Home » Ajánló, Factice

Grüne Fee Absinth

Submitted by on 2011. 06. 22. – 22:33No Comment

Grüne Fee Absinth… Koktélokhoz tökéletes

Mondaná Henry Chinaski vagy éppen alteregója, az író Charles Bukowski, ha ezt az osztrák gyártási hellyel megjelölt, minőséginek nevezett italt valaha is ajkaihoz emelte volna; noha soha nem ivott volna abszintot.

A Grüne Fee, vagyis Zöld tündér egy párlási eljárást sohasem látott, esszencia-macerálással kevert, 50 fokos alkoholos ital (promóciós termék üvegén 55% áll filctollal javítva), mely teljes mértékben nélkülöz mindent, ami ánizzsal – vagy ha rosszmájú szeretnék lenni: abszinttal – kapcsolatos. Tagjaink közt pedig biztosan van pár
„rosszmájú”, ami jelen esetben inkább pozitív tulajdonság, s nem más, mint a zenei körök sznob vájtfülűsége.

A feltehetően nem növényi alapanyagokból nyert zöldes színe erősen hasonlít a drogériákban kapható szájvizekére, melynek tükrében íze sem sokban tér el attól, ellenben – magam sem tudom miért – mégis magasan veri a cseh, sarki kocsmákban is kapható „abszintokat”. Ánizstartalom híján louche-hatást senki se várjon: nem ez az ital fogja beírni magát a Guiness rekordok könyvébe a legnagyobb köd kategóriában; már ha van ilyen bejegyzés persze. Ahelyett, hogy utánanéznék, lássuk, mi történik az itallal egy kockacukor hozzáadásával! – Én már csak ilyen csodavárós vagyok.

Legyen szó akármilyen minőségű abszintról, a cukrot és az abszintot sohasem gyújtom meg. Nincs különösebb oka, nemes egyszerűséggel félek, hogy hőn szeretett Tündérem bosszút áll és poklok poklával sújt rám, ha szárnyait próbálnám lángokkal borítani és máglyahalálra ítélni. Grüne Fee Absinthe esetében sincs ez másképp. Babona vagy sem, a piroeffekt (cseh szertartás) ma is elmarad. Nehezen oldódik, s hiába keverem veszettül a Versinthe kanalammal a pohárban, csak egy Tesco minőségű 3 in 1 kávéra emlékeztető folyadékot kapok osztályrészül, no persze zöld színben. Végül is, amennyire zavarossá vált a poharamban lévő szesz, ezt már bizonyos lebujok louchenak neveznék és a szokásos 10% helyett legalább 20% borravalót kérne a jólfésült bartender a hitelesnek tűnő rituálé miatt.

Említettem? Ez a márka 2007-ben a World Spirit Awardon kategóriájának győzteseként aranyérmet nyert. Egy perces néma csenddel áldozok a versenytársak tiszteletére. Ígérem.

Hogy mégis milyen egy jó, mindemellett díjnyertes, aranyérmes szájvíz? Nos, ha a Grüne Fee-t annak tekintjük, akkor egy viszonylag testes (komplex), cukor nélkül is csupán enyhén édes, teljesen ánizsmentes, lila gyökér és a fahéj ízvilággal kell, hogy találkozzunk. Olyan, mint amikor az ember párja nyakának szívásakor még érzi az éjszakai enyelgés parfümízét. Van aki szerint szexi; szerintem sokkal inkább az számít, kinek a nyakával találkozik az ember. A minőségnek ára van, ezt az italt azonban hasonlatok sem mentik meg a lepontozástól.

A Grüne Fee Absinthe-ot az ugyanabból a bécsi Wiener Schnaps Museumból származó Mata Hari kishúgának is szokás becézni alacsonyabb, de az abszintok közt mégis magasnak számító 20 mg/kg tujontartalma miatt. (A Mata Hari 32 mg/kg-t tartalmaz – a gyártó szerint).

Ettől függetlenül hallucinációra senki se számítson, ennél az italnál is toronymagasan az alkohol mennyisége válthat ki bármilyen (nem)kívánt reakciót. Az ital 24 EUR körül kering a piacon és leginkább 0,7 literes kiszerelésben kapható. Zugivóknak 0,4 literes változattal is kedvez a gyártó. Van belőle bőven, bármelyik online kereskedőnél, vagy akár egy bécsi kirándulás során is találkozhatunk vele.

(A német Szövetségi Élelmiszer-ellenőrző és -kutató Intézet egészen mást mért: http://www.thujone.info/testing.html)

Ha nincs más kéznél, vagy egy magányos éjszakán hiányzik egy finom nyak íze, a Grüne Fee Absinthe ugyan nem fog kárpótolni, de átvészelni az estét vagy a magányt biztosan segít.

Grüne Fee Absinth

 

hozzászólás