Home » Bárpult, Likőr

Bénédictine

Submitted by on 2011. 06. 27. – 00:21No Comment

Érdekel minket, mert francia és mert gyógynövénylikőr, meg része a Krizantém koktélnak, és van egy kis magyar vonatkozása is. Ez utóbbinak nem biztos, hogy örülünk, ugyanis a likőrt megkóstolva új értelmet nyer a Bénédictine, mint a legtöbbet utánzott és hamisított likőr: a magyar St. Hubertus íze ugyanis nagyjából ennek a gyenge árnyéka. Érdekes lenne – ha maradt még ilyen – az eredeti, világháború előtti „hubit” megkóstolni: az talán még felvette a versenyt a francia rokonnal.

A Bénédictine, azaz „bencés” követhető történelme 1863-ban kezdődött, mikor Alexandre Le Grand – állítása szerint – a családi könyvtár egy Fécamp-i apátságból származó mágikus könyvében, azaz grimoire-jában találta meg az ital receptjét. Monsieur Le Grand fergeteges reklámkampánnyal nyitott, még a nálunk az Unicumnál ismert „császáros fordulatot” is bedobta: állítása szerint ugyanis I. Ferenc francia király már a 16. században azt mondta róla, „Becsületemre! Ennél jobbat sosem kóstoltam!”. Az eseményt Le Grande később a Bénédictine-palota egy festett ablakán is megörökítette, így semmi jogunk benne kételkedni, még akkor sem, ha nem jegyezték fel, hogy I. Ferenc valaha is járt volna Fécampe-ban, ahol a talán még nem is létező likőrt állítólag megkóstolta.

Az ital a máig is használt, különleges üveget kapta – megint csak az Unicum jut eszünkbe – ezután pedig Le Grand több híres festőt is rávett, hogy hozzá kapcsolódó plakátokat készítsen. A siker óriási volt: tíz évvel később már 150 ezer üveggel gyártottak évente, majd 1882-ben új főzde nyílt, hogy az akkori 350 ezres mennyiséget közel egymilliósra növelhessék. A részvénytársaság elsők közt tűnt fel szponzorként, de jótékonysággal is foglalkozott, és már akkor különböző juttatásokban részesítette dolgozóit. 1888-ban megnyílt a Bénédictine palota, mely egyszerre üzemelt látogatható szeszfőzdeként és a márkát legendává emelő látványosságként: festmények, szobrok, fém dísztárgyak, zománcok, falikárpitok, elefántcsont, érmék, kéziratok és festett üvegek egész gyűjteményeit hordták ide. Pár évvel később leégett, hogy aztán 1900-ra még nagyszerűbb, neogótikus-neoreneszánsz palota álljon a helyén, de ezt Le Grande már nem élhette meg. Itt kap helyet a Salle des Contrefaçons, avagy Hamisítványok csarnoka is: ezen gyűjteményen keresztül mutatják be, hány ismert alkalommal utánozták már a likőrt üveggel és címkével együtt.

Na de vissza a likőrhöz! Milyen íze van? A Hubertusnál ismert cukros-karamelles, citrusos alapot szerecsendiós-mandulás karakter egészíti ki, további fűszerekkel és még több cukorral kikerekítve. A határozott, telt, de mégis kiegyensúlyozott ízvilág miatt sem a magas (40%-os) alkoholfok, sem a nagyobb adag cukor nem zavaró, és egyáltalán nem kelti „lónyál” hatását. Akinek mégis túl édes vagy fűszeres, annak a B & B koktél ajánlott, melyet a gyártó készen is palackoz: a Bénédictine-t ugyanannyi, jobbféle brandyvel keverik.

Történelmi forrás: Az angol, és francia Wikipédiák különböző cikkei.

Lásd még: Bénédictine D.O.M. (értékelés)

hozzászólás