszatöltötték a mérőhengerbe. Ha éppen a fele hiányzott, az egyfajta sztenderd fogyasztási erősségnek számított. Ez volt a 37,5 tömegszázalékos szesz, amit az oroszok polugárnak neveztek (mielőtt hatóságilag 38-ra, majd 40-re kerekítették volna), de a világ sok más részén is megtaláljuk e bűvös számot.

Kép: Wikimedia Commons

Az EU-ban ma is  37,5% a minimális kötelező alkoholtartalma többek közt a vodkának, a rumnak, a gyümölcspárlatnak, a törkölypárlatnak, a ginnek – összesen 17 szeszesital-kategóriának, amibe a natúr párlatok többsége beletartozik, ráadásul a néhány kivétel egy részénél is 38% az előírás. Az eredetvédett párlatok közt persze már jóval több kivétel van – legalább 40%-os például a cognac vagy a szatmári szilvapálinka, és sok más társuk is.

Ahogyan fentebb a Jack Daniel’s 1909-es árlistájából láthattuk, akkoriban Amerikában is természetes volt a 37,5%-os minőségi rövidital, és csak a szesztilalom utáni szabályozás írta elő a különböző párlatfajták ma is érvényes 40%-os minimumát.

Magyarországon annyiban jogos fordítva gondolkodni erről, hogy a szocializmusban még a kommersz szeszek is 40%-osak voltak, így a 37,5%-os italok nálunk valóban „felvizezésként” jelentek meg újra a posztszocialista piacon. Emellett természetesen nemzetközi márkáknál is esett már meg olyan csúfság, hogy 40-ről 37,5%-ra váltottak.

A vizezés azonban nem kizárólag a spórolást (bár elsősorban azt) szolgálja. Az alsó- és alsó-középkategóriás bolti szeszekről szinte ökölszabályként elmondható, hogy 40%-osan túl szárazak vagy túl csípősek lesznek, így jobban is áll nekik az alacsonyabb alkoholtartalom; segít lágyabbá tenni azt, ami nem lágy. Ezért is lehet, hogy a – még olcsóságában is „eleganciaközpontú” – brandyt nem 37,5, hanem egészen 36%-ig szabad vizezni. (Például a St. Rémy-nek is jobb, hogy csak 36 fokos, de a 40 fokos Courriere XO is jobban járt volna így.) A legolcsóbb whiskyk is gyakran – ha nem is jobbá, de – ihatóbbá válnak, ha pár csepp vízzel (vagy jéggel) megszabadítjuk őket a kötelező 40 foktól. Mint említettem, a századforduló kocsmáiban is gyakran inkább 30, mint 40 fok felé húztak az olcsó rövidek. Persze elleniskolaként az 50% fölötti erősség is működik, mert valamennyire elfed, kisimít bizonyos hibákat. A saját tapasztalatom szerint a rossz rövidek gyakran 38-48% közt mutatják a legrosszabb arcukat: itt már elég erősek ahhoz, hogy zavaróan csípjenek, viszont még elég gyengék ahhoz, hogy tisztán lehessen érezni a rossz ízüket. Nagyjából 38 alatt és 48 fölött legalább az egyik, de néha mindkét probléma enyhül.

Az is tetten érhető, hogy a minőségi italoknál a gyártók többre tartják a kerek számokat vagy a hagyományokat, mint holmi „ideális alkoholtartalmat” – ami százalék pontossággal egyébként sem létezik. A 40% irracionális népszerűsége mellett érdemes az eltérő brit és amerikai szeszfokok trendjeit is megvizsgálni. Azt már tisztáztuk, hogy a 40% alkohol nemcsak amerikai szeszfokban (80°), hanem britben is kerek szám (70°). Azonban míg a 40% fölötti whisky korábbi (de ma sem ritka) amerikai etalonja 45% (90° US proof), addig a skóté 43% és 46%, ami 75° és 80° UK proof! Ezek annak idején annyira megszokottá váltak, hogy a skót és ír whiskynél azóta is a 40/43/46%-os palackok uralják a 40-46 közötti mezőnyt. Különösen 46%-os malátawhiskyből van ma is nagyon sok. (A Talisker 10 például egyenesen „45,8%”, ami a 80° proof pontos értéke, pedig ezt fel sem tüntetik a címkén.) Mint fent láttuk, a szesztilalom előtti Amerikában is a 70°, 75°, 80°, 90°, 100° proof italok voltak megszokottak annak ellenére, hogy ott ezek a számok egész más szesztartalmat jelöltek.

Bónusz: „Nagyapám csinált házilag fehérbort, rendszerint 20-23% között mozgott az alkoholtartalma”

Ez az írás alapvetően az égetett szeszekről szól, de a húszfokos házibor legendáját sem érdemes kihagyni. A természetfeletti jelenségnek az a magyarázata, hogy a bornak mustkorában 20-23 körül volt a cukorfoka (többnyire persze „korrekció” után), és ezt a laikus úgy értelmezte, hogy a belőle készült bor is „húszfokos”. A húszfokos mustból azonban maximum 13% alkoholtartalmú bor várható, ha pedig nem erjed le teljesen (ami egy spontán erjesztett házibornál könnyen előfordulhat), akkor ennél is gyengébb.

Léteznek olyan erjesztőtörzsek, amikkel lehetséges 20% alkoholt erjeszteni, de senki nem ilyenekkel készíti a házibort, és az ízek szempontjából sem igazán szerencsés ötlet, nem is tudok ilyen borról. Léteznek továbbá különösen erős borok, melyek érleléskor veszítenek vizet (ahogyan a marsalánál említettem), illetve az úgynevezett likőrborok – például a marsala más fajtái, illetve a portói, a sherry, a madeira –, melyeket borpárlat hozzáadásával erősítenek fel.

Hígíts okosan!

2019. 09. 18. – 14:27 | No Comment
Hígíts okosan!

Az abszint egyik gyengesége, hogy csak akkor nyújt teljes élményt, ha nem hibáznak az előkészítésénél, azaz a hígításánál. Ráadásul ha nem megfelelő eszközöket választunk hozzá, akkor a helyes előkészítése elég kényelmetlen tud lenni, és ilyenkor …

Gyanús whiskyk

2019. 07. 29. – 08:56 | No Comment
Gyanús whiskyk

Három olyan whiskyvel foglalkozunk most, amikhez – más-más okokból – negatív előítéletek tapadnak, és nem is állítom, hogy alaptalanul. Aki ért valamit a whiskyhez, abban legalább a kétely felmerül, hogy érdemes-e ilyenekre pénzt költeni. A …

Prestige „Absinth” és „Absinthe 55” eszenciák

2019. 07. 09. – 17:20 | No Comment
Prestige „Absinth” és „Absinthe 55” eszenciák

Prestige Absinth:
★★★☆☆ 2,4

Prestige Absinthe 55:
★★☆☆☆ 2,1

Értékelő: Oláh Ádám
2019. 07. 02.
20 ml-es palackban forgalmazott természetes aromakészítmények glicerinnel, cukorral és ételfestékkel; adagonként 7,3 dl szesz ízesítéséhez. Mivel a két tétel igen kevésben tér el, egy bejegyzésben értékeljük …

Tegyük tisztába a metil-alkoholt!

2019. 06. 04. – 15:08 | No Comment
Tegyük tisztába a metil-alkoholt!

A metanol, metil-alkohol vagy faszesz néven ismert, súlyosan mérgező vegyület nagyjából a századforduló óta mumusa a rossz minőségű italok fogyasztóinak – régen jó okkal, manapság többnyire ok nélkül. Ha egy alkoholos italt veszélyesebbnek vagy károsabbnak …

(Jade Liqueurs) Nouvelle-Orléans

2019. 04. 11. – 08:47 | No Comment
(Jade Liqueurs) Nouvelle-Orléans

Összegzés: ★★★★★ 4,5
A Nouvelle-Orléans a Jade-sorozat első tagja volt, ami a további négy Jade abszinttal ellentétben még nem próbált valamelyik konkrét századfordulós márka replikája lenni. Ezt a receptet még a ’90-es években kezdte fejleszteni Ted …

Japán whisky

2019. 03. 07. – 15:29 | No Comment
Japán whisky

Nikka Blended Whisky
Összegzés: Laza, harapós, kissé éretlen, de kellemes whisky.
Utoljára beszerzett minta: 2016. december
Friss, laza, harapós illat banános, szinte rágógumis gyümölcsösséggel, vaníliával. Némi éretlenséget sejtet. Az ízben határozottabban jön az enyhén tőzeges, malátás-krémes íz, finom …

A pontarlier-i abszint zavaros eredetvédelme

2019. 02. 18. – 15:47 | No Comment
A pontarlier-i abszint zavaros eredetvédelme

Szinte pontosan hét évvel ezelőtt írtunk róla, hogy a francia Nemzeti Minőség- és Eredetügyi Intézet elfogadta a pontarlier-i abszint (Absinthe de Pontarlier) helyi eredetvédelmét, ami előfeltétele annak, hogy egy ital európai uniós eredetvédelmet kapjon. Ezután …

Három vidék, három brandy

2019. 01. 24. – 15:18 | No Comment
Három vidék, három brandy

Cardenal Mendoza Brandy de Jerez
Solera Gran Reserva
Beszerzés ideje: 2017. Szeptember(Jerez-régió, Spanyolország)
Szokatlanul gyümölcsös, mazsolás-mogyorós illatú brandy. Az ízben emellett a gyümölcsnek halványan még a fanyarsága is megjelenik, és ez igen jól illik az ital édes, bársonyos …

La Fée Parisienne Absinthe Superieure

2018. 11. 19. – 18:59 | No Comment
La Fée Parisienne Absinthe Superieure

Összegzés:
★★★☆☆ 2,9

68% alk.
Nem tévesztendő össze az egyéb „La Fée Absinthe” termékekkel:

A La Fée Parisienne korábbi változatával, melyet átlátsző üvegben, zöld ételfestékkel palackoztak. (Elképzelhető, hogy maga az ital ugyanilyen, vagy valamivel gyengébb.)
A további La Fée Absinthe …

Baracilin

2018. 08. 28. – 18:56 | No Comment
Baracilin

(Szicsek) Bíbor Kajszi Pálinka
Beszerzés ideje: 2017. augusztus
Intenzív, üde, édes kajsziillat, finoman lakkos erjedési jegyekkel. A szájban ezt a karaktert némi mandulás szárazság egészíti ki, majd a finom, édes barackíz egyre jobban elözönli a kortyot. Friss, …

A kínosabb whiskys tévhitek

2018. 04. 17. – 16:37 | No Comment
A kínosabb whiskys tévhitek

A whiskys műveltséget igen sokféle téveszme sújtja, amiket gyakran ráadásul az italszakmában és -kereskedelemben dolgozók terjesztenek – gyakran jóhiszeműen. Ezek egy részén lehet vitatkozni, ám sok olyan is van, ami részben vagy egészben mezei tévedés; …

Jim Beam Black – a régi és az új

2018. 04. 16. – 12:15 | No Comment
Jim Beam Black – a régi és az új

Régebbi olvasóinknak már nem újdonság, hogy egy-egy neves italkiadásnak nemcsak a csomagolása, de a tartalma sem feltétlenül állandó. Egyesek szinte folyamatosan változnak, néha akár éles stílusváltással, és – főleg a „belépő szinten” és kicsit afölött …

République (Alandia)

2017. 10. 23. – 17:39 | No Comment
République (Alandia)

Összegzés:
★★★★☆ 3,4

                 

68% alk.                                                                  …

Tekirdağ Rakısı

2017. 06. 29. – 11:53 | No Comment
Tekirdağ Rakısı

Összegzés:
★★★★☆ 4,0

Típus: rakı
Származás: Törökország
45% alk.                                                              …

A „konyak” esete

2017. 06. 14. – 15:50 | No Comment
A „konyak” esete

Nem szoktam használni a „konyak” kifejezést ebben a formájában, pedig ez a magyar nyelv egyetlen jól bejáratott, kényelmesen használható szava a… konyakra. Mégpedig azért nem, mert kétértelmű szó, és legfeljebb a kontextusból derülhet ki egyértelműen, …

Duplais Balance (Matter-Luginbühl)

2017. 03. 29. – 14:42 | No Comment
Duplais Balance (Matter-Luginbühl)

Összegzés:
★★★★★ 4,2

                 

60% alk.                                                                  …

(Jade Liqueurs) V.S. 1898

2017. 02. 21. – 14:44 | No Comment
(Jade Liqueurs) V.S. 1898

Összegzés:
★★★★★ 4,7

65% alk.
A századfordulós, svájci C. F. Berger abszint replikája, melynek receptjét (egyéb információk mellett) egy 1898-es palack GC-MS analízise alapján fejtették vissza.                          …

La Ptite Traditionelle

2016. 11. 10. – 15:02 | No Comment
La Ptite Traditionelle

Összegzés:
★★★★★ 4,4

                 

53% alk.                                                                  …

Mead Base Absinthe (Žufánek)

2016. 10. 12. – 13:38 | No Comment
Mead Base Absinthe (Žufánek)

Összegzés:
★★★★☆ 3,9

                 

A Žufánek saját mézpárlatából desztillált abszintja.
68% alk.                                                        …

Pastis d’antan (Combier)

2016. 09. 08. – 16:02 | No Comment
Pastis d’antan (Combier)

Összegzés:
★★★★☆ 4,1

Típus: Pastis
Származás: Franciaország                                                               …

Brevans – Austin O. Spare (Matter-Luginbühl)

2016. 08. 15. – 14:58 | No Comment
Brevans – Austin O. Spare (Matter-Luginbühl)

Összegzés:
★★★★☆ 3,6

                 

A svájci Matter-Luginbühl szeszfőzde Brevans-sorozatának második tagja. E sorozatban a J. de Brevans-féle szeszfőző kézikönyv 1897-es kiadásának abszintreceptjeit dolgozzák fel. A kiadás névadója Austin Osman Spare angol művész (1886–1956).
Hivatalos honlap: Absinthe Brevans AO Spare …

A szocialista Magyarország egykori pálinkái – II. rész

2016. 06. 23. – 12:35 | No Comment
A szocialista Magyarország egykori pálinkái – II. rész

szerző: Dobos János
Nehéz dolgom volt, amikor nekiültem a második rész megírásához. Az első részben az 1990-es évek előtti tömegtermékek, klasszikusok szerepeltek, melyeket mindenki abban az időben ismert, ebben nagy szerepet játszott a könnyen felismerhető címke …

La Maison Fontaine Blanche

2016. 06. 06. – 14:40 | No Comment
La Maison Fontaine Blanche

Összegzés:
★★★★★ 4,3

                 

56% alk.                                                                  …

La Maison Fontaine Verte

2016. 05. 16. – 14:57 | No Comment
La Maison Fontaine Verte

Összegzés:
★★★★★ 4,4

                 

55% alk.                                                                  …

Grüne Fee Absinth

2016. 02. 24. – 20:13 | No Comment
Grüne Fee Absinth

Összegzés:
★★☆☆☆ 1,4

Általános élvezeti érték: (mi ez?)
★★★☆☆ 2,5

                                                          …

Alandia Strong68

2016. 01. 21. – 16:52 | No Comment
Alandia Strong68

Összegzés:
★★★★☆ 3,8

                 

68% alk.                                                                  …

Jade Terminus Absinthe Oxygenée

2015. 12. 26. – 21:30 | No Comment
Jade Terminus Absinthe Oxygenée

Összegzés:
★★★★★ 4,6

                 

A Jade-sorozat ötödik tagja a békebeli Cusenier Oxygenée abszint replikája, mely a századforduló legdrágább abszintjaként híresült el. Nevét arról a különleges oxigénes kezelésről kapta, mellyel akkoriban „egészségesnek” próbálták beállítani (kompenzálva az abszintot ért korabeli …

Abszintjelenetek – A fekete múmia átka

2015. 10. 27. – 13:09 | No Comment
Abszintjelenetek – A fekete múmia átka

Hiba lenne hiteles korrajzot elvárni A fekete múmia átkától, hiszen sokkal inkább Rejtő Jenő stílusát próbálja felidézni, mint bármiféle valóságot. Akár az abszintot, akár a kora 20. századot, akár az alapul vett Rejtő-kisregényt nézzük, ez …

A’ pálinkáról

2015. 10. 14. – 17:29 | No Comment
A’ pálinkáról

Utoljára frissítve: 2019.10.02.
Nem véletlenül választjuk egy Széchenyitől származó vitairat címét: a kereskedelmi pálinkával ma is vannak gondok, még ha ma mást is értünk pálinka alatt, mint akkoriban. Egy évtizeddel a pálinka eredetvédelme után, 2014-ben …

Tunel Absinthe (zöld, 70%)

2015. 10. 06. – 17:51 | No Comment
Tunel Absinthe (zöld, 70%)

Összegzés:
★★★☆☆ 2,3

                                                                   

Megjelenés
★★☆☆☆ …

Pernod Absinthe Recette Traditionnelle / Original Recipe

2015. 09. 14. – 09:16 | No Comment
Pernod Absinthe Recette Traditionnelle / Original Recipe

Szerkesztői értékelések:
★★★★☆ 3,5
(1 szerkesztői értékelés)

Felhasználói értékelések:
★★★☆☆ 3,1
(1 felhasználói értékelés)

                                                      …

Gothica – Essence of Darkness

2015. 08. 27. – 16:52 | No Comment
Gothica – Essence of Darkness

Összegzés:
★★☆☆☆ 1,2

Általános élvezeti érték: (mi ez?)
★★★★☆ 4,0

                                                          …

Libertine 55

2015. 08. 09. – 13:23 | One Comment
Libertine 55

Összegzés:
★★★★☆ 3,6

                 

55% alk.                                                                  …

Angélique Verte Suisse

2015. 07. 07. – 13:41 | No Comment
Angélique Verte Suisse

Összegzés:
★★★★★ 4,5

                 

68% alk.                                                                  …

Az „abszint” mint „ihatatlan”?

2015. 06. 22. – 17:57 | No Comment
Az „abszint” mint „ihatatlan”?

Utoljára frissítve: 2018. április 1.
Sok helyen találkozni azzal a szakállas elmélettel, miszerint az „abszint” szó ihatatlant jelent. Alapvetően ártalmatlan teória volna ez, ha egyesek nem próbálnák magára az italra vonatkoztatni. De jelentett-e ilyesmit ez a …

Eretnek vélemény: a whisky és a whiskey ugyanaz

2015. 05. 23. – 13:00 | No Comment
Eretnek vélemény: a whisky és a whiskey ugyanaz

Utoljára frissítve: 2018. április 28.
A whiskys értékeléseinknél sokaknak feltűnhetett már, hogy minden ország whiskyjét whiskynek nevezzük, pedig a népszerű ismeretterjesztéssel felvértezett önjelölt szakértők whiskykedvelők közt a tudatlanság netovábbjának számít lewhiskyzni egy ír vagy amerikai „whiskey”-t …

Pernod Fils (Tarragona, 1950–60-as évek)

2015. 05. 19. – 11:31 | One Comment
Pernod Fils (Tarragona, 1950–60-as évek)

Összegzés:
★★★★★ 4,3

                 

A Pernod spanyolországi leányvállalata által a francia tilalom után Tarragona városában gyártott Pernod Fils abszint az 1950–60-as évekből.
68% alk.                                …

Ouzo kólával, meg ilyenek

2015. 05. 14. – 19:24 | No Comment
Ouzo kólával, meg ilyenek

Utoljára frissítve: 2019. 11. 16.
Még régebben futottam bele abba az első hallásra rémisztő információba, hogy a görög fiatalok közt divatos a kólával hígított ouzo. Eredetileg eszemben sem volt kipróbálni, mert émelyítőt émelyítővel keverve mégis mi …

Miért „nincs” mézes pálinka?

2015. 05. 04. – 11:47 | No Comment
Miért „nincs” mézes pálinka?

A pálinkás műveltség egyik alaptételének számít, hogy mézes pálinka nincs, mert a mézzel kevert pálinka nem nevezhető pálinkának. Ez azonban kissé önkényes érvelés, és azt is nagyon kevesen tudják, hogy a mézes pálinkának miért volt …

Vieux Carré

2015. 04. 28. – 15:30 | No Comment
Vieux Carré

A Vieux Carré több szempontból is különleges számunkra. Nemcsak az első tengerentúli abszintunk, hanem az első olyan prémium abszint is a magyar piacon, ami az ország több boltjában is kapható, és az első olyan, amelyikre …

Vieux Carré Absinthe Supérieure

2015. 04. 22. – 15:45 | No Comment
Vieux Carré Absinthe Supérieure

Összegzés:
★★★★☆ 4,1

Fontos! 2017-től az amerikai piacon többen is találkoztak ocsmányul keserű Veiux Carré-vel, illetve az elmúlt években egyébként is zuhanó színvonalról beszélnek. Itthon talán elég lassan forog a készlet ahhoz, hogy akár több évvel ezelőtti …

L’Interdite Distival

2015. 02. 26. – 18:16 | No Comment
L’Interdite Distival

Összegzés:
★★★★★ 4,2

                 

56% alk.                                                                  …

Búcsúzik PéterPál

2015. 02. 24. – 13:42 | No Comment
Búcsúzik PéterPál

szerző: Dobos János
Tradíciót követni, újat mutatni, egyedinek lenni. 2013 végéig, több mint 20 éves létével a PéterPál-nak, a Zwack márkájának ez sikerült.
Tradíció?
A rendszerváltás első éveiben, amikor a köztudatban a kommersz egyet jelentett a Fekete Cseresznyével …

Montmartre

2015. 02. 17. – 18:02 | No Comment
Montmartre

Összegzés:
★★★☆☆ 2,9

                 

A Montmartre szokatlan fűszereket is felvonultató osztrák abszint, melynek párlatában többek közt bazsalikom, fahéj, narancs- és citromhéj is megtalálható.                                …

François Guy

2015. 01. 06. – 11:23 | No Comment
François Guy

Összegzés:
★★★★★ 4,2

                 

45% alk.                                                                  …

Az abszintot felbontani sem mindig egyszerű

2014. 12. 03. – 15:19 | No Comment
Az abszintot felbontani sem mindig egyszerű

Utoljára frissítve: 2017.04.24.
Az abszinttal kapcsolatban első nekifutásra semmi nem egyszerű és magától értetődő – miért pont a palack felbontása lenne az? Máig is annak az abszintnak van a legtöbb becsülete, amelyik a századfordulón megszakadt hagyományokat …

Legalizációs mítoszok

2014. 11. 18. – 10:13 | No Comment
Legalizációs mítoszok

Az abszinttal semmi nem történhet anélkül, hogy a sajtó mítoszokat gyártana belőle. A legalizációja is ilyen: a köztudatban az EU 1991-ben, Svájc 2005-ben, az USA 2007-ben, Franciaország pedig csak 2011-ben engedélyezte újra az abszintot. S …

Akveld’s artisanale absinthe (blanche)

2014. 11. 10. – 17:30 | No Comment
Akveld’s artisanale absinthe (blanche)

Összegzés:
★★★★★ 4,2

                 
60% alk.                                                                  …

Lucid Absinthe Supérieure

2014. 08. 24. – 12:27 | No Comment
Lucid Absinthe Supérieure

Még nincs szerkesztői értékelés!

Felhasználói értékelések:
★★★☆☆ 2,8 (1 értékelés)

                 

62% alk.                                                      …

Un Émile 68 (2013)

2014. 08. 16. – 12:21 | No Comment
Un Émile 68 (2013)

Összegzés:
★★★★☆ 3,8

                 

Az Émile Pernot egyik első jelenkori abszintja, pontosabban annak továbbfejlesztett változata.
Fontos! Az elmúlt években a külföldi abszintkedvelők egyöntetűen állítják, hogy az Émile Pernot abszintok egyáltalán nem közelítik meg a korábbi minőségüket, illetve egy részük …