Home » Bárpult, Koktél, Likőr, Likőrbor, Párlat

Mitikus italok Magyarországon

Submitted by on 2013. 01. 30. – 17:19No Comment

Akit az ősmagyar italok érdekelnek, azoknak csalódást kell okoznunk: a jelenünk italairól lesz szó. Nem az abszint az egyetlen köztük, amit a legtöbben úgy „ismernek”, „szeretnek”, illetve „utálnak”, hogy valójában soha életükben nem is találkoztak vele. Más neves italokkal is megtörtént, hogy valamilyen módon „kölcsönadták” a nevüket egy másik, rá alig vagy egyáltalán nem hasonlító italnak. Az alkoholkultúra állítólag ott kezdődik, ha tudjuk, mit iszunk – a következőkben olyan italokról lesz szó, melyeknél általában igencsak rosszul tudjuk.

Többről van itt szó a kommersz és „valódi” italok összetévesztésénél, és nem is mindig ebből indul ki a probléma. Három olyan tévedést tisztázunk most, ami szinte már kultuszszintre emelkedett. Szándékosan nem említjük viszont a brandy és a cognac összemosódását, mely egy összetettebb kérdés, és egy későbbi írásunkban fogunk foglalkozni vele.

Nem puerto ricó-i és nem is rum, de a mienk
Az átlagmagyar és a gasztrobloggerek egy része „puerto ricó-i rum” (kínosabb esetben „portoricó-i rum” vagy „portói rum”) néven egyáltalán nem a puerto ricó-i rumot ismeri. A fenti neveken ugyanis egy olyan hagyományos magyar szeszes italt (büntetőadó-kompatibilis nevén Rum-Verschnittet, azaz „rumkeveréket”) ismerünk, melynek nem sok köze van Puerto Ricó-hoz vagy a portugáliai Portóhoz, de a rumhoz se sokkal több, ha már itt tartunk. A korábbi kék címkéjéről ismert, nagy múltú Portorico 60 ugyanis mindössze egyhuszadrész – avagy literenként féldeci – rumot tartalmaz, és a 19. századi osztrák rumutánzatok (Inländerrumok, pl. Stroh, Spitz) egyik magyar leszármazottja, akárcsak a kevésbé divatos Casino 50. A szeszfok hozzáadása a márkanévhez (pl. Stroh 38, Spitz 80) is az Inländerrumokra jellemző hagyomány, olyannyira, hogy Ausztriában másféle italt tilos ilyen formában címkézni. A Portorico (korábban Portoriko) fantázianév természetesen abból ered, hogy az Inländerrumok eredetileg kifejezetten a karibi rumok ízvilágát célozták meg, az utánzatok létjogosultságát pedig az adta, hogy a valódi rum és a nádmelasz importja Közép-Európába még igencsak költséges volt.

A tévedésből fakadóan időnként már magát Puerto Ricó-t is „Portorico” formában említik (például a metapédián), és legtöbbször az italra is „portoricó-i rumként” utalnak, habár ilyen földrajzi név nincsen, legfeljebb különírva (a francia és olasz nyelvben „Porto Rico”). Érdekesség, hogy – az eredetileg kubai – Bacardi székhelye viszont valóban Puerto Ricó-ban található, és a Bacardi rumok többsége is ott készül, de erről a nagy „portorikózás” közepette igen kevesen tudnak.

Az is külön csavart ad a Portorico kultuszának, hogy sokszor egyszerűen „portóinak” vagy „portónak” nevezik az italt, ami pedig valójában a portói bor lenne, és bár minden hypermarketben megtalálható (pl. a Royal Oporto), itthon igen kevesen ismerik.

A Portorico és az egyéb álrumok – na meg az a tény, hogy az EU-tagságunk előtt rumként címkézték őket, az itallapokon pedig általában máig is rumként szerepelnek – nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a rumot mint röviditalt alsóbbrendűként tartja számon az átlagmagyar. Az egyik itthoni italwebáruház képviselője szerint néhány évvel ezelőtt határozottan nehéz volt felébreszteni a vásárlókedvet a prémium, hosszabban érlelt rumok iránt, melyek általában egy hasonlóan árazott whisky élvezeti értékét nyújtják, ha nem többet.

Sherry [ejtsd: seri] és cherry [ejtsd: cseri]
A sherry hazánkban szinte teljesen ismeretlen, habár a nagyobb áruházak boros részlegében szintén megtalálható. Mivel a jól hangzó név innen-onnan ismerősen cseng, ezért bevett magyar szokás sherrynek nevezni a cseresznyelikőrt (általában cherry vagy cherry brandy, habár a brandyhez semmi köze) és a cseresznyés likőrbort (általában márkanév + cherry), és nem tudni róla, hogy a sherry egy egész más ital: egy eredetvédett, érlelt spanyol likőrbor (azaz szesszel, jelen esetben brandyvel felerősített bor), ami ízesítetlen, és semmi köze a cseresznyéhez. A sherry íze lényegében az érlelt fehérboroké, tehát a legtöbbünket a tokaji szamorodnira vagy az aszúra emlékezteti. Az elnevezés eredete a híres dél-spanyolországi Jerez borvidék, amit az angolok – ritka módon – nem betű, hanem kiejtés szerint próbáltak átvenni, így lett a kemény h-val kezdődő [heréz]-ből [seri], avagy sherry, míg a franciáknál xérés.

Mivel a brandyt kiforrás után keverik a borhoz, a sherry hagyományosan teljesen száraz, de édesített változatai is elterjedtek, melyekből a legédesebbek már az édes borokat bőven elhagyva, likőrösen édesek. Édesítetlen fajtáit könnyedségük alapján különböztetik meg, ugyanis az érlelés történhet végig élesztőhártya alatt, ami megvédi a bort az oxidációtól és könnyed (Fino és Manzanilla) sherryt eredményez, illetve ezután több-kevesebb ideig hártya nélkül is, ami egyre testesebb, nehezebb bort ad (Amontillado, Palo Cortado, majd Oloroso). Édesített fajtái a Pale Cream, Medium, Cream, Pedro Ximénez, Moscatel és Dulce/Sweet, de akár már a „Dry” is kilencszer annyi cukrot tartalmazhat, mint az előbb felsorolt édesítetlen fajták.

Martini vs. martini
Ez nem kifejezetten magyar, inkább Európa és Amerika közti ellentét a Martini & Rossi vermutok és a martini koktél között. Sokan hiszik, hogy a Martini vermut azonos James Bond italával (most menjünk el amellett, hogy James Bond koktélja eredetileg nem egészen martini volt), vagyis az amerikai filmekben látott martinivel. Olyannyira, hogy elterjedt a vermut „Y” alakú koktélpohárból és olajbogyóval való fogyasztása, amivel egyébként semmi gond nincsen, hiszen praktikus, de az ötlet nyilvánvalóan a két ital (véletlen vagy szándékos) összemosásán alapul. A magyar átlagfogyasztó fejében gyakran a vermut és a Martini sem tartozik össze: a vermut kifejezésről vagy semmi, vagy a szocializmus rosszemlékű Éva Vermutja jut eszébe, míg a Martinit nem ritkán egyedi italfajtának gondolják.

Amerikában a martini egy adag gin „minél kevesebb” (alapesetben ötödannyi, de sokszor még kevesebb) száraz vermuttal megbolondítva, majd jéggel rázva vagy keverve. A különböző névváltozatai a gin helyett vodkával (vodkatini) és egyéb szeszekkel készült, illetve az ízesített variánsokat jelentik (pl. appletini). Európában viszont ilyenkor a Martini vermutokról van szó (legtöbbször a masszívan összecukrozott Martini Biancóról), ilyen-olyan martini alatt pedig (a Martini vermut 6 különböző változata mellett) az egyéb itallal kevert vermutot értik (például vodka-martiniként az 1:1-es keverésű vodka-vermutot), de a bárokban azért előfordul az amerikai koktél is, sokszor „martini cocktail” vagy „dry martini” néven (mely nem összetévesztendő a Martini Extra Dry vermuttal).

Habár európai szemmel kézenfekvő ötletnek tűnik, hogy a koktél a vermutmárkáról kapta a nevét, ez korántsem biztos – már csak azért sem, mert a legkorábbi ismert gines-vermutos koktélt még Martinez néven jegyezték.

hozzászólás