Home » Aktuális, Korzó

Csontkollekció

Submitted by on 2012. 08. 04. – 17:10No Comment

Nem vitás, nyakunkon a nyár, páran már a hátuk közepére is kívánják – vannak, akik ezt ki is használják a Nap alatt. Megszokottá vált a többnapos hőségriasztás, az átkozottul káros meg rákkeltően kóros napsugárzás.

Az UV-B, a spanyol EB és a (max)faktorszámok nyarát éljük, és a kánikulán kívül más sem lebeg a szemünk előtt, hacsaknem a napszemüveg. Persze a Bret Easton Ellis regényeit forgató olvasók számára sem ismeretlen a kultikussá vált, már-már örök klasszikus Ray-ban Wayfarer napszemüveg, mely(ek)ben a főhősök, mint például Clay, a Nullánál is kevesebb főszereplője, vagy akár Graham az Informátorokból, kokainmámorban nézték végig és élték át, hogyan előzi meg őket az idő száguldó kabriója a Los Angelesi sugárutakon a 80-as évek sávjából egészen a 90-esbe. A Wayfarer szinte mit sem változott.

 

Bret Easton Ellin - The Informers

Persze Bret Easton Ellis főhőse, Clay azóta forgatókönyvíró lett (Királyi hálószobák), s talán napszemüveget sem hord már éjjel, ahogy azt – szintén a 80-as években – Corey Hart megénekelte az I Wear My Sunglasses At Night c. számában. Az azonban biztos, hogy az egyébként elérhető áron kapható klasszikus-kötelező nyári kellék napjában többször is visszaköszön, pontosabban visszapillant ránk a (nem csak) budapesti utcákat járva, gyakorlatilag a nap bármely szakában nőkről, s férfiakról egyaránt.

Mindez a minőségből, menőségből, illetve az értékből nem von le semmit, de a viselőjének egyéniségét, karakterét akkor is megöli, ha a csillámláma (egy szó kimaradt) kaktuszt idéző szivárványhullámaiból, vagy éppen a Nyan Cat kondenzcsíkjának minden árnyalatából választhatunk magunknak egyet – szintén, akár a nap bármely szakára, legyen szó a reggeli cigire gyújtásról, a bevásárlásról vagy az esti partyról.

Emma Montague-nak, a fiatal képzőművésznek feltehetően elege lett abból, hogy bármerre is járjon a világban (iskoláit Ausztráliában és Londonban végezte), azonos márkájú, vagy arra tökéletesen hajazó – maximum feliratában eltérő és gravírozásában más – szemüvegekkel kell találkoznia, ha éppen divatosan szeretne az élet napos oldala felé fordulni.

Persze vannak, akik bármilyen napszemüveget hordhatnak, gyakorlatilag minden jól áll nekik, s vannak, akiknek ez több órás keresgélést, tükrök előtti próbálgatást, majd ímmel-ámmal történő vásárlást jelent. Nevezhetjük mindezt a napszemüveg-anatómiájának is, melyet Emma tökéletesen, vagy úgy is mondhatnám, dögös polgárpukkasztással élve ki is használt, s olyan kollekciót tervezett, melyet Rejtő Jenő titokzatos Csontbrigádjának tagjai is – stílusosan – hordhatnának; elnevezésük alapján.

Patrick

Emma Montague az általa tervezett szemüveg keretébe viszonylag ép állapotban maradt fogakkal rendelkező állkapocscsontot épített műanyag helyett, egyedivé, karakteresebbé (strapabíróbbá?) téve azt.

Ha ezek után bárki megkérdőjelezi, hogy a Bret Easton Ellis regényeiben szereplő szemüvegeken keresztül lát-e még morális kiüresedést a nagyvárosok utcáin pre-részegen kullogó holdkórosok tekintetében, akik csak zsömlét vagy cigit koldulnak az Astoriánál, vagy azt, hogy Wayfareren, Oliver Peoplesön kívül mást viselve lehet-e egyáltalán helyet foglalni a Dorsiába, nos, a választ sem Emma, sem Bret, sem annak egyetlen főhőse sem fogja tudni megválaszolni. A koncepció azonban mindenképp egyedi, ahogy annak viselője is azzá válhat, ha e kínálatból választja ki a hozzá illőt – már amennyiben van emberhez illő. Az azonban bizonyos, hogy nem lesz elegendő a már említett napszemüveg-anatómia, mert a koponya- és fejformán kívül erős idegzetre és gyomorra is szükség lesz majd.

 

Emma Honlapja: http://www.emmamontague.com/

Sz.Cár Péter

shtrend.hu

hozzászólás