Home » Bárpult, Párlat

Russian Standard Vodka

Submitted by on 2011. 07. 29. – 17:22No Comment

1998-ban azzal a vad ötlettel mutatott be új prémium vodkamárkát Rusztam Vasziljevics Tariko Oroszországban, hogy vodkagyárosként nem a szovjet életérzésből fog meggazdagodni, hanem az itala minőségével, és új, tisztán orosz önképpel hódítja meg a világot. Mindössze két évvel később megjelent a nemzetközi piacokon is, és mára úgy fest, Rusztam komolyan gondolta a Русский Стандарт, azaz „orosz szabvány” márkanevet.

Mi természetesen mindenbe bele tudunk kötni, most például abba, hogy ez a vodka állítólag Dmitrij Mengyelejev 1894-es „szabványreceptje” alapján készül (minden bizonnyal innen a márkanév). Viszonylag meggyökeresedett legenda, hogy az orosz vodka szabványreceptjét, mely 40%-os szeszt eredményez, a periódusos rendszer atyja dolgozta volna ki. Ebből mindössze annyi látszik igaznak, hogy egyetemi disszertációját a víz és az etanol kölcsönhatásairól írta, ugyanis az orosz vodka minimális szeszfokát még a kémikus gyerekkorában adózási okokból állapították meg 40%-ban, a vodkagyártás későbbi szabványosításában pedig nem vett részt.

A marketing azonban az ital ízén nem változtat: a Russian Standard akkor sem nagyon lehetne komolyabb, ha Mengyelejev doktor álmodta volna meg. Ez az a fajta vodka, ami megtanít rá, hogy a jó vodkát nem kell mélyhűtőbe tenni (vagy egyáltalán hűtőbe), nem muszáj a lehető leggyorsabban lehúzni, és kísérő sem kell hozzá – legalábbis folyékony nem, hiszen a kovászos uborka és a zakuszkának nevezett orosz előételek, például a majonézes saláta és az olajos szardínia igen-igen ajánlottak mellé. Ebből – már ha nem félünk az alkoholtól, és persze kis túlzással – egy decivel úgy meg lehet inni egyszerre, mintha víz volna… és akkor az alapváltozatról beszélünk! Az első, ma már Originalra keresztelt változatot a Platinum követi, amatőr megítélésem szerint árnyalatnyi különbséggel (a gyártó szerint a változatokat a szűrések száma és sokfélesége különbözteti meg; az Originalt csak aktívszén-, a Platinumot ezüst-, az Imperiát pedig ezek után még kvarcszűrőn is többször átengedik). Az Aurora és Imperia luxusváltozatokhoz még nem volt szerencsénk, viszont az Imperiáról tudjuk, hogy egy amerikai oroszvodka-teszten magasan az első helyen végzett. A zsűri megjegyzése szerint az Imperiánál vált veszélyessé a kóstolás, mert az már tényleg úgy ment le, mint a tiszta víz.

A Russian Standard ára nem olyan borzasztó, mint a fentiekből sejthetnénk: hypermarketekben a 7 dl-es Original 3, míg a Platinum 4 ezer forinttól kapható. Azt inkább nem ítélnénk meg, hogy az ízvilága a prémium vodkák közt hol foglal helyet, de az alig olcsóbb magyar márkákat kategóriákkal előzi meg, a jó vodkaként ismert (és időnként drágább) Finlandiát vagy Smirnoffot pedig ha karakterben esetleg nem is, de tisztaságban és lágyságban mindenképp lekörözi: a sokadik pohár után is azonnal észre lehet venni, ha mást tettek elénk!

Egy-két apróságot és tévhitet még meg kell említenünk (hiszen azokért odáig vagyunk). A vodkát „krumpliszesznek” nevezni erősen lealacsonyító, mert létezik ilyen, de nem jó, és Európában hamarabb létezett vodka, mint burgonya. A vodka tehát hagyományosan gabonaszesz. Az agyonszűrési mániáról tudni kell (annak ellenére, hogy a Russian Standard is ennek köszönheti a tisztaságát), hogy a leghagyományosabb vodkákat nem, vagy csak keveset szűrik, és a minél tökéletesebb főzéssel érnek el tiszta, mégis egyedi ízt. Némelyest ide kapcsolódik a hűtés-fagyasztás kérdése is, hiszen főleg onnan ered, hogy a nyugati ember nincs hozzászokva a keleti ízekhez. A vodka még keletebbre készülő rokonát, a kínai pajcsiut (baijiu) például itt nyugaton már egyáltalán nem tudják értékelni, se fagyasztva, se máshogyan, és leginkább festékhígítóhoz vagy dízelolajhoz hasonlítják (mialatt a keletiek viszont jégre töltik a brandyt…). Vodkát fagyra tevő orosz ember persze ugyanúgy létezik, mint pálinkát lefagyasztó magyar, de mindkettőről tudjuk, hogy nincs a gasztronómia magaslatán. A nyugati fogyasztóknak mindenesetre azt ajánlja a Russian Standard, hogy 4–7 °C-ra hűtsék fogyasztás előtt. Kinek hogy ízlik, mindenesetre a Russian Standard olyan lágy, hogy mindenképp érdemes szobahőmérsékleten és kovászos (vagy legalább savanyú) uborkával kipróbálni.

hozzászólás