Home » Abszintológia, Aktuális

Tremblement de Terre – abszint és cognac

Submitted by on 2014. 01. 08. – 15:15No Comment

TdT1Abszint és cognac keveréke? Első hallásra szinte bárki azt mondaná, ez csak csúf elpocséklása lehet mindkét italnak. Egyeseknek aztán eszébe juthat, hogy a franciák bizony borpárlatból főzik a legjobb abszintjaikat, de akkor minek hígítsuk még több borpárlattal? A magyarázat összetett, de rövidre is lehet fogni: mert a megfelelően elkészített „földrengés” nagyon finom.

Habár Franciaországot annak idején nem öntötte el a koktélláz (ahogyan a többi borivó nemzetet sem igazán), Henri de Toulouse-Lautrec híres volt a koktélszenvedélyéről, olyannyira, hogy egyszer egy nagy rendezvényen állítólag kétezer pohár bűnerős koktélt kevert a résztvevőknek. Neki tulajdonítják a „földrengést” is, amit állítólag Yvette Guilbert énekesnőnek alkotott, ez a keverék azonban valójában már Toulouse-Lautrec születése előtt is létezett: ahogyan arról Henri Balesta 1860-ban beszámolt Abszint és abszintivók című könyvében, egyes abszintivó alkoholisták a végső stádiumban víz helyett cognac-kal vagy rummal keverve, esetleg tisztán fogyasztották az abszintot.

Szó se róla, kimondottan alkoholista érzelmű koktélról van szó, mindez azonban gyökeresen megváltozik, amint felhígítják. Eredeti formájában nem egyéb, mint tömény abszint és cognac egyenlő arányban keverve, ami pedig hagyományos, minőségi hozzávalókkal nagyjából 55 fokos italt jelent. A teljesség kedvéért ebben a formában is megkóstoltuk, de a legjobb és leglágyabb összetevők párosításával sem történt csoda: az aromák, bármily erősek is, áldozatul esnek a túlzott alkoholtartalomnak és a koncentrált növényi olajoknak, így egy veteránok számára jól iható, sőt, valamennyire kellemes, de „rosszul optimalizált” röviditalt kapunk, amiben émelyítően erős abszintíz uralkodik, de felismerhető a cognac is. Röviden: pazarlás.

Annak idején Brian Robinson-tól kaptuk az ötletet, hogy a keveréket úgy hígítsuk, mintha csak tiszta abszint volna. Az extra adag alkohol (na meg a kb. 55%-os kezdő erősség) miatt ilyenkor csak 2-3 rész víz ajánlott, de a tapasztaltabbak erre már a louche alakulásából is ráéreznek majd. És ha már a louche-nál tartunk: ahogyan a felső képen is látszik, cognac-kal keverve egyedi, érdekes, márványszerű mintákat rajzol a különös, mély árnyalatú alapra.

tdt3

Borpárlat kontra borpárlat
Rövid kitérőként tisztázzuk a bevezetőben felvetett kérdésre válaszolva: a borpárlat alapú abszint nem cognac-ot tartalmaz. Az abszintfőzéshez használt, erősen finomított, ezért igen könnyed, ráadásul érlelés nélküli bordesztillátum íze igencsak messze áll a markáns, évekig tölgyfahordóban érlelt rokonáétól. Eredetileg nem is az íze miatt használták a franciák a minőségi abszinthoz, hanem mert úgy hitték (az 1950-es évekig még tanították is), hogy a nem gyümölcsből főzött alkohol károsabb az egészségre.

earthquakeAz első kísérletek
Több, mint két évvel ezelőtt jelent meg első próbálkozásunk egy facebook-post formájában, mikor is Raynal XO brandy és Eichelberger Limitée keverékét próbáltuk ki. A koktél ugyan kellemes volt, de a Raynal karaktere kissé kevés volt ahhoz, hogy az abszint mellett érvényesüljön, és talán a Limitée stílusa sem volt ideális a koktélhoz, elvégre bármily nagyszerű is, stílusban végletesen különbözik a klasszikus pontarlier-i zöldtől.

Nem sokkal korábban mIko kolléga is közzétett nálunk egy kísérletet Hennessy VS Cognac és Libertime Fleur d’Absinthe keverékéből – magyarul a miénknél jobb és autentikusabb párosításból –, amit három nagy jégkockával hígított, és egészen kitűnőnek találta, míg az ötcsillagos Metaxával készült változatot viszont kimondottan rossznak.

A prémium páros
A folytatás sokáig váratott magára, miután – az igencsak közepes Chantré-t leszámítva – jó ideje most először volt kéznél cognac, mégpedig a régebbről ismert Hennessy VS minipalackja a friss értékelés kedvéért. Ennek egy része végezte földrengésként Authentique hozzáadásával, így a hozzávalók nemcsak stílusban és minőségben voltak közelebb az eredetiekhez, hanem a két márka egymáshoz is kimondottan jól illik, miután mindkettő a saját műfajának lágy véglete.

Az eredmény az elvártat hozta: nem mondanám, hogy meghaladta az összetevőit, vagy valami egészen újat nyújtott volna, viszont igen kellemesen talált egymásra az Authentique és az Hennessy. Egy pohár finom, gyümölcsös-tölgyes abszint született, amiben ugyan tisztán érezni a cognac-ot, mégis hibátlanul vegyül az abszint ízével.

tdt4Gyengébb brandyvel
Mivel a rossznak amúgy semmi szín alatt nem nevezhető St. Antoine abszintnál nem volt kéznél gyengébb tétel, őt választottuk a Courriere XO párjának. Ezt a brandyt a kellemetlen lecsengése miatt egyértelműen a két éve használt Raynal XO alá sorolnánk, így csak kisebb csalódást jelentett, hogy kimondottan gyenge földrengés született. A könnyed abszintillat gyümölcsös tompaságba merül, miközben a brandy maga nem igazán jelenik meg. Az Antoine nem harmonizál a hordós-gyümölcsös jegyekkel, és bár elnyomja a Courriere száraz fanyarságát, annak utóíze mellékízként jelenik meg. Nem nyerő.

És a pastis?
Szerettük volna kideríteni, hogy könnyen hozzáférhető, középárkategóriás hozzávalókkal, például a (nem egészen méltán) örök abszinthelyettes pastis-szal van-e fantázia a koktélban. A Ricard Pastis-nál és a nála egy árnyalattal fűszeresebb Pastis 51-nél végre bevált a Courriere XO. A csillagánizsbomba és az édesgyökér húsleveses édessége egyaránt kedvesebbé válik a gyümölcsös beütésre, cserébe pedig elnyomja a Courriere zavaró lecsengését. A szerényebb színvonalú pastis tehát brandyvel (ez alapján feltesszük, szinte bármilyen épkézláb brandyvel) keverve jobb, mint csak vízzel hígítva, és a Courriere-ért sem éppen kár.

De mi történik, ha van otthon egy kis Tabu 55, Fleurs du Mal vagy egyéb ánizsos majdnemabszint, aligabszint? Ezeket helyettesítendő a saját készítésű pastisinthe-ünket kevertük a Courriere-hez. Jóra nem számítottunk, de a meglepetés erejével hatott, hogy sikerült utánoznunk a 40 éves Pernod gumicső-ízét – tehát rossz, de erről talán jobban tehet a szerencsétlen párosítás, mint az italok minősége.

A folytatáshoz egy markánsabb, és lehetőség szerint VSOP cognac-ot próbálunk kiválsztani, amit a századfordulós stílus egyik etalonjának számító Jade 1901-gyel, és talán egyéb abszintokkal is kipróbálunk. A Wormwood Society egyes tagjai szerint minél jobbak a hozzávalók, annál több fantázia van ebben a koktélban – egyesek a muzeális francia Pernod Fils és muzeális cognac keverékét sem bánták meg, pedig valószínűleg egyetlen pohárra is több tízezer forint értékben kellett belőlük áldozni.

hozzászólás