Home » Bárpult, Kiemelt

Mi van az üvegben… amiről nem tudunk?

Submitted by on 2011. 12. 06. – 13:59No Comment

Egyes szeszes italokról nem tudjuk, hogy törvényesen szabad őket „olcsósítani”, másokról pedig ok nélkül hisszük, hogy pancsolják őket – már ha tudunk egyáltalán bármit is róluk. Lássuk, mi az, amit a legtöbben nem, vagy rosszul tudnak szeretett (vagy utált) italaikról.

Tequila, rum, bourbon whiskey, rozswhiskey, blended skót whisky, gin, vodka, rakıTequila, rum, bourbon whiskey, rozswhiskey, blended skót whisky, gin, vodka, rakı.

Ugrás:

„Szeszes ital”, „kommersz” és „finomszesz”
Tévhitek az érlelésről
Abszint
Abszint (Svájcban)
Anis
Brandy
Cherry brandy, orange brandy, apricot brandy, prune brandy
Cognac vagy konyak
Gin
Metaxa
Ouzo
Pálinka kontra gyümölcspárlat
Pastis
Rakı
Rum
Tequila
Vodka
Whisky


„Szeszes ital”, „kommersz” és „finomszesz”.
Legelőször ezt a három, Magyarországon rettegett fogalmat kell tisztáznunk. A szeszes italba az égvilágon minden beletartozik, ami égetett szeszből (alkoholpárlatból) készült, és nem hígították 15% alá. Szeszes ital a pálinka, a whisky, a cognac és az abszint is. A címkéken viszont csak akkor jelenik meg ez a kifejezés, ha egyik hagyományos kategóriának sem felel meg az ital, ilyen például a mézzel kevert pálinka vagy a Metaxa, ilyenek még a divatos vágott szeszek (melyek „rendes” párlat és finomszesz elegyítéséből születnek, például a Fütyülős szeszes italok), vagy a hírhedt kommerszek. A „kommersz” kifejezés ma már nem hivatalos – Magyarország EU-tagsága előtt a különböző párlatok finomszeszből és aromából kevert utánzatait jelentette (például „kommersz rum”), melyeket ma már „szeszes italként” kell árusítani az utánzott ital megnevezése nélkül. (Ma már tilos például a „rum/whisky/stb. ízű szeszes ital” elnevezés is.) Fontos megjegyezni, hogy a kommersz nem egyenlő az alsókategóriával vagy a rossz minőséggel. Sokkal inkább az „alagsorban” kell elképzelni mint a szeszgyártás szégyenfoltját; ebben az értelemben „kommersznek” a kizárólag olcsó aromával (esetleg cukorral) ízesített finomszeszt tekinthetjük.

De mi is az a finomszesz? Olyan párlat, amit maximális alkoholtartalomra (95,6%-ra) főznek, így nagyjából jellegtelenné válik. Ez önmagában nem jelent rosszat, hiszen a világ legjobb vodkája is gabona-finomszeszből készül, és a legjobb abszint alapja is rektifikált (gyakran bor-) párlat. Az alapanyag és a cefrézés, főzés igényessége azonban ez esetben is meghatározza a végterméket: az olcsó (általában cukorrépamelaszból főzött) finomszesz szaga erősebb ízesítés mögött is észrevehető, és – habár elméletben tiszta – világszerte rettegik az általa okozott másnaposságot.


Abszint
Ilyen és hasonló (absinthe, absinth, absenta, stb.) fantázianéven a világ legnagyobb részén bármit, akár vodkát, narancslevet, vagy mosóport is szabad árulni. A boltok polcain lévő „abszintoknak” tehát semmit nem kötelező tartalmazniuk, és az ízük is tetszőleges (létezik például eper- és mangóízú is). Ettől függetlenül jópár országban készülnek igazi abszintok is.


Absinthe (Svájcban)
A készítésekor ánizs- és édesköménytermést, valamint fehér ürmöt kell alkoholba áztatni (tetszés szerint egyéb fűszerekkel együtt) majd lepárolni. Az ízben ánizs és édeskömény mellett felismerhetőnek kell lennie az üröm kesernyés jellegének is, víz hozzáadásakor az italnak állátszatlanná kell válnia, színezni pedig kizárólag második ízesítéssel (áztatással) lehet. Adalékokat nem tartalmazhat.


Anis (min. 35%)
Főleg a spanyoloknál és franciáknál ismert, ánizs ízesítésű szeszes ital, melyet kizárólag ánizzsal, csillagánizzsal és édesköménnyel (illetve ezek kivonatával) szabad ízesíteni. A desztillált anis esetén az alkohol 20%-át fűszerekkel együtt is le kell párolni, de emellett hozzáadott kivonatokat is tartalmazhat. Az eredetvédett desztillált anisok gyártásakor másféle fűszerek is használhatók (jelenleg az egyetlen ilyen az ouzo). A prémium márkák jellemzően nem használnak kivonatokat.


Brandy (min. 36%)
Ez az az ital, amit a legtöbb magyar máig is „konyakként” ismer. Csak szőlőborból főzhető és legalább egy évig kötelező érlelni (kisebb hordókban fél évig). Sajnos ennyi idő közel sem elég hozzá, hogy egy gyengébb borpárlat ihatóvá váljon. Legalább 50%-ban rendes, ízes borpárlatnak kell lennie, a másik fele pedig közel jellegtelenre finomított borszesz is lehet. A brandy érleléskor kapott színét általában tovább mélyítik tiszta karamell (e150a) hozzáadásával, aminek nem érezhető az íze az italban. Az íze feljavítható „tölgyfateával”, ágyazással és minimális édesítéssel. A címkére nyomtatott csillagok nem jelentenek semmit, nem szabályozza őket törvény, a „Napoleon” elnevezés pedig szintén levédetlen, vagyis akármilyen szeszes italon megjelenhet. A francia brandyken a V.S.O.P. négy, az X.O. hat évnél idősebb borpárlatok keverékét jelenti, és ezekkel a jelzőkkel más brandyknél sem szoktak visszaélni. Az EU-rendelet megkülönbözteti a brandytől a borpárlatot, amit nem kötelező érlelni, de legalább 37,5%-osnak kell lennie, és nem lehet hozzá ízetlen bordesztillátumot keverni.


Cherry brandy, orange brandy, apricot brandy, prune brandy
Négy hagyományos európai likőrfajta (cseresznye/meggy-, narancs-, sárgabarack- és szilvalikőr). A nevük ellenére sem gyümölcspárlatot, sem brandyt nem kell tartalmazniuk; finomszeszből is készülhetnek, ízesíteni azonban csak valódi gyümölccsel lehet őket. Ez vonatkozik minden más európai gyümölcslikőrre is (a gyümölcs ízű likőrökre természetesen nem).


Cognac (min. 40%)
Eredetvédett francia borpárlat. A mezei brandynél szigorúbb követelményei és külön hagyománya is van, ami főleg a minőségi előírásokban és a Charentais-üstökben történő kétszeres kisüsti lepárlásban mutatkozik meg. Adalékként színezőkaramellt, minimális édesítést és „tölgyfateát” tartalmazhat. A valódi cognac – a közkeletű tévhittel ellentétben – nem feltétlenül kerül egy vagyonba: az ismertebb márkák 8-9 ezernél kezdődnek, és a legjobbnak tartott változatok kerülnek 40–50 ezerbe (leszámítva persze a különlegességeket). A V.S. (Very Special) két, a V.S.O.P. (Very Special Old Pale) négy, az X.O. (Extra Old) hat évnél idősebb borpárlatok keverékét jelenti. Az Hors d’âge hivatalosan az X.O-val egyenlő, de a gyártók az X.O. kiadásuknál lényegesen érettebb cognac-jukon szokták feltüntetni.


Gin (min. 37,5%)
A gin borókával ízesített semleges (jobb márkák esetén általában gabona-) szesz. A desztillált gin (distilled) esetén a szeszt a borókával és más fűszerekkel együtt újra lepárolják. Megengedett, hogy csak az alkohol egy részét főzzék át fűszerekkel, és a többit utólag adják hozzá, valamint bizonyos ízesítőket utólag is szabad használni. A London Ginek esetén minden hozzáadott ízesítőanyag tilos (kivéve 0,1 g/l cukrot), és szigorított minőségű finomszeszből kell készülnie.

Gin készíthető finomszesz és kivonatok összekeverésével is, ezért ha a címkén sem a „distilled”, sem a „London Gin” kifejezést nem tüntetik fel, akkor általában kommersz ginről van szó.


Metaxa
Nem törvényben rögzített italtípus, hanem „csak” egy márkanév. Borpárlat, bor és desztillált vízzel készített fűszerkivonat elegyítésével készül, ezért nem lehet borpárlatnak vagy brandynek nevezni (az ilyenkor kötelező „szeszes ital” elnevezést görögül írják az elülső címkére). Bár Magyarországon csak 3 és 5 csillagos (éves) változata ismert igazán, az elismertebb 7, 12 és 15 éves Metaxa is forgalomban van.


Ouzo (min. 37,5%)
Eredetvédett desztillált anis, mely csak Görögországban és Cipruson készülhet. A hozzá felhasznált alkoholnak legalább egyötödét kell ánizzsal és tetszés szerinti egyéb fűszerekkel együtt újra lepárolni, de emellett kivonatok is hozzáadhatók. A legjobb márkák – a legjobb abszintokhoz hasonlóan – az összes alkoholt átfőzik és nem használnak kivonatokat.

A görög ouzónak öt, helyi eredetvédettséget élvező alváltozata is létezik: a mütilénei, a plomari-i, a kalamatai, a trákiai és a makedóniai ouzo.


Pálinka kontra gyümölcspárlat (min. 37,5%)
Erről azért fontos írnunk, mert a pálinka marketingje kissé túllihegi a követelményeit, mintha mi tanítanánk Európát a minőségre (ez a valóságban inkább fordítva történt). Sok helyen olvasni a következőt:

„A Pálinkatörvény szerint csak az a speciális eljárással készített gyümölcspárlat nevezhető pálinkának […]”

A hagyományos pálinka főzésekor valóban különleges (bár korántsem egyedi) elválasztást alkalmaznak, amely – ideális esetben – igen gazdag gyümölcsízt eredményez, a törvény azonban semmiféle speciális eljárást nem rögzít:

„Pálinkának csak a 110/2008/EK rendelet II. számú mellékletének 9. számú kategóriája szerinti eljárással készített olyan gyümölcspárlat nevezhető, […]”

Ez a 9. kategória nem különleges eljárást közöl, hanem az EU-s gyümölcspárlatok általános követelményeit. A 100% gyümölcstartalom, a maximum 86%-os lepárlás, a minimális 37,5%-os palackozás és a hozzáadott ízanyagok tilalma is innen származik, ezek áthágásával egy ital nem csak pálinka nem lehet, de gyümölcspárlat sem.

A magyar pálinkatörvény mindehhez szakmailag csak annyit tesz hozzá, hogy nem lehet szárított gyümölcsöt használni (lehet viszont gyümölcslevet és gyümölcsvelőt!), főzés után nem kerekíthető le az párlat íze halvány édesítéssel sem (kivéve persze a gyümölcságyas érlelést), és nem adható hozzá (az érlelt italoknál hagyományos) ízetlen színezőkaramell. A többi megkötés földrajzi jellegű, valamint a különböző pálinkafajták elnevezésére vonatkozik. Fontos még megjegyezni, hogy általában a többi európai ország is a saját eredetvédett és külön követelményekkel ellátott gyümölcspárlatát főzi, és nem „közönséges” gyümölcspárlatot. Magyarországon kívül tíz másik uniós országnak vannak eredetvédett gyümölcspárlatai, és nyolcnak törkölypárlatai. Érdekesség, hogy a román palinca-törvény egy-két pontja szigorúbb a magyar pálinkatörvénynél, például kötelező a rézüstök használata.


Pastis és Pastis de Marseille (min. 40% illetve 45%)
Ánizsos szeszes ital, melynek adott mennyiségű anetol (az ánizs, csillagánizs és édeskömény illóolajának fő összetevője) mellett az édesgyökér teljes (vagyis áztatott) kivonatát is tartalmaznia kell. Előállítási módja alapján nincsenek külön törvényi kategóriái, így – a kézműves márkák kivételével – jellemzően előregyártott növénykivonatok alkoholba keverésével készül. A pastis gyakran likőr, mivel maximális cukortartalma (100 g/liter) egyezik a likőrök minimális cukortartalmával. Habár kulturális szempontból az abszint utódja, az ízvilágukban csak az ánizsos jelleg a közös pont, de az ánizs helyett használt (cukorkás jellegű és csípősebb) csillagánizs még ezt a közös pontot is elhalványítja. A Pastis de Marseille-nek több anetolt és alkoholt kell tartalmaznia.


Rakı (min. 40%)
Az EU-ban nem létező kategória, így a név megkötések nélkül használható. Eddig egyetlen európai gyártmánnyal találkoztunk Németországból, ami leginkább alsókategóriás ánizslikőr volt.

A Törökországban készült rakı esetén a felhasznált alkohol legalább 65%-a suma kell, hogy legyen (jellegzetes illatú párlat szőlőből és/vagy fügéből), de a 100% gyümölcstartalom sem ritka. A szesz második lepárlása előtt annyi ánizstermést kell hozzáadni, hogy a párlatnak legalább 800 mg/l ánizsolaj-tartalma legyen (labortesztek szerint ennek nagyjából a másfélszerese jellemző, tehát az abszintéhoz hasonló). Lepárlás után egy hónapig pihentetni kell.
(Bővebben: Rakı – ha nincs otthon abszint)


Rum (min. 37,5%)
Az Európai Unióban cukornádmelaszból vagy cukornád levéből kell főzni, rumízűnek kell lennie, csak ízetlen karamellt lehet hozzáadni, ízesíteni pedig nem lehet (tehát fűszerezni sem). A Dél-Amerikai országok között komolyabbak a kikötések, de nincs egységes szabvány, teljesen eltérő például, hogy mennyi a minimális szesztartalom és a minimális érlelés, és szabad-e egyszerű nádléből főzni, vagy kötelezően melaszt kell használni.

Magyarországon többféle – többé-kevésbé hagyományos – rumutánzatot is rumnak hisznek a fogyasztók, például a magyar Portorico és Casino szeszes italokat is. Az osztrák Stroh és a Spitz szintén hagyományos utánzatok (Inländerrumok), melyek legújabb, eredetvédett változatai már nádszeszből készülnek, de az ízüket továbbra is a klasszikus ízesítéstől kapják.

A Rum-Verschnitt (szó szerint: rumkeverék) szintén nem rum, hanem rum és finomszesz keveréke. Alkoholtartalmának mindössze 5%-ban kell rumból származnia, és a gyártók általában ennél a minimumnál maradnak, az ízt pedig aromákkal alakítják ki.

(Bővebben: Az ismeretlen érlelt rum)


Tequila (min. 35%)
Eredetvédett mexikói ital. A kék agávé (nem kaktusz) cukorban gazdag, hatalmas ananászra emlékeztető tövéből készül, de az erjesztőkádban a kék agávé levét ki szabad egészíteni bármi mással úgy, hogy a cukor- (azaz később a szesz-) tartalom legfeljebb 49%-a másból származzon. Az ilyen tequilák csak a legritkább esetben élvezhetők magukban fogyasztva. A tisztán agávéból főzött tequlát mindig külön felirat jelzi, általában „100% de agave”. A plata/silver és az oro/gold egyaránt érleletlen, az utóbbit ugyanis természetes adalékokkal (és ritkán egy kis érlelt tequilával) javítják fel. A reposadót, añejót és extra-añejót legalább 2 hónapig, 1 évig, illetve 3 évig kell érlelni, de bizonyos természetes adalékokkal szintén javítható az ízük és a színük.
(Bővebben: El Jimador és a tequila általában)


Vodka (min. 37,5%)
A vodka a törvény szerint szigorított tisztaságú hígított finomszesz (többnyire gabonaszesz), melyben az alapanyag ízét szelektíven gyengíteni kell. Ennek elterjedt módszerei a soktálcás lepárlás és az aktívszenes szűrés. A minőségi vodka alapanyaga majdnem mindig gabona, amin belül a búza a legkedveltebb. Ha nem gabonából vagy burgonyából főzték, a címkén fel kell tüntetni az alapanyagot is. A fentiek miatt a „víz, finomszesz” összetétel önmagában gabonaszeszt jelent, ha a címkén vodkának nevezték az italt. Az általánosan elterjedt tévhittel ellentétben ma már a burgonya – energiaigényes előkészítése és rossz kihozatala miatt – egyáltalán nem jellemző, és a „gazdaságos” vodkáknál régebben gyakori cukorrépamelasz használata is visszaesett. A legtöbb olcsó vodka kukoricából készül, melynek kiváló a szeszkihozatala.


Whisky (min. 40%)

    Az EU-ban forgalmazott whisky olyan gabonapárlat, melyet árpamalátát is tartalmazó gabonacefréből készítettek és legalább 3 évig érleltek legfeljebb 700 literes fahordókban. Bármely országban készülhet; létezik magyar whisky is, Spanyol- és Franciaországban pedig eredetvédett whiskyket is gyártanak. Ha feltüntetik a korát (érlelési idejét), akkor nem tartalmazhat annál rövidebb ideig érlelt whiskyt, vagyis a legfiatalabb összetevő korát kell feltüntetni. A skót, az ír és a kanadai whisky nem 1-1 whiskyfajta, hanem különböző whiskyfajták halmazai, melyek átfedéseket is mutatnak egymással.

    Skót whisky (Scotch whisky)
    Általános törvényi előírások (a fenti EU-s előírásokon túl): kizárólag árpamalátával elcukrosított gabonacefréből, kizárólag élesztő hozzáadásával erjesztett, tölgyfahordóban érlelt whisky. A gyártásnak a gabona feldolgozásától a lepárlásig egy szeszfőzdén belül kell történnie, és az érlelés sem történhet Skócián kívül, a fahordós kivitelre pedig külön szabályok vonatkoznak.

    Single malt és blended malt Scotch whisky: kizárólag árpamalátából, kisüsti módszerrel készült whisky. A malátát általában (de nem mindig) füstölik, ami többé-kevésbé a whisky ízében is megjelenik. A single malt és blended malt közt az egyedüli különbség az, hogy az előbbi egyetlen lepárlóból, az utóbbi több különböző lepárlóból származik. A single malt is lehet különböző főzetek, évjáratok, érlelések keveréke, amíg azok egyetlen lepárlóban készültek.

    Single/Blended Grain Scotch whisky: a törvényi előírások szerint grain Scotch whisky minden olyan skót whisky, ami nem single malt és nem is tartalmaz single maltot. A valóságban azonban a skót gabonawhisky Coffey-féle ipari finomítórendszerben készült, kb. 95%-os gabonaszesz – gyakorlatilag fahordóban érlelt finomszesz. Ezért jellemzően a blended whisky alapanyaga, önmagában jobbára csak hosszú érleléssel szokták forgalomba hozni. Legtöbbször kukoricából vagy búzából készül. A single/blended előtag ugyanazt jelenti, mint a malt whiskyk esetén, azaz egy vagy több lepárlóból származik-e.

    Blended Scotch Whisky
    Single malt Scotch és single grain Scotch whiskyk keveréke. Hagyományosan csak ez a whiskyfajta viselte a blended jelzőt, arra utalva, hogy a hagyományos whiskyt coffey-rendszerben készült szesszel „hígították”.

    Ír whisky (Irish Whiskey / Irish Whisky / Uisce Beatha Eireannach)
    Általános törvényi előírások: megegyeznek az EU-whisky alapszabályaival, de Írországban vagy (az Egyesült Királysághoz tartozó) Észak-Írországban kell készülnie. Az ír whiskytörvény nem határoz meg ír whiskyfajtákat, de a címkézési gyakorlatban ismert kategóriák a gyártók közt egységesek.

    Single malt Irish whiskey: a single malt Scotch whisky mintájára készül, de a malátát (kevés kivétellel) szinte soha nem füstölik, a lepárláskor pedig általában egy „háromszoros lepárlásként” emelgetett, pontosabban három lepárlásból álló módszert alkalmaznak, melynek eredményeként a különböző párlatrészek 2, 3 illetve 4 lepárláson esnek át.

    Single pot still Irish whiskey: ugyanaz, mint a single malt, de a cefre malátázatlan árpát is tartalmaz. A mai ír whiskyk közül ez tekinthető a „leghagyományosabb” változatnak.

    Single/blended grain Irish whiskey: ugyanaz, mint a grain Scotch whisky.

    Irish whiskey: ha a címkén csak ez a kifejezés szerepel, az blended whiskyt takar, mely alapvetően megegyezik a blended Scotch whiskyvel, de skót malátawhisky helyett ír maláta- vagy pot still whiskyt tartalmaz.

    Kanadai whisky
    Általános törvényi előírások: gyakorlati lényegükben megegyeznek az EU-whisky előírásaival. Nemcsak törvényben rögzített típusai nincsenek, hanem a címkézése sem teljesen egységes, következetes. A Canadian Rye Whisky (rozswhisky) felirat is bármilyen kanadai whiskyt takarhat; a rye kanadában a whisky szinonimája, mely a történelméből fakad. (Ajánlott olvasmány: Wikipédia: Rozswhisky#Kanadai rozswhisky)

    A kanadai whisky többnyire blended whisky, mely a skót blendeknél ismert semleges grain whiskyből és (ugyan nem kisüsti lepárlású, de többnyire kisüsti finomítású) tiszta rozswhiskyből vagy bourbon jellegű whiskyből áll. A semleges grain whisky aránya gyakran igen magas, akár 90%, így sokszor bourbon/rye ízesítésű vodkának hat – elterjedt a „barna vodka” gúnynév. A kanadai whiskyk kis része tiszta rozswhisky (pl. az Alberta Premium), de mára megjelent a skót stílusban készült kanadai malátawhisky is.

    Amerikai whisky
    Általános törvényi előírások: Az amerikai whisky olyan gabonapárlat, amit (tetszőlegesen rövid ideig) tölgyfahordóban tároltak; kivéve a corn whiskyt (kukoricawhiskyt), melyet nem kötelező érlelni. E megengedő szabályoknak az európai vásárló számára nincs jelentőségük, mert az EU-ban csak olyan gabonapárlat forgalmazható whiskyként, ami megfelel az whisky EU-szabályozásának, azaz legalább 3 évig érlelték 700 literesnél nem nagyobb tölgyfahordóban. A bourbon whisky és a Tennessee whisky eredetvédelme az EU-ra is kiterjed.

    Bourbon whisky: legalább 51% kukoricát tartalmazó cefréből készült, 80%-nál nem magasabb alkoholtartalmúra finomított whisky, melyet vadonatúj és belülről elszenesített tölgyfahordóban érleltek. Kötelező érlelési ideje nincs, straight bourbon whisky esetén 2 év (EU-s forgalomban legalább 3 év!) A cefrét folyamatos üzemű cefreoszloppal főzik le, az így nyert alszeszből azonban többnyire kisüsti lepárlással (doublerrel) finomítanak whiskyt.

    Rye, wheat, malt, rye malt whisky (rozs, búza, [árpa-] maláta, rozsmaláta): ezek a bourbon mintájára készülnek, de kukorica helyett a megnevezett alapanyagból kell legalább 51%-ot tartalmaznia a cefrének. Az amerikai malátawhisky tehát eltér a skóttól abban, hogy nem kell 100% malátából készülnie és vadonatúj, kiégetett hordóban kell érlelni. A 100% malátawhiskyt a pure malt whiskey kifekezés jelöli.

    Corn whisky: a fentiektől eltérően legalább 80% kukoricát tartalmazó cefréből készül, érlelni pedig csak használt vagy kiégetetlen hordóban lehet.

    Tennessee whisky: Tennessee államban készült, a bourbon whisky szabályainak megfelelő whisky, melyet azonban érlelés előtt juharfából készült faszénen kell átszűrni. A Benjamin Prichard’s Tennessee Whiskey, ami mindig is szűrés nélkül készült, felmentést élvez a kötelező szűrés alól. (A Jack Daniel’s által terjesztett mítosszal ellentétben a Tennessee whisky törvényi szabályozása – és ezáltal a kötelező juharfaszenes szűrés szabálya is – csak 2013 óta létezik. A Tennessee whisky nem szerepel az amerikai szövetségi szabályozásban, de áttételes okokból a helyi, állami szabályozás az egész USÁ-ban és az eredetvédettséget elfogadó országokban is kötelező érvényű.

    Blended whisky: az amerikai blended whisky finomszesszel kevert whisky, de ennek az európai vásárló számára nincs jelentősége. Az EU-ban kapható amerikai blended whiskyk (címkézéskor American blended whiskey vagy American whiskey) a kanadai blended whisky stílusában készül.

    Források:

    Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról

    2008. évi LXXIII. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról

    Distile Alkollü İçkiler Tebliği. Török nyelven. (Rakı)

    Methanol and Major Volatile Compounds of Turkish Raki and Effect of Distillate Source. Angol nyelven. (Rakı)

    NORMA OFICIAL MEXICANA NOM-006-SCFI-2005, BEBIDAS ALCOHÓLICAS-TEQUILAESPECIFICACIONES. Spanyol nyelven. (Tequila)

    27 C.F.R. § 5.22 The standards of identity. Title 27 – Alcohol, Tobacco Products and Firearms. Angol nyelven. (Amerikai whisky)

    B.02.020. [S]. (1) Canadian Whisky, Canadian Rye Whisky or Rye Whisky Angol nyelven. (Kanadai whisky)

    Irish Whiskey Act, 1980 Angol nyelven. (Ír whiskey)

hozzászólás