Magyar Abszint Társaság » Az első abszintom – 1. Kell ez nekem?
Home » Abszintológia, Kiemelt

Az első abszintom – 1. Kell ez nekem?

Submitted by on 2011. 09. 28. – 22:11No Comment

Utoljára frissítve: 2018. január 7.

Az igazi abszint kipróbálásától a legtöbbeket az riasztja el, hogy – a legolcsóbb úton is – tízezer forintos zsákbamacskáról van szó. Három fő alapanyaga közül az ánizst jó esetben már jól ismerjük, rosszabb esetben csak arra emlékszünk, hogy „mentolos”. A fehér ürömről, édesköményről inkább csak elképzeléseink vannak, a hármat együtt pedig elképzelni is nehéz, és akkor még csak az alapnál tartunk. Elmondani még nehezebb, így a leendő absintheur csak egyvalamiben lehet biztos: valami ánizsos lesz a palackban, ami az üröm ellenére sem keserű.

Szerencsére a fentieknél tovább is mehetünk, mielőtt lemondanánk az egész abszintosdiról, vagy próba-szerencse alapon elköltenénk azt a tíz-húszezer forintot. Először is hasonlítsuk össze az abszintot mindazzal, amit a magyarok többé-kevésbé ismernek! Igen fontos azonban előre megemlíteni: ha a lent említett ánizsos italokat hígítás nélkül kóstoltuk – ilyenkor erősek és émelyítőek – akkor meg sem kóstoltuk őket igazán.

Negro cukorka
Az eredeti, fekete, ánizsos-mentolos változatról beszélünk, melyet piros zacskóban forgalmaznak, az íze pedig szinte teljesen megegyezik a „fekete abszintként” ismert teleport-italéval. A valódi abszintban először is nincs mentol és cukor (illetve az előbbi nyomokban megjelenhet, utóbbit pedig ízlés szerint lehet hozzáadni), az ánizs íze pedig – bár hasonlóan erős – sokkal tisztább és gazdagabb, meg persze a többi fűszer is ellensúlyozza. Szó mi szó, ettől függetlenül is sokan a Negróra asszociálnak első kóstoláskor.

Magyarországon elterjedt „abszintmárkák”
Akármennyire is próbálták belénk verni az elmúlt tíz évben, ezek nem a tujontartalmukban, hanem borzalmas (vagy borzalmasan jellegtelen) ízükben, illetve a növényi olajok kisebb-nagyobb hiányában különböznek a valódiaktól. A magyar kereskedelemben kapható kapható márkáknak még ma is csak elenyésző része valódi abszint, és még azoknak is csak kisebb része jó minőségű (amit sajnos az áruk nem tükröz). Vásárlás előtt igen melegen ajánlott a kiválasztott márkát az értékelések közt megkeresni, ugyanis gyakran még az italszaküzletek is nevetésges minőségű és ár/érték arányú italokat ajánlgatnak „kiváló abszintként”.
 

Ouzo

A legolcsóbb ouzók igencsak kispórolt módon készülnek, de a részletekkel egy másik írásunk foglalkozik. Most elég annyi, hogy ouzóból az alsó-középkategória a legelterjedtebb (amilyen például az Ouzo Patrino), ezek kissé jellegtelenek, aromátlanok, unalmasak. Ha tehát nem vagyunk oda a görög ánizspárlatért, az sok esetben inkább a minőség (vagy a hígítás nélküli fogyasztás) hibája, mintsem az ízlésünké. De az abszintnál egy jobb ouzo (például az Ouzo 12 vagy az Isidoros Arvanitis) is kicsit testetlenebb és émelyítőbb (vagy ha dicsérni akarjuk: könnyedebb és édesebb) szokott lenni.

Francia ánizslikőrök
Hazánkban főleg a Pernod ánizslikőr és a Ricard pastis kapható, mindkettő az abszint késői leszármazottja. Nagyjából olyan erős ízűek mint az abszint, de négy lényeges dologban eltérnek:

  • Ánizs helyett általában egy egészen más növény, a csillagánizs termését használják hozzájuk, ennek pedig kevésbé üde, édesebb, „cukorkásabb”, és egyben csípősebb íze van.
  • Csak a legritkább esetben készülnek a fűszerek közvetlen felhasználásával. Szinte mindig előregyártott kivonatokat és aromákat kevernek a szeszhez, ami az aromaveszteség miatt jellegtelenebb, laposabb ízt eredményez.
  • Ezek az – eredetileg többé-kevésbé cukormentes – italok mára jellemzően likőrökké váltak, azaz erősen cukrozzák őket, mert ez elfedi a gyenge minőségből következő mellékízeket és üres szájérzetet.
  • Domináns csillagánizsízük van, amit halványan kerekít 1-2 egyéb kivonat, de különösebb szerep nem jut nekik. Legtöbbször nyoma sincs bennük egy jó abszint (anis, pastis, stb.) összetettségének, kiegyensúlyozottságának. Olyasmi a különbség, mint a minőségi és az alsópolcos (kommersz) keserűlikőrök közt, mely utóbbiakat szintén kivonatokból keverik – azzal a különbséggel, hogy a csillagánizsnak ez egy árnyalattal kevésbé áll rosszul.

Természetesen léteznek kitűnő márkák is (például a Deniset-Klainguer anis vagy a Pastis d’antan), de még a minőségi abszintnál is nehezebb őket beszerezni.

A legjobb: a rakı

A török rakı a legelső – de sajnos a legkevésbé ismert – dolog, amivel leendő absintheurként érdemes megismerkedni. Ha legalább egy Tekirdağot vagy Yenit veszünk, akkor – jeges vízzel hígítva – jó minőségű, harmonikus italt kapunk, ami elsőre annyira emlékeztet 1-2 fehér abszintra, hogy szinte el sem hisszük, amit az eredeti címke ír: „készült szőlő és ánizs felhasználásával.” Persze a legtöbb abszint nem ennyire édes, és szinte sosem ennyire szőlős, de ez az ital nagyban segít eldönteni, látunk-e fantáziát a minőségi ánizsos párlatokban.

Folytatás: Az első abszintom – 2. melyiket és honnan?

hozzászólás