Home » Kiemelt, Korzó

Ziggy az egész világ!

Submitted by on 2012. 12. 11. – 10:45No Comment

Jó pár perce azon agyalok egy pohár ital mellett, hogy David Bowie-val vagy a Soulwaxszal kezdjem ezt az írást, noha egy ideje megfogalmazódott már bennem a gondolat – és valahol, egy szégyentelenül lejárt bakelitlemez szívet melengető sercegésével, kattogásával meg is rekedt ott, hogy Bowie, Bowie, Bowie.

Nem, méghozzá nagyon nem mindegy, melyikükről kezd írni az ember (halandó), s az sem, hogyan. Ha egy szövegkörnyezetben feltűnik David Bowie neve, muszáj arra az istenverte nyelvhelyességre, stilisztikára, szóképekre, alakzatokra és bájos (gyűlölt) grammatikai elemekre is ügyelni – A vékony fehér hercegről van szó! A hideg és hibátlan hősről, aki nem mellesleg januárban tölti a 66-ot, és köszöni szépen, cseszettül kurvára élvezi.

Mi több, reneszánszát éli a szintén polihisztor belga alternatív rockbanda és dj páros, vagyis a Soulwax és az úgyszintén belga modell, Hannelore Knuts szimplán tiszteletből fakadó jóvoltából. Már csak az a kérdés, Bowie mikor nem élte reneszánszát, pontosabban hol nem? – Ha csak arra gondolok, hogy egykori transzszexuális kedveséről, múzsájáról Romy Haagról még kisbolygót is neveztek el, tényleg megbabonázva érzem magam tér-idő kérdésekben.

ziggy1

Bowie azon élő emberek(?) közé tartozik, akiknek munkássága, művészete rányomta alakformáló bélyegét a XX. és a XXI. század feszes, majd narancsbőrös popkultúrájára, s annak meghatározó alakjává, zsigeri ikonjává vált – noha istenigazából közel húsz, huszonöt éve nem tett le az asztalra olyan emblematikus lemezt (ám annál több filmes szerepet, lásd Twin Peaks, The Prestige), mint amivel a 70-es, 80-as évek feslett és festett, villámszemű istenévé, a VIP termekben csillagport szippantó Ziggyjévé vált.

Űrt pótolt űrrel (Space Oddity), s közben hősökké kiáltott ki bennünket (Heroes), ott, ahol nyomás alatt (Under Pressure) nevetve adták el a világot (The Man Who Sold The World) a bajszos királynővel, Freddie Mercuryval, s ballonkabátban táncolt Mick Jaggerrel, a világ egyik legmelegebb klipjében (Dancing In The Street), valahol a 80-as évek erősen kokainmámoros derekán.

A Soulwax formáció karrierje 2002-ben kezdődött az As Heard On Radio Soulwax (Pt.2) című mixalbummal, majd folytatódott 2004-ben az Any Minute Now című szerzői album e-szcénába történő – gyakorlatilag – robbanásával. A lemez megjelenése felrázta az egész elektronikus zenei ipart, s olyan dimenziókat, kapukat nyitott – különösen a fentebb említett album Nite Version változata – melynek hangorkánja a mai napig is hallható, s többen – akár idehaza is – úgy tekintenek a szürke és rózsaszín borítók alatt megbúvó korongokra, mint valódi, hallgatható bálványokra, melyeket nap mint nap lejátszhat az ember, s mégsem hívja elcsépelt, közhelyes módon himnusznak. A számtalan mash-up, a 2manydjs élő szett és stúdiómix után egyenes út vezetett a Radio Soulwax indításához, ahol a nap 24 órájában hallgathatja őket az igényes hedonizmusra kiéhezett, polgárpukkasztásra elélvező nagyérdemű – ide értve, de az igényességtől már messze elszakadva a letűnt évek emós túlélőit, korunk trendi kockás ingjeit magukra öltő hipsztereket is.

ziggy2

Közel egy évvel ezelőtt született meg a gondolat, miszerint a Soulwax méltó mód, egy filmmel rója le tiszteletét a köztünk járó, minden megnyilvánulásában egyszerre rockert, üzletembert, írót, színészt és persze nem utolsó sorban – mindezeket összefoglalóan – művészt profi módon alakító halhatatlan megváltó előtt.

David Bowie-t nem csak hallani, de látni is kell, ahhoz hogy megértsük, hiszen a dizájn, a divat és a látványelemek hozzátartoznak a mérnöki precizitással alkotott ön- és világképéhez, videoklipekről, koncertekről, lemezborítókról, melyek miatt a rajongók (de még az irigylők is) égi magasságokba emelik és tartják is fenn, a voltaképp megannyi identitással rendelkező, mégis személytelen entitást, a mindig kívülálló üzletembert, akinek nem a színpadon kell meghalnia a közönség előtt gitárral a kezében önjelölt rockistenként, hanem önmaga, és saját lábai előtt.

ziggy3

Mindehhez persze az is szükséges, hogy a lehetetlen feladatként egy órába sűrített (mixelt) zenei munkásság ne csak hallható, hanem a briliáns, e szerep erejéig androgünné váló táncos, modell Hannelore Knuts színészi játéka révén látható is legyen.

A filmet Wim Reygaert jegyzi rendezőként. A főszereplő Dave, a nemváltó magándetektív kalauzol végig bennünket egy David Bowie zenei munkásságát bemutató lázálomban. Az álom, nem véletlenül, a világsikert hozó 1975-ös, Billboard Hot 100-on is első helyet elérő Fame című kislemezzel indul, majd olyan trackekkel folytatódik, mint a Starman és a Sound And Vision – melyet a film trailere alatt is hallhatunk. Szintén nem véletlenül. Bowie zenei karrierjének állomásait David Lynch képi világára emlékeztető hotelszobák, illetve azok ajtaján álló – fontosabb évszámokat jelképező – szobaszámok és maguk a szobák szereplői, történetei jelenítik meg kronológiai sorrendben.

Dave feladata nem egyszerű. Kislemezről-nagylemezre járva kell átélnie Bowie életének újabb és újabb állomását jelképező zenei pillanatait, illetve megszereznie az ahhoz tartozó lemezborítókat. Csak ezt követően folytathatja küldetését, amelynek során olyan szereplőkkel találkozik, mint John Lennon (Beatles), Freddie Mercury (Queen), William S. Burroughs (író, Meztelen ebéd), vagy a The Velvet Undergroundból ismert hősszerelmes Lou Reed, akinek Candy Darling, a transzvesztita Warhol-sztár iránti imádata síron túli (nek)romantikát kölcsönöz a művész immáron hangtalan mindennapjaihoz. Másból talán nem is tudna megélni a Walk On The Wild Side, a Vicious, vagy éppen a Perfect Day című dalok szerzője.

A borítók összegyűjtése, a pózok megjelenítése nem lehet abszolút kezdők feladata. Ha akár egyetlen borító is elvész, a küldetés elbukott, és az álom kártyavárként omlik össze. Dave-nek meg kell lelnie az örökkévalóságba vezető kijáratot, meg kell mentenie az álmot, a világot, méghozzá azt a világot, amelyet a hetvenes évek Bond-filmzenéjéből (The Man With The Golden Gun) ismert sztár, Lulu, duettben próbál áron alul, de mégis oly inspirálóan és szerethető mód, szereptévesztett diszkókirálynőként eladni, azonosíthatatlan címletű pénzkötegeket számlálva. De hol van még a Let’s Dance, a The Jean Genie, vagy akár minden idők legdögösebb korongja, a Rebel Rebel? Valamelyik szobában biztosan megleljük régi-új kedvencüket.

ziggy5
Hannelore egy órába zsúfolt játéka instant ostya, feloldozás azok számára, akik hetero pasiként maximum ittas elhajlások közepette vágytak az „utca vadabb oldalára”, s az általában elvárható, jó katolikushoz illő szemlesütéssel estek kétségbe, törtek józanító lelki frászba, vajon szerethetik-e David Bowie-t nőként úgy, ahogy ő játszotta anno a gyengébbik nemet, mint amikor Isten megteremtette a Földet, majd az emberpárt: Ádámot és a kiszakított bordával Évát?

Nos, a válasz mostantól, akár hétköznapi hősként, akár nem, csillagporral vagy nélküle és persze nemtől függetlenül bárhol és bármikor, nálad Dave vagy nálam, esetleg egy messzi-messzi kisbolygón, vagy éppen a Marson… nem kérdés, nem is lehet más, mint igen. Igen, Dave szeretlek, őszintén és tiszta szívemből.

Sz.Cár Péter

A videó: http://vimeo.com/53207758

Forrás: Soundhead.hu

http://www.soundhead.hu/portal/index.php/irasok/m%C3%A9lyviz/ziggy-az-egesz-vilag.html

hozzászólás