Home » Abszintológia

Az első abszintom – 2. melyiket és honnan?

Submitted by on 2012. 01. 20. – 20:13No Comment

Az előző cikkünkben az ismert ánizsos dolgok ízét hasonlítottuk az abszintéhoz, hogy legalább halvány képet adjunk az ízvilágáról. A tapasztalat azt mutatja, hogy nehéz előre megjósolni, kinek melyik abszint ízlik majd igazán, de 1-2 tanáccsal azért szolgálhatunk.

Ár/érték
Az olyan márkák, amik nyújtanak is valamit a pénzünkért (tehát a desztillált abszintok) üvegeként 30 euró fölött kezdődnek. Előregyártott esszenciákkal még egyetlen gyártónak sem sikerült kellemes ürömízt csempészni az italba, ráadásul az ilyen márkák messze nem annyira olcsóak, mint amennyire gyengék. A minimális 30–35 euróért azonban – más italoknál szokatlan módon – nem csak a kínálat legaljához, hanem a legelismertebb abszintok némelyikéhez is hozzá lehet jutni. Az árakat böngészve fontos beszámítani az üveg méretét és az alkoholtartalmat is: 7 dl 50%-os és 5 dl 70%-os abszint például hígítás után nagyjából ugyanannyi italt jelent.

Hol lehet egy abszintnak utánanézni?
(Az utánajárást nem kedvelő olvasóink kedvéért a cikk végén több olyan online boltot is felsorolunk, ahol minden abszint jó minőségű.)

A mai napig is igen könnyű rossz abszintokról és hamisítványokról jó véleményt találni. Ez alól sajnos sem a komolyabb lapok, sem a rangosnak hitt versenyek nem kivételek (lásd a New York Times 2009-es rangsorát vagy az aranyérmes szájvíz esetét a World Spirits Awardson), de a Wormwood Society részletesen is tárgyalta a szeszversenyek nevetségességét abszintügyben.

Ha a mi értékeléseink között nem található a keresett abszint, érdemes a két legrégebbi és legmegbízhatóbb gyűjteményhez fordulni: a Wormwood Society és La Fée Verte Absinthe House krtikáihoz. Szintén kitűnő megoldás megkeresni minket, hiszen általában csak néhány percünkbe telik kideríteni 1-1 márka minőségét.

Verte, blanche, bleue?
A legtöbben a zöld abszintokra kíváncsiak először, és persze azon belül is a francia századfordulós stílusra. Aki nem pont Van Gogh italát szeretné megkóstolni – mellesleg Van Goghnak valószínűleg nem is volt pénze rendes abszintra – annak melegen ajánljuk az összes többi típust is, hiszen egy abszint sem lesz kevésbé „eredeti” attól, hogy nem a századforduló Párizsának legdivatosabb stílusát képviseli. Lássuk tehát a különböző típusok és altípusok történelmi vonatkozását és – ami fontosabb – ízét.

A „legeredetibb”
Az abszint legrégebbi ismert változata a 18. század végén már zöld volt (bár a legkorábbi abszintokat minden bizonnyal fehéren hagyták), és ugyanúgy készült, mint későbbi fénykorában. Tudomásunk szerint egyelőre csak a Roquette 1797 (és a már kifutott Sauvage) büszkélkedhet ilyen recepttel. Kezdőknek is ajánlott, ha nem riadnak el az – abszinthoz képest – igen füves-fűszeres, de egyébként kiegyensúlyozott íztől.

A klasszikus francia
Ez a kategória is tovább bontható altípusokra (ezek közül a Pontarlier-i a leghíresebb), de többé-kevésbé hasonló ízlést követtek. A klasszikus francia prémium abszintban az ánizs tisztán érezhető de nem domináns, sok helyet hagy az üröm aromáinak és főleg az utóáztatás nyersebb, fűszeresebb ízeinek. A borpárlat halványan gyümölcsös alapot ad, az egyensúly pedig a legtöbbek ízlésének megfelel, ha másképp nem, kockacukorral. A mai prémium francia abszintok többsége ide tartozik, nem jellemzi őket az újítás. Talán ez a típus ajánlott a legjobban azoknak, akik egyébként nem szeretik az ánizsos italokat. Előfordulnak lágyabbak – amilyen például az Authentique vagy Jade l’Esprit d’Edouard illetve Nouvelle-Orléans –, és markánsabbak is, például a Perroquet vagy a Berthe de Joux, illetve vannak tompább, nehezebb fűszerezésűek is, amilyen a Coquette.

La blanche
A fehér abszint a tilalom előtt nem volt túl elterjedt, de különlegességként akkor is létezett. Szinte mindig ánizsosabbnak és édesebbnek tűnik a zöld fajtáknál, de az alapvető különbség a lágyabb ízekben jelentkezik, hiszen – mint a színe is jelzi – kizárólag lepárolt növényi ázatot tartalmaz. Technikailag minden színtelen abszint a blanche-ok közé tartozik, ahogyan minden (természetes) zöld abszint verte. Stílusa főleg a származási ország függvénye. A francia blanche sokszor a török rakıra emlékeztet, főleg a gyakori borpárlat alap miatt. Svájcban aránylag ritka a „mezei blanche, és azok is a val-de-travers-i Bleue abszintok stílusához közelítenek. A német blanche-ok gyakran igen friss karakterű, borsmentás árnyalatú abszintok.

La Bleue
Bizonyos szempontból az egyik legmodernebb fajta – a 20. század folyamán vált olyanná, amilyen – egy másik szempontból viszont egyben a legeredetibb is. Ez az egyetlen típus, aminek nem kellett feléleszteni a hagyományát, mivel soha nem is szakadt meg: Val-de-Traversben legalább azóta főznek folyamatosan abszintot, hogy Henri Dubied 220 éve megvásárolt egy receptet Louis Pernod apjától. Elsőre egyszerűbbnek tűnik a többi abszintnál (vastag ánizsos-ürmös-mézes jelleg), de egy kis ismerkedés után a jobbakban finom árnyalatok bontakoznak ki. Mivel a tilalom alatt fontos volt a feltűnésmentesség, a Bleue színtelen.

Egyedi abszintok
A klasszikus és modern receptek között (utóbbiak is lehetnek kitűnőek, amíg az ital tényleg abszint marad) egyaránt gyakori az egyedi stílus. Modern vonásnak tekinthető például az a német márkák közt megjelent ízvilág, melyben a szokottnál erősebb ánizst kissé cukorkás, de mégis természetes íz teszi frissítővé (talán kálmos és borsmenta) – a lágy, de határozott ízek kedvelőinek ideális, akik a klasszikusabb abszintok fűszerezését túl nehéznek találják. Jellemzően halványan színezett vagy fehér abszintok ezek. Ilyen például az Eichelberger kínálatából a Brute 80, 83.2 Festival Edition, 70 Classique, 78 Verte, vagy éppen az Alandia Époque és a Neuzeller Viridis Auxilium.

Egy másik különleges vonalat képvisel például a legjobb abszintok közé sorolt Eichelberger Limitée és a La Grenouille: ezekben a klasszikus fajtákhoz hasonlóan kevésbé domináns az ánizs, a fűszerezés viszont üde és citrusos, és mindezt határozott fehér üröm fogja egybe.

A valódi vörös (rouge) abszint ma hasonlóan ritka, mint a tilalom előtt volt, de a francia márkák között időnként megjelenik egy-egy: a korábbi, közepesre sikerült Un Emile Rouge után a Maitresse Rouge, és az ez éven megjelenő Rubis.

Honnan?
A bolt kiválasztásában főleg az dönt, hogy árusít-e az ízlésünknek megfelelő abszintot, és ha igen, mennyiért. Magyarországon eddig – tudomásunk szerint – csak a WhiskyNet kínálatában jelentek meg minőségi abszintok: Kübler és Duplais Verte. Az előbbi Bleue, utóbbi pedig a világ egyik legelismertebb zöld abszintja, szintén Svájcból.

Megbízható üzletek vegyes kínálattal

Kizárólag valódi, minőségi abszintot értékesítő online boltok:

Az utóbbi boltok termékei sem egyediek, megtalálhatók az előbbi üzletekben is – minden esetben ajánljuk az árak és szállítási költségek összehasonlítását. Külföldi rendelés esetén a szállítási költség általában 2 üveg fölött válik optimálissá, míg az absinthes.com 200 dollár összérték fölött elengedi. A bankkártyás fizetés minden esetben díjmentes, míg a banki átutalás költsége változó.

hozzászólás