Home » Bárpult

Itt a neokommersz – kiskapuk a büntetőadó alól

Submitted by on 2012. 11. 26. – 17:10No Comment

Tavaly november elsején lépett hatályba az új jövedéki törvény, mely főként arról híresült el, hogy különadót vetett ki az úgynevezett kommersz szeszes italokra. A hagyományos szeszesital-kategóriák szabályozása azonban kitűnő kiskapukat biztosít ahhoz, hogy a gyártók kisebb változtatásokkal (vagy akár anélkül is) megkerüljék e „problémát”, így a régi májlakkokat szinte semmivel nem jobb újak váltották fel a polcokon.

De mi is a „kommersz”? Sokan azonosítják a gyenge minőségű, illetve a hideg úton készült (ízesített finomszeszből álló) szeszes italokkal, de egyiket sem fedi egészen. A „valódi” párlatok közt is előfordul gusztustalanul rossz, és hideg úton is készülnek többezer forintos (igaz, a legtöbbször csak középszerű) italok, például a Pernod likőr. Magyarország EU-csatlakozása előtt a „kommersz” hivatalos előtag volt „kommersz pálinka”, „kommersz rum” és hasonló formákban, és olyan szeszesital-utánzatot jelentett, mely kizárólag víz, finomszesz és mesterséges aroma, esetleg cukor és színezék felhasználásával készült. Rossz minőségét azonban nem önmagában ennek, hanem az olcsó, gyenge minőségű alapanyagoknak köszönheti. Az ilyenkor használt finomszeszt a lehető legolcsóbb alapanyagból – jellemzően cukorrépamelaszból – párolják, és a technológia sem hasonlítható egy nevesebb vodkagyár lepárlótornyaihoz. A felhasznált aromák pedig, bár általában természetazonosak, mégis igen műnek hatnak, hiszen amíg egy természetes íz általában többszáz kémiai komponens harmóniája, addig az olcsó aromába csak néhány dominánsabb kerül ezek közül. Megjegyzendő: okunk van azt hinni, hogy a szocializmus idején ezek az italok egy árnyalattal magasabb színvonalon készültek.

Mely italokra vonatkozik a törvény?
A törvény hivatalosan nem az aromás szeszekre vonatkozik, mint azt beharangozták, hanem minden olyan szeszes italra, ami semmiféle hagyományos alkategóriának sem felel meg (amilyen a whisky, gyümölcspárlat, rum, pastis, vodka, stb.), ezért egyszerűen „szeszes italnak” címkézik. Így áldozatul estek egyes minőségi (akár eredetvédett), de besorolatlan italok is, mint például az osztrák Inländerrumok vagy az abszint, mely utóbbinak szabályozásáról máig is tárgyalnak. A törvény külön felmenti viszont a gyümölcsszesz ízesítésével előállított szeszes italokat (lényegében a mézes pálinkákat, vagy mondjuk a Metaxát), és bár ezt sokan a Zwack befolyásának hitték, tudnivaló, hogy a Fütyülős mézes termékcsalád – finomszesztartalma miatt – nem tartozik ide, és a törvényt likőrként kerülte meg.

Hogyan lesz a kommerszből „minőségi”?
Az EU-szabályozás, aminek alapján szétválasztották a „minőségi” szeszes italokat a „kommersztől”, alapvetően alkalmatlan ilyen megkülönböztetésre. Ez a rendelet ugyanis csak azzal foglalkozik, hogy egy-egy italfajta (amellett, hogy emberi fogyasztásra alkalmas) csak úgy és csak abból készüljön és olyan ízű legyen, ahogyan annak a hagyománya kialakult – márpedig egyes italfajták ipari hagyományához hozzátartozik, hogy kommersz színvonalon is előállíthatóak.

Két kategória is segít a (poszt-) szocializmus e szörnyein. Az egyik univerzális megoldás az úgynevezett ízesített vodka, ugyanis a megfelelően ízetlen és tiszta finomszesz automatikusan vodkának is nevezhető. Elképzelhető, hogy a gyártóknak a korábbinál valamivel tisztább finomszeszre kellett átállniuk, de az élvezeti értéket ez nem javítja: a hírhedt cseresznyéset és a szilvásat kóstoltuk, amit aztán meg is bántunk. Egyetlen „hibája” az ízesített vodkának, hogy legalább 37,5% alkoholtartalommal kell palackozni (a kommerszeket 2011-ben jellemzően már csak 30% környékén palackozták), ami azonban még mindig kisebb költséget jelent, mint a különadó.

A másik univerzális megoldás a likőr. Ha egy szeszes italhoz legalább 100 g/l cukrot kevernek és legalább természetazonos aromákat használnak hozzá, akkor máris megfelel a likőr követelményeinek – az édesített kommersz tehát lényegében automatikusan „minőségi” ital lesz, minimális szesztartalma pedig ugyanannyi, mint a közönséges szeszes italnak: 15%.

A Rum-Verschnitt (szó szerint: rumkeverék) már trükkösebb ital. E név a magyar átlagfogyasztót meggyőzi arról, hogy valódi rumról van szó, pedig követelményei a kommerszétől lényegében csak abban térnek el, hogy a benne lévő alkoholnak legalább egyhuszada igazi rum – vagyis minden liter Rum-Verschnittben található egy féldeci olcsó fehérrum is. További feltétel, hogy Németországban kell készülnie, de ez bőven megéri a büntetőadó megkerülését, hiszen a legolcsóbb „valódi” párlatok jellemzően pont német palackozású rumok. Szesztartalma szintén legalább 37,5%.

Fontos megemlíteni azonban, hogy a rumutánzatok – a nádmelasz és a valódi rum korabeli nehézkes importja miatt – Európában legalább 250 éves hagyománnyal rendelkeznek, ezért egy részük még a mai napig sem züllött egészen a sütőaromás finomszesz szintjére.

Eleve „kommersz” színvonalú kategóriák
A fentieken kívül egyéb „minőségi” kategóriák is léteznek, melynek szabályozása lényegében megengedi a kommersz színvonalú előállítást.

Gin: habár léteznek olyan minőségi kategóriái mint a desztillált gin és a london gin, a közönséges gin készülhet egyszerű finomszesz és borókaaroma keverékéből is – abból az alapelvből kiindulva, hogy a gin minden esetben borókával ízesített finomszesz, csak az ízesítés módszere tér el. Ez az oka annak, hogy a boltokban minden gin „igazi”.

„Keserű ízű szeszes italok vagy bitter”: a kommersz keserű eddig is elterjedt volt és ezután is az lesz. Követelményei nem túl szigorúak: ha egy finomszesz alapú szeszes ital keserű (kesernyés), az automatikusan bitter. Kiskapuként nincs rá nagy szükség, hiszen a legtöbb bitter egyben likőr is.

Ánizsízesítésű szeszes italok, anis és sambuca: csak az utóbbival találkoztunk itthon és az is német import volt, de egy jól eltalált görög fantázianévvel „kommersz ouzóként” sikeresek lehetnének, már csak azért is, mert az ánizskivonat különösen jól takarja az olcsó alkohol kellemetlen jellegét – száz éve pont ezért voltak népszerűek az olcsó abszintok. Az ánizs, csillagánizs és/vagy édeskömény kivonatát kell használni hozzájuk, ezek azonban annyira olcsón is hozzáférhetők, hogy az előállítási költséget csak kis mértékben befolyásolják.

A törvény erőssége és gyengéi
A törvény védelmében el kell mondani, hogy az „ellenséget” 2011-ben még aránylag jól eltalálta: a „fekvehányó” kocsmák alkoholistái leginkább a „megbüntetett” italokat fogyasztották, ez alól talán csak 1-2 likőr és a bitterek kivételek. A hiba az volt, hogy a törvény nagyon könnyen megkerülhető volt.

Közvetett haszna is lett azonban a megkülönböztetésnek. Miután az adó megállapításához szét kellett választani a mezei szeszes italt az alkategóriástól, az import italok – korábban botrányosan rossz, szabálytalan – magyar címkéin kijavították a megnevezéseket, még ha az összetevőket nem is. Most már az átlagfogyasztó előtt sem titok, hogy például a Metaxa vagy az abszint (és utánzatai) „csak” szeszes italok (előbbi az erős fűszerezése miatt, utóbbi pedig azért, mert az abszint máig sem létező kategória), ahogyan nem „rum” többé a Stroh Inländerrum, és remélhetőleg a holland jenever sem „gin”, de talán az amerikai rozswhiskyt sem címkézik már bourbon whiskynek.

Megszűnt az a gyakorlat is – a likőröket kivéve –, hogy a kommerszek évi áremelése helyett évi szesztartalom-csökkentést alkalmaztak, hiszen az ízesített vodka és a rum-verschnitt nem lehet 37,5%-nál gyengébb. Ennek jó és rossz következményei is lehetnek, mindenesetre csökkenti a kommersz piaci esélyeit.

Az olcsó szeszes ital tehát csak névleg tűnt el a polcokról, és a neki szánt büntetőadót 1-2 drágább ital után kell fizetni. Ilyenek többek közt a likőrnek nem eléggé cukrozott vágott szeszek (pl. az Esti Kornél, a Fütyülős és a Vilmos méz nélküli változatai), és persze az „absinthe” fantázianéven forgalmazott szörnyetegek mellett a valódi abszintok is, habár ilyet jelenleg csak egyetlen hazai boltban lehet kapni. Kuriózum ilyen szempontból az Inländerrum (Stroh, Spitz), mely bár eredetvédett ital, alkategóriába nem tartozik, így rá is vonatkozik a különadó, és egyes boltok kínálatából ezért el is tűnt. Ezen italok egy része valóban megérdemel némi „büntetést”, hiszen többségük erőltetett marketinggel népszerűsített, túlárazott alsókategóriás ital, de kérdés, hogy ez volt-e a cél, hiszen ezalatt a célpontként meghirdetett „kommersz” tovább él és virul, és továbbra is olcsóbb, mint az általa utánzott (vagy inkább utánozni próbált) italok.

Frissítés: a kétféle jövedéki adómérték 2015-ös hatállyal megszűnt, funkcióját a népegészségügyi termékadó vette át.

hozzászólás