Home » Abszintológia

Abszintizmus – már 145 éve is gyenge volt

Submitted by on 2013. 02. 04. – 18:15No Comment

Az abszint betiltásakor korántsem volt tudományos egyetértés azt illetően, hogy a hatásai különböznek-e egyáltalán más italokétól – fél évszázadnyi tudományos kutatás és vita után sem komolyan vehető bizonyítékok, hanem társadalmi és politikai okok vezettek a betiltásához. Az alábbiakban kommentár nélkül idézzük a Lancet brit orvosi szaklap 1868. Május 9-i számát.

Megjegyzés: a cikk szerzője – a francia nyelv mintájára – az abszintra és a fehér ürömre egyaránt „absinthe”-ként utalt, így a szövegben felváltva vagy egyszerre jelenti a kettőt. A szöveg következetességének kedvéért fordításkor minden alkalommal ebben a formában hagytam.

Absinthe

„Úgy gondoljuk, ideje volna, hogy irányadó és kimerítő vizsgálat történjen a túlzott absinthe-fogyasztás hatásait illetően, melyekről újabban sok mindent mondanak, nem csak az egészségügyi szakemberek, hanem a közvélemény is. Eléggé nyilvánvaló, hogy az eddig elhangzottak jó része merő ostobaság, és egy percnyi vizsgálódást sem igényel. És még ha az ember a tünetek irányadónak látszó leírását is olvassa M. Lengrand-tól – melyet a minap a Pall Mall Gazette idézett – képtelenség benne olyan egyértelmű sajátosságokat lelni, amik megkülönböztetnék az absinthe-mérgezést a bármilyen olyan tömény alkohol okozta mérgezéstől, melyet kis adagokban, de rettentő szaporasággal fogyasztanak. Egyes olvasóink talán emlékeznek, hogy nagyjából öt évvel ezelőtt, mikor az absinthe először kavarta fel a port Párizsban annak okán, hogy az ital a parasztok és munkások közönséges luxuscikke helyett a divatos naplopók italává vált, egy okos, fiatal orvos, F. Moreau gondos értekezést írt, melyben formálisan tagadta, hogy az italban lévő absinthe-nak (avagy ürömnek) bármiféle mérgező hatása volna; sőt, ha emlékezetünk nem csal, azt állította, hogy az absinthe igen sokszor hiányzik az e néven forgalmazott italokból. Akárhogy is, teljességgel tagadta, hogy a tüneteket bármi más okozta volna, mint az alkohol illetve (igen kis mértékben) a rézsók, melyekkel időnként hamisítják az italt. Véleményével szembeszállt M. Marce, aki bizonyos kísérletekből azt a következtetést vonta le, hogy az absinthe különösen hajlamos intellektuális tompaságot okozni, melyet szörnyű hallucinációk és a szellemi képességek gyors és teljes leépülése kísérnek. A magunk részéről nem vagyunk meggyőzve róla, hogy bármi is volna az akut vagy krónikus abszintizmus tüneteiben, ami különbözik a számtalan pohárnyi akármilyen más szesz okozta akut vagy krónikus alkoholizmus tüneteitől. Számtalanszor tanúi voltunk annak, hogyan idézte elő a rum és a brandy folytonos fogyasztása ugyanezt a – manapság sűrűn emlegetett – tünetegyüttest. Ami a hallucinációkat illeti, mi sem gyakoribb náluk. Akárhogyan is, jópár kézzelfogható és megbízható bizonyítékra lesz szükség, ha komolyan el akarják hitetni velünk, hogy az absinthe-nak nevezett szesz csekély ürömeszencia-tartalma lényegesen megnöveli annak a 6–9 deciliter tömény alkoholnak a mérgező hatását, amit a párizsi iszákosok naponta elfogyasztanak számtalan, kávézókba és más vendéglátóhelyekre tett látogatásuk során.”

hozzászólás