Home » Abszintológia, Kiemelt

Az abszint és a szeszfok

Submitted by on 2011. 08. 07. – 08:55One Comment

Az abszint leghírhedtebb, mégis legkevésbé ismert és értett tulajdonsága az alkoholtartalma. A legtöbb cikk 60–80% közé teszi, mások 60–65 közé szorítják, de nagyon ritka, hogy legalább a fontosabbik, alsó határ pontos legyen. A köztudatban aránylag élénken él, hogy egy becsületes abszint azért minimum 70%-os, de lehetőleg még erősebb, és a legtöbben akkor gyanítanak hamisítványt leginkább, ha egy áruház polcain 55%-os márkát találnak.

Mint azt sokan tudják, az abszintot azért palackozzák szokatlanul magas szeszfokon, hogy a benne található rengeteg illlóolaj ne csapódjon ki, hiszen tárolni csak így lehet (ez persze nem vonatkozik a hamisítványok nagy részére, melyekben csak azért van sok alkohol, hogy hihetőbbek legyenek). A minimum azonban nem 70, és még csak nem is 55 százalék: hagyományosan 45% az elfogadott legkisebb alkoholtartalom, ami alatt egy ital nem tud annyi növényi összetevőt magában tartani, hogy abszintnak lehessen nevezni. A „minimum 60-70%” azonban egyáltalán nem mai ötlet; a legtöbb mai tévhithez hasonlóan ez is a 19. századra vezet vissza.

Ha hihetünk az Oxigénée Ltd-nek, a legkorábbi ismert receptek nagyjából 70%-os párlatot adtak, és a Franciaországban megjelent márkák korai címkéi közt is található 75%-os, amit később sem léptek túl. A 60%-nál gyengébb abszintok valószínűleg csak az 1850-es évek után jelentek meg, mikor már tömegigényeket kellett kielégíteni. A kisebb szeszfok nem csak kevesebb alkoholt jelentett üvegenként, hanem – technikai okokból – azt is lehetővé tette, hogy az alapszesznek csak egy részét kelljen a növényekkel együtt lepárolni, a többit pedig utólag keverjék hozzá. Ennek továbbgondolása volt a gőzdesztillációval nyert növénykivonatok alkoholba keverése, majd később az abszint olcsósításának sok más módját is felfedezték, ezek azonban már nem csak az ízt rontották le, hanem többé-kevésbé mérgezővé is tették az italt. Az olcsó, 45–55% szesztartalmú ordinaire abszint fogalma egybeforrt a rossz minőséggel és a hamisítással, annyira, hogy a francia kormány először (1908-ban) csak a 65%-nál gyengébb fajtákat tiltotta be. A fentiek miatt minőségi márkát már korábban sem palackoztak 65% alatt, és ezeknél a 68–72% vált elterjedtté.

Roquette 1797, Obsello, KüblerKorai (1797) típusú Suisse, modern Absenta, és modern la Bleue

Mára ezek a viszonyok erősen megváltoztak. Nem jellemző, hogy a kocsmákban illegálisan főzött-pancsolt abszintot kínálnának, a legalávalóbb bolti italok pedig 96%-os finomszeszből készülnek. A szeszfok tehát többé nem utal az abszint minőségére, a hamisítványok közül pedig általában a 60% alattiak a jobbak. Mindezek után semmi különös nincs benne, hogy a mai prémium márkák közt gyakori az 50–55% alkoholtartalom, sőt, az abszint egyetlen élő hagyományának tekinthető, val-de-travers-i la Bleue típust szinte mindig így palackozzák. A kisebb szesztartalom némileg kevesebb oldott illóolajat tesz lehetővé, és másféle komplexitást helyez előtérbe – az ital selymességét azonban nem feltétlenül rontja le, hiszen az ánizsolaj kisebb szeszfokon is jól oldódik: a 40-45%-os pastisban jellemzően több található belőle, mint az abszintban.

Ami a felső határt illeti, nehéz lenne maximumot mondani, de a piacon jelegleg 83,2%-os a legerősebb valódi abszint. Az ennél erősebb párlat értelme kérdéses, és bár léteznek ilyen párolt márkák is, ezek annyira különlegesek próbálnak lenni, hogy igazából nem is abszintok.

hozzászólás