Home » Abszintológia, Aktuális

A 12 leggyakoribb tévhit

Submitted by on 2012. 11. 03. – 18:22No Comment

Az abszint körül a 21. század hajnalára olyan sok tévhit alakult ki, hogy ha ezeket helyretesszük, azzal máris minden lényegeset elmondtunk erről az italról. A múlt évtizedben annyi, az elejétől a végéig rossz írás jelent meg a témában, hogy az átlagember szinte semmi olyat nem tud az abszintról, ami abban a formában igaz lenne. Egyes téveszmékkel külön-külön már foglalkoztunk részletesebben, most azonban összegyűjtöttük a tizenkét legsúlyosabbat, és a lehető legtömörebben tisztázzuk őket.

1. „Az abszint rövidital” – az alkoholistáknak legalábbis.

A tömény abszint fogyasztása a tilalom előtt szinte csak idült alkoholistáknál fordult elő, akik viszont jellemzően csak a kor olcsó, 45–55% szesztartalmú abszintjait engedhették meg maguknak. Az abszint csak technikai okokból kerül töményen a palackba: felhígítva a kicsapódó olajok miatt nem tárolható. A mai szórakozóhelyeken és áruházakban elterjedt márkákat azért szokás töményen fogyasztani, mert ezek jellemzően annyira gyenge utánzatok, hogy a töménységüktől megfosztva már senkit sem érdekelnének. Az igazi abszint állaga és íze jéghideg vízzel 11-12%-ra hígítva ideális; egész fénykorában nem volt szokás ettől sokkal töményebben fogyasztani, és (az utánzatait leszámítva) ma sem az.

Bővebben:
Az abszint és a szeszfok
Absinthiana, víz és cukor
A louche titkai – 1. mire fel az agyonhígítás?


2. „Az abszintot lángoló kockacukorral, vagy az italt meggyújtva kell előkészíteni” – mert a csehek azt mondták.

Ezt a fogyasztási szokást nem az abszinthoz találták ki. Az 1990-es évek első, cseh „álabszintja” annyira távol állt az eredetitől, és annyira élvezhetetlen ital volt, hogy új, és lehetőleg minél érdekesebb fogyasztási módszert kellett kitalálni hozzá. A magas szeszfok miatt kézenfekvő volt a tüzeskedés bevezetése, és az abszint ismeretlensége miatt könnyű volt elterjeszteni, hogy ez a hagyományos fogyasztási módszere: még kosztümös filmekben is megjelent. Az igazi abszint ízét elrontja a karamellizált cukor, és az íze sem bontakozik ki az ilyenkor használt kevés víztől. A valódi abszint cukrozásakor az abszintkanálra helyezett kockacukrot vékony sugárban csorgatják a jeges vízzel, hogy közben beleolvadjon az italba.

Bővebben:
Absinthiana, víz és cukor

Chat Noir


3. „Az abszintnak ma új változatát gyártják” – márminthogy hamisítják.

Az abszintnak nincs „régi” és „új” változata: egy ital vagy valódi abszint, vagy nem abszint. Abszintnak tekinthető italok csak 2000 után jelentek meg újra a kereskedelmi forgalomban. Ezek ugyanúgy és ugyanabból készülnek, mint száz évvel ezelőtt, de Magyarországon máig sem váltak elterjedtté. A korábban (az 1990-es évektől) elterjedt, és a magyar piacon máig is domináns „új abszintok” nem az eredeti abszint „biztonságossá tett” változatai, hanem a saját gyártóik által kitalált, jellemzően gyenge minőségű szeszes italok. Mivel az igazi abszint szöges ellentéte mindannak, amivel a mai szeszgyártók többsége el szerette volna adni, helyette egészen más stílusú és igen olcsón előállított italokat hoztak forgalomba „absinthe” vagy „absinth” fantázianévvel – kihasználva a törvényi szabályozás és a vásárlói tájékozottság teljes hiányát. Az eredeti abszintot egyáltalán nem volt szükséges módosítani a forgalomba hozatalhoz, ugyanis minden törvényi határértéknek megfelel. A „többszáz mg/l tujont tartalmazó régi abszint” elmélete csak az utóbbi évtizedekben alakult ki, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban (helyesen) becsült mennyiség semmiféle akut vagy krónikus tünetet nem okozhatott.

Bővebben:
A louche titkai – 2. amikor nincs louche
„Pastisinthe” – avagy hogyan lesz az abszint a saját nagyapja?
A fekete üröm mítosza


4. „A hagyományos abszint mérgező és kábítószer” – mellesleg mutációt és tuberkulózist okoz.

Az abszint Franciaországban a 19. század végére kezelhetetlenné vált össznépi alkoholizmus első számú bűnbakja volt, az egyéb országok kormányai pedig kizárólag a francia tudósok munkáira hivatkozva tiltották be, jellemzően szintén a helyi alkoholproblémák elleni küzdelem részeként. Az „abszintizmus” legendás tüneteit elmegyógyintézetbe szállított alkoholistákon figyelték meg, és ezek a tünetek kivétel nélkül az alkoholizmushoz kötődő betegségek, elmebántalmak tünetei voltak – egész egyszerűen a legsúlyosabb eseteket diagnosztizálták abszintizmusként. A fehér üröm szerepe csupán elmélet volt a mondvacsinált szindrómában, és azt sem sikerült bebizonyítani, hogy az abszint maga ártalmasabb lenne más szeszes italoknál. A korabeli tanulmányok 50 évnyi vita után is csak azt tudták igazolni, hogy a különböző növényi olajok könnyen túladagolhatóak. Az abszint rossz megítélését elsősorban az újszerűsége, a palackozás magas szeszfoka, valamint a korabeli olcsó változatok (és hamisítványok) rossz minősége és mérgező színezékei miatt szerezte, ezzel könnyű célpontjává válva az antialkoholista mozgalom és a borosgazdák áltudományos erőfeszítéseinek. A téveszmék különösen hosszú élete annak köszönhető, hogy a valójában nyitott abszintkérdést a tudományos közvélemény – a tomboló alkoholizmusra való tekintettel – az 1910-es években lezártnak tekintette, és kísérleti szinten egészen a 2000-es évekig nem foglalkozott vele újból. Azóta már számtalan muzeális abszint és századfordulós receptek szerint készült replika GC-MS tesztje igazolta, hogy az abszint (mérgező hamisítványait leszámítva) sosem volt veszélyesebb más szeszes italoknál, tujontartalma pedig csak ritkán (és olyankor is kevéssel) haladta meg a mai EU-maximumot. Az abszint „pszichoaktív” hatásairól szóló mítoszok többsége csak az utóbbi évtizedekben alakult ki az eredeti téveszmék elferdítésével. A Századforduló köztudatában az abszint mindössze egy, a többinél károsabbnak tartott szeszes ital volt, ahogyan például 150 évvel korábban Angliában a gin.

Bővebben:
Magnan szelleme tovább él


5. „A tujon a THC-hez hasonló hallucinogén, mert hasonló a molekulaszerkezete” – egy légbőlkapott elmélet szerint.

Egy 1975-ben született, teljesen elméleti tanulmány – magyarázatot keresve az abszint mítoszaira – feltételezte, hogy a fehér üröm illóolajában található tujon hatása (hasonló molekulaszerkezete miatt) a marihuánában található THC-éhez hasonló. A 90-es években az elmélet kísérleti szinten megbukott: a tujon nem aktiválja a kannabinoid receptorokat. Embereken is tesztelték: a legtöbben 2-3 üvegnyi abszint tujontartalmát sem észlelik egy pohár italban. Az 1975-ös tanulmány szerzői anélkül próbáltak tudományos magyarázatot adni az abszint legendás hatásaira, hogy utánajártak volna, pontosan milyen tüneteket is jegyeztek fel a századfordulón.


6. „A legtöbb modern gyártó átállt a fekete üröm használatára, mert abban nincs tujon” – legalábbis a magyar forgalmazók szerint.

A fekete üröm használata (fehér üröm helyett) klasszikus magyar tévhit: kizárólag a magyar tájékoztató címkéken és felületes magazincikkekben jelenik meg. Valójában a hazánkban forgalmazott márkák többségében mindig is megtalálható volt a fehér üröm kivonata, és jellemzően az abszint többi összetevője hiányzik belőlük. Mindössze 1-2 Amerikába exportált, „pótabszintként” forgalmazott ánizslikőrnél fordult elő a közelmúltban, hogy fekete ürömmel ízesítették őket, ami az 1920-as évek hasonló italainál is szokás volt. Mivel a francia „absinthe” szó eredetileg a fehér üröm és római üröm gyűjtőneve (a hagyományos abszint receptje mindkettőt tartalmazza), fekete ürömből olyan lenne „abszintot” készíteni, mint szilvából „meggypálinkát”. Kevéssé ismert tény az is, hogy a fekete és fehér üröm tujontartalma nem tér el nagyságrendekkel.

Bővebben: A fekete üröm mítosza

7. „Az Egyesült Államokban csak lebutított abszint forgalmazható” és pálinkából sem lehet jó ciánosat kapni.

A valóság az, hogy az USÁ-ban igenis lehet valódi abszintokat kapni, sőt, az ott forgalmazott márkák közt nagyságrendekkel kevesebb a hamisítvány, mint Európában. A tévhit az európai és amerikai tujon-határérték különbségéből ered, melyek 35 mg/kg illetve 10 ppm (kb. 10 mg/kg). Habár az amerikai határérték tényleg illegálissá tesz néhány európai abszintot, a 10 ppm-nél kisebb tujontartalmú (minőségi) abszint ugyanúgy gyakori volt a Századfordulón, mint ma. Egy abszint tujontartalma nem függ össze a valódiságával, minőségével, de még az ízvilágával sem (kivéve, ha rendkívül magas, mert akkor viszont hibás az ital). A felhasznált fehér üröm, római üröm variánsai és a lepárlás módja egyaránt eredményezhet akár tujonmentes abszintot is. A tujon mindössze egy nemkívánatos, nyomokban előforduló méreganyag, melynek ugyanúgy semmilyen szerepe nincsen az abszintban, mint a maggal cefrézett pálinkában a ciánnak. Megjegyzendő, hogy az amerikai határérték nem egészségügyi megfontolásból alacsonyabb, hanem a korai GC-MS berendezések méréshatáraiból következik. Ezek 10 ppm-nél kisebb tujontartalmat nem tudtak kimutatni, így az ilyen minta a törvény szerint „tujonmentes”.


8. „Egy ital attól függően igazi abszint vagy utánzat, hogy tartalmaz-e fehér ürmöt” – akkor nyilván a Martini Rosso is abszint.

Tény, hogy fehér üröm nélkül ugyanúgy nincs abszint, mint boróka nélkül gin, de a legtöbb utánzat nem ebben tér el a valóditól – mint fentebb említettük, a legtöbb hamisítvány tartalmaz fehérüröm-kivonatot. Sok más fehérürmös ital is létezik a világon (főleg keserűlikőrök és vermutok), de ettől még nem abszintok. Az abszintnak a megengedőbb definíciók szerint is legalább 5 kötelező tulajdonsága van, és a hazánkban elterjedt márkák ezeknek általában csak kisebb részét teljesítik:

– legalább 45% alkoholtartalmú
– hígításkor a kicsapódó illóolajoktól átlátszatlanná válik
– egyik fő hozzávalója a fehér üröm
– az íze döntően ánizsos-ürmös
– cukrozatlanul palackozzák.


9. „A hagyományos abszint a fehér üröm miatt nagyon keserű” – akkor a meggypálinka pedig nyilván savanyú.

A nyers fehér üröm valóban rendkívül keserű, az ezt okozó keserűanyag azonban nem jut át a lepárláson. Ezért a fehér üröm általában friss aromájú, kesernyés, szárazan fanyar elemként jelenik meg az abszint ízében, amivel képes ellensúlyozni az ánizs-édeskömény alapvetően émelyítő jellegét. A kesernyés jelleg abszintonként eltér, de sosem annyira erős, mint például a fekete tea vagy a kávé esetén, és nem hagy keserű utóízt. Az abszint cukrozása a késő 19. század édesszájú ízlésének köszönhetően alakult ki, és nem az ital „elviselhetetlen keserűsége” miatt. Az abszint annak idején friss, kiegyensúlyozott ízével hódított, és kedvelt női ital volt. A szárazabb italok kedvelői jellemzően cukor nélkül fogyasztják.

Bővebben:

A Zöld Tündér és a cukor 150 éves szerelme
Az első abszintom – 1. Kell ez nekem?


10. „Az abszint növényi kivonatokból készül” – ha a gyártó olcsójános.

A hagyományos abszint nem kivonatok és alkohol elegyítésével készül, hanem szárított fűszereket áztatnak az alkoholba, majd az ázatot lepárolják. A színét egy második fűszerezés során nyeri. A 19. század második felében olcsó alternatívaként már elterjedt a kizárólag gőzdesztillált kivonatokból kikevert és mesterségesen festett abszint is, ám ez ugyanolyan silány terméknek számított mindig is, ahogyan a borókakivonatból kevert olcsó, közönséges gin. A középkategóriás abszintokban is csak az ánizst helyettesítették (részben vagy egészben) hozzáadott ánizsolajjal, mert ennek az íze elfogadható volt.


11. „Az abszint francia vagy cseh ital” – ha a marketing azt kívánja.

Habár Franciaországon keresztül vált világhírűvé, a történelem mai állása szerint az abszint házilag és kereskedelmi forgalomban egyaránt a svájci Val-de-Travers kerületben jelent meg először, és a megalkotója sem volt francia orvos: Dr. Pierre Ordinaire legendás szerepe valószínűleg a francia Pernod Fils marketingfogása volt. Szintén Svájc az egyetlen ország, ahol a 20. században sem szakadt meg a kereskedelmi célú abszintfőzés (sokáig illegális) hagyománya – más országokban „hamvaiból”, régi szakkönyvek alapján támasztották fel a 2000-es években.

A sokat emlegetett „eredeti cseh abszint” egy marketingesek által felépített, és igencsak fiatal legenda. Amikor a 2000-es években egyre szélesebb körben vált köztudottá, hogy a valódi abszint eltér az 1990-es években megjelent, „eredeti francia recept szerint készült abszintként” népszerűsített Hill’s Absinth szeszesitaltól és az általa inspirált újabb cseh „abszintoktól”, akkor a cseh gyártók feltalálták a „cseh abszint hagyományát”, és agresszív marketinghadjárattal elterjesztették, hogy az ánizsmentes „abszint” és a lángoló cukor hagyománya Csehországban a 19. századig nyúlik vissza – a valóságban azonban nem léteznek az 1990-es éveknél korábbi nyomai ennek a „hagyománynak”. A szintén gyakran emlegetett spanyol abszintok többsége is gyenge hamisítvány vagy hideg úton készült abszint, bár Spanyolországban az 1970-es évekig valóban működtek legális abszintfőzdék.

Bővebben:
A „cseh absinth” és a Hill család


12. „Az abszint a művészek itala volt” – és mindenki másé is.

Az abszintnak Franciaországban nagyjából az 1870-es évektől 1915-ig minden társadalmi osztályban osztatlan sikere volt – akiknek nem volt rá pénzük, azoknál a hírhedt hamisítványain keresztül. Csak az 1860-as években ismerték bizonyos körök italaként, amikor „a parasztok és munkások közönséges luxuscikke helyett a divatos naplopók italává vált” (The Lancet, 1868). Sok ismert művész fogyasztotta, de ez ugyanúgy igaz a borra vagy a sörre is. Művészitalként való emlegetése manapság főleg „kreativitásnövelő” és más fiktív hatásainak alátámasztására szolgál.

Loustaunau - Esplanade des Invalides

Abszintivó katona

hozzászólás