Home » Abszintológia, Kiemelt

A fekete üröm mítosza

Submitted by on 2012. 12. 19. – 15:04No Comment

Mi magyarok egyfajta nemzeti abszintmítosszal is büszkélkedhetünk, habár nem biztos, hogy érdemes dicsekednünk vele. A mai napig is a fél ország betéve tudja a – nem tudni, kitől származó – dogmát: hogy amióta az Európai Unió „1991-ben újra engedélyezte az abszint gyártását”, de korlátozta a tujontartalmát, a legtöbb gyártó „áttért a fekete üröm használatára”, mivel abban „nincs tujon”. Vérbeli téveszméhez méltóan minden eleme téves, ráadásul nem kevés téves következtetést is levontak már belőle.

Aki ismeri a fehér és fekete üröm illatát, az tudja, hogy csak a magyar nyelv játéka teszi őket egymás „párjává”, és egyikkel pótolni a másikat kis túlzással olyasmi lenne, mint citromlé helyett szójaszószt önteni a limonádéba. Sok európai nyelv még csak nem is nevezi ürömnek a fekete ürmöt, hanem külön nevet adott neki, mint a magyar a tárkonynak. Akkor mégis miért kapott szárnyra a mítosz?

1991, az Európai Unió és az abszint
Kevesen tudják, hogy az EU az abszintot mint olyat nem legalizálta, és soha nem is tiltotta, csak a különböző szeszes italokban előforduló tujon maximális mértékét állapította meg, mellesleg ez 1988-ban történt. Az abszintot tiltó tagállamok ezután saját maguk törölték el (köztük Németország 1991-ben) az immár fölöslegessé vált tilalmat, egy részük pedig (köztük az Egyesült Királyság, Spanyolország, Portugália és vélhetően Magyarország is) soha nem is tiltotta az abszintot.

A 35 mg/kg-os korlát és „átállás a fekete üröm használatára”
Ha akár egyetlen gyártó is létezett volna a 90-es években, amely megpróbál hagyományos abszintot gyártani ahelyett, hogy a saját maga által feltalált italokat teszi „abszintként” a mit sem sejtő fogyasztó elé, azonnal kiderült volna, hogy a fehér üröm nem okoz gondot a korlát betartásánál, de erre még tíz évet kellett várni. A 90-es évek „abszintdivatja” a Hill’s Absinth-tal és utódaival kezdődött, melyek többségében nemhogy fehér vagy fekete üröm, hanem egyáltalán semmilyen fűszer ízét nem lehet felfedezni, sokkal inkább mentolos szájvíz hatását keltették. Ezeket csak az újdonság varázsa, a pszichedelikus élmény reménye és az újonnan kitalált, de hagyományosnak feltüntetett cukorégetés tette népszerűvé. A többnyire gusztustalan íz egyaránt megengedte a nagyon olcsó előállítást és a fals legendáknak való megfelelést, melyeket a gyártók egyébként is a saját érdekeik szerint módosítottak, illetve bővítettek.

A mítosz elterjedésekor esetleg előfordulhattak olyan „abszintok”, amik nem láttak fehér ürmöt, de emellett ánizst, édesköményt vagy épp fekete ürmöt sem. Az első olyan márkák, melyek akár csak távolról abszintszerűek próbáltak lenni, már tartalmaztak fehérüröm-kivonatot is, hiszen az átlagvásárló ettől rögtön „valódi abszintnak” hitte őket. Ma már nem csak ritkaság a fehér ürömtől mentes márka, hanem egy világpiaci felmérés szerint a valódi abszintok kerültek többségbe (még ha Magyarországon ez utóbbi nem is észlelhető).

A magyar forgalmazók szerepe
Valószínűleg 2003-2004 környékén jelentek meg az első „abszintmárkák” Magyarországon, és bár szinte kivétel nélkül tartalmazták a fehér üröm kivonatát, a magyar forgalmazók a tájékoztató címkékre sorra fekete ürmöt nyomtattak. Tették ezt annak ellenére, hogy a gyári címkéken soha nem szerepelt, sőt, egyes márkákon kifejezetten feltüntették a fehér ürmöt. (Jó példa a Pére Kermann’s, aminek már a megnevezése is „szeszes ital fehér üröm kivonatával” – spiritueux aux extraits de plantes d’absinthe). Az sem egyértelmű, hogy ezt a mítoszt a magyar forgalmazók teremtették (például abban a hitben, hogy fehér üröm tiltott), vagy már a mítosz hatása alatt kezdtek hibásan címkézni (az összetevők hasraütésszerű feltüntetése sajnos egyéb „egzotikus” italoknál is jellemző).

Mi a mítosz alapja?
Európában egyetlen fekete ürmös márka sem ismert, de egyes források szerint 2007 előtt két európai márkából (Versinthe és Absente) is gyártottak az Egyesült Államokba exportált, fekete ürömmel ízesített változatot, habár az Absente-hez az ottani forgalmazója szerint egy harmadik ürömfajt, istenfát (Artemisia abrotanum L.) használtak. Túlzás lenne azt mondani, hogy a fehér ürmöt helyettesítették vele, bár a reklámszöveg valóban ez volt. Fogalmazzunk úgy, hogy fekete ürömmel ízesített, az abszinttól sok másban is eltérő csillagánizslikőröket forgalmaztak „abszintszerű italként”, persze közben azt állítva, hogy a fehér üröm hiánya az egyetlen különbség.

Az 1920-as és a későbbi évek is szolgálhatnak némi magyarázattal. Az első világháború után a francia kormány újra engedélyezte a tömény ánizsos italok gyártását előbb 30, majd 40 százalék alkoholtartalommal. A betiltott abszint komoly gasztronómiai űrt hagyott maga után, ezért a volt abszintgyártók ánizsos italai (Franciaországban és New Orleans-ben egyaránt) sokáig az abszint ízét próbálták utánozni, amíg a későbbi, abszintot már nem ismerő generációk ízlése másként nem diktálta. Ezekben gyakran előfordult a tompa, lágyan kámforos ízű fekete üröm, habár nyilvánvalóan nem a citrusos, friss aromájú fehér üröm helyett (ahelyett mást kellett kitalálni), hanem inkább a római üröm pótlására, ami szintén alapvető hozzávalója a minőségi abszintnak. A 30-as, 40-es években hatnál több amerikai márka tartalmazott fekete ürmöt (köztük a híres Herbsaint), de gyakori volt a francia pastis összetételében is, mely mára legtöbb változatában leegyszerűsödött.

lrablogs.blogspot.com

…és még csak nem is lehetne igaz.
A fekete üröm természetesen tartalmaz tujont – ez minden épkézláb leírásban ellenőrizhető –, csak valamivel kevesebbet a fehér ürömnél. A tujontartalma nagyjából az előbb említett római üröméhez hasonlítható, ami jól tükrözi azt, hogy mennyire komolytalan volt annak idején az abszint körül kialakult paranoia: vélhetően azért kellett a római ürmöt a hasonlóan (tehát szinte semennyire nem) ártalmas fekete ürömmel pótolni, mert előbbi a „rettegett abszint” egyik hozzávalója volt, így veszélyesnek tekintették, a vele készített ital pedig vélhetőleg ütközött volna az abszint tilalmával is. (A francia absinthe szó eredendően a fehér és római ürmöt jelentigrande absinthe mint fehér üröm és petite absinthe mint római üröm –, és róluk kapta nevét a kezdetben extrait d’absinthe néven megjelent, mindkét fajt tartalmazó abszint.

A mai mítosznak másik kínos pontja is van: ugyan miért kellett volna bármiféle legalizációra várni ahhoz, hogy a betiltott abszint helyett egy semmiféle tiltott hozzávalót nem tartalmazó, feketeürmös utánérzést gyártsanak? Semmilyenre, éppen ezért tették meg már az 1920-as években.

hozzászólás