Home » Abszintológia, Kiemelt

Absinthe vagy abszint?

Submitted by on 2013. 05. 21. – 12:02No Comment

Sokszor úgy tűnik, a magyarok egy jelentős része kerüli az abszint magyar betűzését, esetleg egyenesen köznyelvinek, póriasnak tartja. Az ugyan vitán felüli, hogy az ital eredeti neve absinthe – pontosabban extrait d’absinthe, de vajon van-e szégyellnivaló az abszinton, vagy inkább az absinthe-ozás kerülhetne sznobság vádja alá?

Hogy megy ez más italoknál illetve más nyelveken?
Sokszor még azoknak a szeszes italoknak sem egységes a betűzése, amelyeknél azt hinnénk, ez vitán felüli. A vodka például lengyelül wódka, németül wodka, törökül votka, írül vodca – ebben persze szerepet játszik, hogy a név eredetileg nem latin betűs. A whisky észtül és törökül viski, baszkul whiski, litvánul viskis, portugálul uísque, írül uisce beatha – és maradt még pár.

Az abszint viszont ennél is több változattal büszkélkedhet, ugyanis szinte semmilyen nyelven nem tartotta meg a francia betűzést. A különböző nyelvek közt szétnézve mindenféle absint, absentas, absints, apsint és absynt található, de absinthe csak franciául és angolul, mely utóbbinak az okát lásd lentebb.

Melyik lenne a „jogosabb”?
Kissé következetlen az italt absinthe-nak betűzni és abszintnak ejteni, mivel az absinthe kiejtése nem „abszint”, hanem (ahogy ezen a videón az első fél perc alatt 3-szor is hallhatjuk) [apsɛ̃t], ami magyarul leginkább „apszaant” lenne. (Persze magyarul is p-vel ejtjük – a valódi „b” hang beerőltetéséhez jó szórakozást kíván a fonetikatanárom).

A magyar nyelvben a jövevényszavak átvételekor jellemzően a többé-kevésbé kiejtés szerinti átvétel a megszokott (ellentétben az angol nyelvvel, ahol betű szerint importálnak, majd az alapján ejtik ki, amiből aztán vadnál vadabb szavak születnek), vagyis az abszint teljesen szabályosnak tekinthető, habár akár abszánt is lehetett volna.

Az is fontos tényező lehetett a számtalan nemzeti változat kialakulásában, hogy a fehér üröm görög (αψίνθιον – apszinthion) illetve latin (absinthium) neve már az ital megjelenése előtt is elterjedt valamennyire, így kevésbé volt indokolt a már régóta ismert kifejezést francia változatban használni.

Van egyáltalán hagyománya az „abszint” szavunknak?
A magyar betűzés ajánlólevelét elég jó nevű társaság írta alá: többek közt Ady Endre, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza is – csak hogy tudjuk, kiket szólunk le, ha netán elvi gondjaink támadtak az „abszinttal”. A 21. századot leszámítva kimondottan ritka az olyan magyar nyelvű írás, amiben az abszintot ne abszintnak írták volna. Ilyet eddig csak egyetlen korabeli újságírónál láttunk, aki az absinth forma alapján német forrásból dolgozhatott.

És az absinth?
Mint említettük, az absinth a német forma, mely mára azonban (az 1990-es évek környékén megjelent cseh „Hill’s Absinth” szeszes ital nyomán) a többé-kevésbé anetolmentes utánzatok gyűjtőnevévé vált (a címkéken és a köztudatban egyaránt), vagyis elsősorban a cseh márkáké, habár cseh nyelven az absint a szótári alak. Ez a jelentése mára annyira megszilárdult és kizárólagossá vált, hogy a valódi abszintokat már a német és a cseh főzdék is kizárólag francia betűzéssel palackozzák.

hozzászólás