Home » Abszintológia, Kiemelt

Az első abszintom – 1. Kell ez nekem?

Submitted by on 2011. 09. 28. – 22:11No Comment

Az igazi abszint kipróbálásától a legtöbbeket az riasztja el, hogy – a legolcsóbb úton is – tízezer forintos zsákbamacskáról van szó. Három fő alapanyaga közül az ánizst jó esetben már jól ismerjük, rosszabb esetben csak arra emlékszünk, hogy „mentolos”. A fehér ürömről, édesköményről inkább csak elképzeléseink vannak, a hármat együtt pedig elképzelni is nehéz, és akkor még csak az alapnál tartunk. Elmondani még nehezebb, így a leendő absintheur csak egyvalamiben lehet biztos: valami ánizsos lesz a palackban, ami az üröm ellenére sem keserű.

Szerencsére a fentieknél tovább is mehetünk, mielőtt lemondanánk az egész abszintosdiról, vagy próba-szerencse alapon elköltenénk azt a tíz-húszezer forintot. Először is hasonlítsuk össze az abszintot mindazzal, amit a magyarok többé-kevésbé ismernek! Igen fontos azonban előre megemlíteni: ha a lent említett ánizsos italokat hígítás nélkül kóstoltuk – ilyenkor erősek és émelyítőek – akkor meg sem kóstoltuk őket igazán.

Negro cukorka
Az eredeti, fekete, ánizsos-mentolos változatról beszélünk, melyet piros zacskóban forgalmaznak, az íze pedig szinte teljesen megegyezik a „fekete abszintként” ismert teleport-italéval. A valódi abszintban először is nincs mentol és cukor (illetve az előbbi nyomokban megjelenhet, utóbbit pedig ízlés szerint lehet hozzáadni), az ánizs íze pedig – bár hasonlóan erős – sokkal tisztább és gazdagabb, meg persze a többi fűszer is ellensúlyozza. Szó mi szó, ettől függetlenül is sokan a Negróra asszociálnak első kóstoláskor.

Magyarországon elterjedt „abszintmárkák”
Akármennyire is próbálták belénk verni az elmúlt tíz évben, ezek nem a tujontartalmukban, hanem borzalmas (vagy borzalmasan jellegtelen) ízükben, illetve a növényi olajok kisebb-nagyobb hiányában különböznek a valódiaktól. A magyar hypermarketekben (kocsmákban, sörözőkben) kapható márkák között ma egyetlen olyan sincsen (beleértve a 6-8 ezer forintosokat is), amit akár csak utánzatként érdemes lenne kipróbálni. Ha az abszint érdekel minket, akkor ezeket felejtsük el, és inkább válasszunk egy üveg ouzót, mert még annak is „abszintabb” íze van.
 

Ouzo

A legtöbb ouzo gyártásában sajnos olyasmi igénytelenség folyik, mint a divatos tequilákéban, de a részletekkel egy másik írásunk foglalkozik. Most elég annyi, hogy ouzóból az alsó-középkategória a legelterjedtebb (amilyen például az Ouzo Patrino), ezek kissé jellegtelenek, aromátlanok; egy valamirevaló abszinthoz képest még az Ouzo 12 is híg és émelyítő. Nem csoda, hogy kevesen isszák hígítva, ahogyan egy becsületes ouzót illene – ha tehát nem vagyunk oda a görög ánizspárlatért, az sok esetben inkább a minőség, mint az ízlésünk hibája.
 

Francia ánizslikőrök
Hazánkban főleg a Pernod ánizslikőr és a Ricard pastis kapható, mindkettő az abszint késői leszármazottja. Nagyjából olyan erős ízűek mint az abszint, de négy lényeges dologban eltérnek:

  • Ánizs helyett általában egy egészen más növény, a csillagánizs termését használják hozzájuk, ennek pedig kevésbé üde, édesebb, „cukorkásabb”, és egyben csípősebb íze van.
  • Csak a legritkább esetben készülnek a fűszerek közvetlen beáztatásával, esetleg lepárlásával. Szinte mindig növénykivonatokat és aromákat kevernek a szeszhez, ami az aromaveszteség miatt jellegtelenebb, unalmasabb ízt eredményez.
  • Ezek az – eredetileg többé-kevésbé cukormentes – italok mára jellemzően likőrökké váltak, azaz erősen cukrozzák őket, mert ez részben eltakarja az előregyártott növénykivonatok mellékízét.
  • Elsöprő ánizsízük van, amit halványan kerekít 1-2 egyéb kivonat, de szinte lehetetlen felismerni őket. Legtöbbször nyoma sincs bennük egy jó abszint összetettségének, kiegyensúlyozottságának. Egy kicsit olyan a különbség, mintha a mojitóból kispórolnánk a mentát és a lime-ot.

Természetesen ezekből is léteznek kitűnő, kézműves márkák (például a Deniset-Klainguer anis vagy a Henri Bardouin pastis), de még az abszintnál is nehezebb őket beszerezni.

A legjobb: a rakı

A legelső – de sajnos a legkevésbé ismert – dolog, amivel leendő absintheurként érdemes megismerkedni. A 3–5000 Ft között kapható török ital törköly- vagy szőlőpárlatból készül, amihez csak ánizst adnak lefőzés előtt, de a párlat – ha legalább egy Yenit vagy Efét veszünk – jó minőségű, harmonikus. Elsőre annyira emlékeztet 1-2 fehér abszintra, hogy szinte el sem hisszük, amit az eredeti címke ír: „készült szőlő és ánizs felhasználásával.” Persze a legtöbb abszint nem ennyire édes, és szinte sosem ennyire szőlős, de ez az ital nagyban segít eldönteni, látunk-e fantáziát a minőségi ánizsos párlatokban.

Folytatás: Az első abszintom – 2. melyiket és honnan?

hozzászólás