Home » Ajánló

Legendás kamuabszintok testközelből

Submitted by on 2013. 09. 11. – 11:15No Comment

kosCLMinden valamirevaló abszintszakértő tudja, mi a Hill’s Absinth és a King of Spirits, pedig sem abszintnak, sem ihatónak nem lehet őket nevezni. Mégis mivel képes annyira hírhedtté válni egy-egy cseh álabszint, hogy még a valódi absintheur-ök is beszélnek róluk? Hogy biztosra menjünk, mindkettővel megismerkedtünk személyesen is, és – hogy minden esélyt megkapjanak – a számukra kitalált lángoló cukorral is kipróbáltuk őket.

A magyar fogyasztó számára a „cseh absinth” a hipermarketekből ismert zöld és piros ‘Stromut jelenti, azonban első meglepetésként tisztáznunk kell, hogy ezek egyáltalán nem a cseh márkák legalját, hanem inkább a középmezőnyt képviselik. Ízben és megjelenésben egyaránt kellően borzalmasak, de természetes növényi ízek fedezhetők fel bennük. Mint alább kiderül, ebben a mezőnyben már ez is érdem.

Hill’s Absinth

A Hill’s – és úgy általában a „cseh abszint” – hátterét tavaly májusban mélységeiben is feltártuk. Minden jel szerint ez volt a közelmúlt első olyan itala, melyet abszintként tettek a gyanútlan fogyasztó elé, de legalábbis ez terjedt el elsőként nemzetközi forgalomban az 1990-es években. Ehhez népszerűsítették először a lángoló kockacukrot mint „abszintfogyasztási módszert”, amely az akkori cseh kocsmákban terjedt el a Hill’s fogyasztási módszereként – vélhetően a pultosoknak jutott eszébe, hogy ha fenn akarják tartani a kezdeti szenzációt, akkor nem árt valamivel feldobni az alapjában véve siralmas italt. Minden jel szerint ez volt az a márka, amiből minden további „cseh absinth” kifejlődött – igen, őhozzá képest igenis lehet fejlődésről beszélni.

hillsCKívülről
Az öszetétele: „alkohol, víz, kivonatok, cukor, füvek (köztük üröm), E133, E131, E102” (brilliantkék, patentkék, tartrazin – szintetikus kék és sárga színezékek). Az elülső címke gyöngyszemei az „extra quality spirit” (köszönjük a modern szesziparnak, hogy ma már nincs szeszes ital, mely ne lenne „különleges minőségű”), a Hill’s Liquere-t pedig alapították 1920-ban Jindřichův Hradec-ben, de mi magyarok szerencsére jól tudjuk, hogy ennél nagyobb múlttal sem kínos értéktelen löttyöket gyártani.

A színe minden egzotikuméhséget kielégít: nem tudjuk, hogy a 19. század réz-szulfátos hamisítványai ihlették-e az árnyalatot, vagy az emberi fogyasztásra alkalmatlan alkoholokra (arcszesz, szájvíz, fagyálló) próbáltak asszociálni, de az íz alapján az utóbbi lesz a válasz.

…és bontás után
hillsC2Töményen megszagolva belátjuk, hogy a „rágógumi-illat” egy kicsit sem volt túlzás az ital eddigi kritikusaitól: a mentás jelleget egy árnyalatnyi szégyentelen tutti-frutti akarja kikerekíteni. Abszintként hígítva azonban még ennyit sem kapunk tőle, csak egy pohár vegyszeres mosogatólevet, ezen azonban lépjünk is túl, tudjuk, hogy nem abszint – további részletek a Hill’s értékelésénél olvashatók –, lássuk inkább, mit nyújt a direkt hozzá kitalált lángoló cukorral és kevesebb vízzel.

A töményebb változat illata – nem meglepő módon – a hígítatlan és az abszintként hígított között van, vagyis a tutti-frutti részben megmarad, de vele együtt a tisztaszesz szaga is. A cukor miatt egészen italszerű benyomást kelt, és ha a naiv énemet veszem elő, akkor valami gyógynövényes jegyeket is sejtek benne. Ezt leszámítva ugyanolyan „most ebben mi a jó?”-itallal állunk szemben, mint alapesetben, de így már lealjasodásra alkalmas kocsmaitallá válik – igaz, hogy ezt más italoktól a Hill’s árának töredékéért is megkapjuk.

Absinth Original King of Spirits

rev_KOSAz ambiciózus név hasonlóan agresszív marketinget takar, és lényegében ezzel lett e borzalom „a legjobb abszint” számtalan tájékozatlan fogyasztó számára. Nem szégyell nagyot blöffölni, a legtudatlanabb fogyasztókat célozza meg: még 2013-ban is azt állítja magáról, hogy azonos a 19. századi francia abszinttal. (Ez az, amiről a Hill’s már jó pár éve lemondott, amikor helyette inkább kitalálta a „cseh abszint hagyományát”.) Az ügyes márkafejlesztésnek hála egy 7 dl-es üveget 18–22 ezer forint közötti árakon vesztegetnek a 70%-os szeszből, míg a Gold változatot 40 ezerért – ennyiből legalább két üvegnyit lehet venni a századfordulós Pernod Fils nyomdokain járó prémium abszintokból.

De mi is ez a Gold változat? A „műveltebb” reménybeli drogosok számára forgalmazott King of Spirits Gold címkéjére „100 mg/l” tujontartalmat nyomtatnak, de – ahogy sok kritikusa megjegyezte – még arra sem vették a fáradságot, hogy eltérő ízű legyen: aki hinni akar a száz milligrammban és annak fiktív hatásaiban, annak ilyen apróságok úgysem tűnnek fel. (Ezúton közöljük, hogy sokkal menőbb „abszintot” vettünk a múltkor tizedennyiért: a Mystical címkéjére 110 mg/L-t nyomtatnak, habár ennyivel nem is engedték volna kereskedelmi forgalomba.)

Már kívülről is vicces
kosCA hitelességet Vincent van Gogh vészjóslóan guvadó portréja és neve igyekszik alátámasztani, illetve a „More than 200 years old recipe” felirat. Továbbá „For experts only” (ezzel egyetértünk, szakértőn kívül más kezébe inkább ne kerüljön) és „Pure natural liquer” (ha nem is jó, legalább nem mesterséges), majd az elmaradhatatlan „Thujon: up to 10 mg/l”, ami még az USÁ-ban is tujonmentest jelent, de a célcsoport nagy részének úgyis az a lényeg, hogy „tujonos abszint legyen”.

A palackozás extrakúlságát az üveg alján ázó üröm szándékszik adni, amit néhány egyéb cseh márka is átvett – elvégre mi is lehetne igazibb egy szőlőhéjjal palackozott bornál, vagy egy maréknyi malátára töltött whiskynél, nemde? A King of Spirits gusztustalanságát ugyan valószínűleg nem súlyosbítja, de feltűnő, hogy ráadásul szárastul bedarált – azaz gyenge minőségű – növény úszik az alján. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a többi fűszer is „gazdaságos” forrásokból származik, vagyis a húsz- (negyven-) ezres ital anyagköltsége nem több az alapul használt vodkánál és legfeljebb száz forint gyógyfűnél. Akkor talán lássuk, mit tud egy mindennel együtt is legfeljebb 4000 Ft értékű, de akár 10× annyiért forgalmazott gyomorkeserű!

A pohárba töltve
A színe természetes, de ugyanolyan felejthető és tompa, mint amilyet én is tudok, amikor denszeszből készült fotóabszintot készítek. Töményen megszagolva sóhajtunk: lepárlás nélküli, ráadásul olcsó fehér üröm illata, ami durva büntetést (hányingerkeltő keserűséget) ígér.

Abszintként hígítva egy pohár értéktelen, de még cukor nélkül is aránylag lenyelhető ürömlevet kapunk, ennek részleteit megint csak nem itt, hanem az értékelésnél tárgyaljuk. A kóstoló második fele most is megkapta a jól megérdemelt lángoló kockacukrát, ami most – kissé nevetséges módon – gusztustalanabb eredményt hozott, mint a hidegvizes hígítás.

A tűzijáték után ismét előttem áll a rém, és már nincs az a kíváncsiság, ami után szívesen mennék neki a második menetnek, még fényképezni is elfelejtek. Beleszagolok – kár volt: büntetést ígérő, csupasz fehérüröm-szag. A negyvenezres ital szégyentelen dolgot művel: kevés árnyalatát félredobva és a két cukor ellenére is egy pontosan ugyanolyan keserű undormányt kell lenyelnem, mint amikor a kezetek kezdetén magamnak áztattam filléres fehér ürmöt egy olcsó vodkába.

hozzászólás