Home » Bárpult, Koktél

Bunny hug – öntsd ki, amíg nem késő!

Submitted by on 2011. 08. 14. – 10:07No Comment

Régebbi tagjaink már nem egyszer hallottak tőlünk a legendás, whisky-gin-abszint hármasára alapuló térhajlító folyadékról, melyet Bunny Hug és Earthquake néven egyaránt ismernek, és ami mellett nem ritkán szerepel figyelmeztetés a koktélkönyvekben.

A klasszikus Savoy Cocktail Bookban mindkét nevén szerepel, de talán csak azért, hogy kétszer is figyelmeztethessen. Az első megjegyzés rövid és őszinte: inkább a mosogatóba öntsük, ha jót akarunk. A második szerint a „földindulás” onnan kapta a nevét, hogy vedelése közben nem számít a földindulás sem, ezért ne is rendeljük túl gyakran, míg Rian James korabeli filmrendező szerint egy ilyen után egész egyszerűen semmise számít. A hasonló figyelmeztetések ma sem ritkák (például „Légy óvatos, a Bunny Hug nagyon szétb[orít]”), de megjelent már képregényben is. Az abszint korábbi eltűnése miatt ma már sok helyen Pernod-ból vagy pastisból ajánlják készíteni, de a jelek szerint ez a koktél erején nem ront, csak az ízén. A receptje egyszerű és rémisztő, pedig nem az ízétől kell félni, hanem a hatásától: a gint, skót whiskyt és abszintot egyenlő arányban rázzuk össze jéggel, majd pohárba szűrjük. A mennyiség természetesen bátorság függvénye, de talán elégedjünk meg 2-2 centiliterrel mindegyikből.

A Bunny Hug, azaz „nyusziölelés” névvel elsőre nehéz mit kezdeni, de igazából egészen találó. Eredetileg az azonos nevű, az 1920-as évek San Franciscó-jából elterjedt – és végtelenül botrányosnak tartott – táncról kapta a nevét, ami ma szinte táncterminek számítana, akkor viszont sokan az állatias szexualitás kifejezőjének tekintették, amolyan hálószoba előtti nyilvános bemelegítőnek. Maga a koktél a nevéhez méltóan értelmetlen állapotba képes ringatni gyakorlatilag bárkit, akit nem zavar az ánizs, mivel kellemes, kiegyensúlyozott, jól csúszik, és nem mellesleg borzasztóan alattomos. Egy pár pohár erejéig a „vissza az asztalhoz – koktélt leborít – vissza táncolni” vonalat erősíti. A saját tapasztalatokról most inkább nem számolunk be (mivel a házat felgyújtani még így sem sikerült), inkább mindenki hallgasson a Savoyra, netán Rian Jamesre; ellenkező esetben nem garantálható, hogy hol – és milyen nyuszikat ölelgetve – ér a hajnal.

A koktél alapjában véve az amerikai martininél némileg erősebb, de az abszint miatt selymesnek tűnő, alattomos jószág. Az ízét természetesen az abszint uralja, a maradékon pedig a whisky és a gin osztozik, és ha nem teljesen alsókategóriások, akkor érezni is lehet őket. A bunny hug alapötlete az lehetett, hogy az abszintot töményebb változatban készítsék el. Bizonyos szempontból inkább az abszint előkészítésének ikszedik variációja, mint „rendes” koktél, mert ekkora mennyiség kizárólagos főszereplővé teszi az abszintot – ne feledjük, két centje egy egész borospohárra való ízt tartalmaz! Az alulhígított abszint önmagában túl émelyítő lenne, ezért a bunny hug a hígításhoz alkoholt is használ; olyat, ami nem jellegtelen, így nem teszi lapossá az ízt, de nem is annyira karakteres, hogy az abszint ne tudná elnyomni. Mindezek fényében egy sokak számára kellemes, de egyébként igencsak kulturálatlan koktélról beszélhetünk, aminek a létjogosultsága kizárólag a táncparketten keresendő.

Hogy a veterán tagjainknak is mutassunk újat, most megpróbáltuk kihozni a nyusziból, amit ki lehet: a gin Plymouth Navy Strength (57%), a scotch Johnnie Walker Black Label, az abszint pedig Obsello volt. Életünk eddigi legdrágább Bunny Hug-jában semminek az íze nem veszett el, az abszint és az aránylag idős whisky selymessége pedig szinte túlzás is volt, tehát mondhatni, nem bántuk meg a befektetést.

Bunny Hug, la Bleue abszinttalDe nem is mi lennénk, ha itt leállnánk: Francisco mester szerint ez a koktél mennyei fehér abszinttal. Az Obsellót Küblerre cseréltük, és a halványsárga nyuszi valóban egyedi, szinte komplex ital volt: ugyanúgy ajánlott a különleges változatra vágyóknak, mint maguk a bleue abszintok.

Tegyük fel azonban, hogy az ember olcsó, de iható löttyöt akar két tánc közé: a gint és a whiskyt lehetetlenül olcsókra cseréltük, az abszintot pedig először – gyengesége miatt dupla adag – Patrino ouzóval, majd az abszintnak nem egész nevezhető Tabu Classic-kal pótoltuk. Ez utóbbit eléggé megbántuk, de legalább levonhattunk minden tanulságot: abszint gyanánt csakis olyan ánizsos italt használjunk, amit magában (vízzel) is szeretünk. Leginkább a francia ánizsok és a török rakı marad versenyben, de tökéletes nyuszira csak valódi abszinttal számítsunk. Scotchból és ginből megfelelnek a divatos középkategóriások.

A kérdés már csak az, hol érdemes ilyet inni. Aki otthon ilyet iszik, az valószínűleg nem százas, diszkóban nincs rendes abszint vagy ánizslikőr, ouzóval nem elég jó, házibulira pedig ajánlani éppen nem mernénk, de a bátrabbak megpróbálkozhatnak vele.

A névadó tánc, 1964-es előadásban. Hogy még több szállal kötődjön az abszinthoz, több szórakozóhelyen is betiltották, és – bár ez nem csak a Bunny Hug-ra vonatkozott – egyes szakértők a gyakori táncolást akkoriban nem csak erkölcstelennek, de egészségkárosítónak is tartották.

hozzászólás