Home » Abszintológia, Kiemelt

Elavult szakértelem – 1. Dr. Zacher Gábor

Submitted by on 2013. 02. 20. – 17:26No Comment

Megdöbbentő, hogy a mai napig is a legkülönfélébb szaktekintélyek emlegetnek realitásként egy olyan szindrómát, amit a tudományos konszenzus már jópár évvel ezelőtt fiktívnek nyilvánított, ráadásul mindezt késő 20. századi, úgyszintén bizonyítatlan teóriákkal tarkítják. Ez a kitalált betegség természetesen az abszintizmus, amiről gyakran nem csak a valóságot nem tudja a szakértők egy jelentős rétege, hanem még a téves elméletet is eltorzítva ismerik – magáról az abszintról és vélt hatóanyagairól már nem is beszélve.

A fent említett jelenség igazi kínosságát nemcsak az adja, hogy 19 éve elemeztek először századfordulós abszintot GC-MS laborban, 14 éve derítették ki a tujonról, hogy nem hallucinogén, vagy hogy azóta tucatnyi átfogó tanulmány mutatta be a szindróma teljes megalapozatlanságát, sőt, tudományos komolytalanságát (minderről bővebben egy korábbi cikkünkben). Az teszi igazán kellemetlenné a helyzetet, hogy az abszint ártalmatlansága négy évvel ezelőtt, 2008-ban szenzációként söpört végig a világsajtón – itthon többek közt a HVG, az index.hu és a Múlt-Kor is beszámolt róla –, és ma már a magyar weben is egyre kevesebb iromány hirdeti a mérgező abszint mítoszát.

Eredetileg különböző magyar nyelvű kiadványokból akartunk szemezni (ahogyan a folytatásban fogunk is), és köztük Dr. Zacher Gábornak Dr. Karizs Tamással közösen írt, A Zacher – Mindennapi mérgeink könyvéből akartunk egy rövidet idézni, de mivel a szöveghez már nem fértünk hozzá, helyette Zacher doktor úr Betépett álmodozók címmel országszerte tartott előadássorozatának egy felvételét tekintettük meg. A Betépett álmodozók nagyjából 10 évvel ezelőtti mélységekbe veti vissza az ország abszintos műveltségét: lényegében tudományos tévedésekből és ezekre alapuló feltételezésekből áll a tudományos igényesség köntösébe bújtatva – de beszélhetünk tudományos igényességről, ha az állítások mind merő feltételezéseken alapulnak?

A felvétel 2012. december 19-én a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban készült, az abszinttal foglalkozó része 9:33 percnél kezdődik

Az abszintot egyenesen „szerként” emlegeti, és különösen hangsúlyozza, hogy a mai abszint „bőven-bőven nem az, mint ugye a boldog békeidőkben volt”. Nem vagyok benne biztos, hogy milyen hitelt érdemel abszintügyben az olyan toxikológus, aki még a magyar „tujon” szót sem ismeri (a „tujóne” kiejtés sajnos semmilyen egyéb nyelven sem fogadható el), és arról sincs konkrét fogalma, hogy milyen vádakkal tiltották be az abszintot. További kisebb-nagyobb tévedések is megjelennek, például hogy a századfordulós elmegyógyintézetek jelentős részét abszintfüggők foglalták el (pedig még az akkori iratok szerint is csak egyszerű alkoholisták, akiknek csak töredékét diagnosztizálták „abszintizmussal”), de az amerikai tujon-szabályozásba is sikerül csúnyán belenyúlnia, ugyanis az pont nem változott az elmúlt 50 évben. Oscar Wilde-ot emlegeti leghíresebb, hitelt érdemlő abszintivóként, habár ő sem műveiben, sem leveleiben nem említette az italt, az „abszintos idézeteit” pedig mások tulajdonították neki, de ebbe most Zacher úr fantáziája is beszáll:

„És ugye ő [Oscar Wilde] pontosan leírja saját tapasztalatai alapján, hogy mi történik valakivel az első pohár, a második pohár és a harmadik pohár elfogyasztását követően, és hogy lesz egy asztalból sárkány, hogy lesz egy székből lovag, ésígytovább, ésígytovább, mert a látásmódunkat és a környezeti érzékelésünket tudják alapvetően azért ezek a szerek megváltoztatni.”

Természetesen ő az első forrásunk arra nézve, hogy Oscar Wilde abszintivás közben sárkánnyá alakuló asztalokat látott volna, ezt bővebben nem is kommentálnánk. Említést kap még „az abszint kékeszöld lángja – ami ugye elemészti a használót – és ez nagyon sok művészt megihletett”, ezt hirtelen nem is tudjuk hova tenni, vajon mennyi ihletet adhatott egy olyan ital lángja, amit sosem gyújtottak meg?

Ezután festmények következnek, melyeken keresztül a doktor úr (a hallucinogénabszintos prekoncepcióin keresztül) bemutatja, hogy a tipikus abszintivók inkább leépült drogosok voltak, mint „pozitív kicsengésű arcok”; feltételezzük, megfeledkezett róla, hogy századfordulós kontextusban a tipikusnak tekintett abszintivó nem vidám partiarc, hanem krónikus alkoholista volt. Mindehhez persze tudni kellene valamit az abszint történelmi hátteréről is, azazhogy az 1860-as évektől kezdődően a francák többsége alkoholista volt, és 1915-ig ez csak súlyosbodott, míg végül a fejenkénti francia átlag (!) napi 8-9 ital lett, vagyis évi 60 liter/fő tiszta etanol. Erről nem esik szó, pedig enélkül még szóba hozni sincs értelme az abszintizmust.

Victor Oliva Abszintivóján (fent) nemes egyszerűséggel „hallucinálónak” nevezi a főalakot, majd ezután rögtön arról beszél, hogy a festők gyakran próbálnak furcsa képeket festeni, amin valami nem stimmel, „valamiért nem fér bele az egész történetbe”, hogy a kiállításon odavonzza az ember tekintetét (a zöld nőalak szabálytalanul hosszú derekára utalva), már csak az nem jut eszébe, hogy a zöld tündér talán egy az egyben egy ilyen fogás a képen, és nem hallucinációt ábrázol (habár a festő szándéka ez is lehetett, párizsi évei alatt nyilván hallott a krónikus abszintivóknak tulajdonított tünetekről, de ettől még nem válik reprezentatív képpé, hacsak nem az alkoholizmust illetően). Pablo Picasso Fernández de Sotó-ról készült portréján (jobbra) az abszint okozta érzékcsalódásnak tulajdonítja a torz ábrázolást, de azt szerencsére jól tudja, hogy Van Gogh zöld-sárga korszakáért nem az abszint, hanem a gyűszűvirág-túladagolás okozta xantopszia volt a felelős.

A doktor úr nagyjából 8 percig beszélt az abszintról, és ezalatt elvétve is alig sikerült olyasmit mondania róla, ami igaz volt. Lényegében az 1990-es évekre kialakult konszenzust adta elő az italról, ami azonban sajnos mindössze teóriákból, méghozzá téves teóriákból állt. Nem vagyunk meggyőződve róla, hogy bárkinek is illik előadást tartania a szakterületéről úgy, hogy a legellentmondásosabb részterületnek már legalább 10 éve nem nézett utána komolyabban.

hozzászólás