Home » Bárpult, Párlat

Mégsem volt első a bolti pálinka?

Submitted by on 2013. 04. 25. – 13:17No Comment

Az elmúlt hetekben mindenhol arról lehetett olvasni, hogy a Népszabadság cikke szerint immár nem a pálinka a legkelendőbb szeszes ital a legális kereskedelemben, hanem harmadik lett a vodka és a keserűlikőr után. Ennek kapcsán az is kiderült, hogy a pálinka valójában soha nem volt első, és most sem a harmadik helyre esett vissza, hanem lényegesen hátrébb járhat, ahogyan eddig is.

Igencsak furcsa, hogy a pálinkatörvényt követő agresszív pálinkamarketing és „pálinkaőrület” éveiben, amikor a pálinkát a kereskedelem legkelendőbb szeszes italaként harangozták be, senkiben nem merült fel a kérdés: hogyan lehet, hogy egy literenként 3500 (törkölypálinka) illetve 4500 forint (gyümölcspálinka) környékén kezdődő, a divatos márkákat tekintve pedig literenként általában 7-12 ezer forintos szeszesital-fajta jobban fogy Magyarországon, mint bármely másik? És ha így lenne, miért volt a polcokon mindig is nagyobb készlet kommerszből, vodkából, sőt még whiskyből is?

Mi „számít” pálinkának?
Az illetékesek évek óta próbálják a nép szájába rágni, hogy pálinka csak a hazai tiszta gyümölcs- illetve törkölypárlat – vagy még egyszerűbben az az ital, amire „pálinka” van ráírva –, de láthatóan kevés sikerrel, hiszen az átlagfogyasztó ugyanúgy „bolti pálinkának” hisz minden gyümölcsös szeszes italt, mint ahogyan az újságírók és más érintettek egy igen jelentős rétege is mindenféle italokat lepálinkáz.

A Kossuth rádió híradása szerint a statisztikát készítő Nielsen a megelőző években a pálinkához sorolta a lágyvízből, finomszeszből és gyümölcsízű aromákból készült szeszes italokat is, melyek bár a pálinkát utánozzák (igen kevés sikerrel), más közük nincsen hozzá. A 2011-es „kommersztörvény” miatt – mely különadóval bünteti az általános „szeszes ital” megnevezést – ezeket az italokat minimális vagy semennyi változtatás után „ízesített vodkaként” forgalmazták tovább, így a máris a vodkák táborát erősítik (a rum- és brandyutánzatokkal egyetemben).

A fentiekből az is következik, hogy egyes álpálinkák továbbra is „pálinkának” számítanak a statisztikában, ugyanis a valódi gyümölcspárlat és aromás finomszesz keverékéből létrehozott szeszes italok (amilyenek például a Fütyülős, Vilmos, Esti Kornél termékcsaládok alapító darabjai) jobb híján továbbra is mezei szeszes italként kerülnek forgalomba, még ha a mézes változataikat ki is mentették a különadó alól mint likőröket. Mivel ezek az úgynevezett vágott szeszek tapasztalataink szerint legalább olyan divatosak, mint a tulajdonképpeni pálinkák, jó okunk van feltételezni, hogy az a bizonyos harmadik helyezés ezen italok nélkül (vagyis kizárólag a tényleges pálinkákat tekintve) a legkevésbé sem harmadik helyezés lenne.

Természetesen nem vitatjuk, hogy a fentiektől függetlenül Magyarország legtöbbet fogyasztott szeszes itala a pálinka lehet, mivel jó része házilag illetve bérfőzdében készül, és ebből lényeges mennyiség cserél gazdát legálisan vagy (jobbára) illegálisan. Ahogyan a hírek is megerősítették, a kereskedelmi pálinka forgalma is valóban csökkent valamennyit (ez a középkategóriát érintette), ami várható is volt a különböző minőségű pálinkák következetes túlárazása, a pálinkatörvény szenzációjának lassú lecsillapodása, na meg persze az otthonfőzés elterjedése nyomán. A lényegen azonban mindez nem változtat: a kereskedelmi pálinka elmúlt évekbeli elsöprő sikere csak mese volt.

hozzászólás