Home » Bárpult

Ami (nem csak) Amerikának nem ízlik

Submitted by on 2014. 06. 02. – 18:16No Comment

Komoly külföldi nézettségre és kommentáradatra számíthat egy olyan YouTube-video, amin a [negatív jelző helye] amerikaiak külföldi alkoholokat kóstolnak, majd pofákat vágnak mellé. A BuzzFeed – első ránézésre is hatásvadász – videója már csak azért is érdekes számunkra, mert a hat versenyző közül az egyik egy magyar pálinka volt.

A magyar kommentelők minden képkockáját azonnal elhitték, pedig nem kevés – többé-kevésbé nyilvánvaló – csúsztatás kellett a kívánt eredményhez. Ez az eredmény pedig nem más, mint egy poénvideó, melyben minél szélsőségesebb reakciókat próbáltak elérni olyan fiataloknál, akik egy része láthatóan egyáltalán nem is szereti a rövidet. A közel 20 résztvevőből minden italnál más-más arcok véleménye marad ki, és némi arcmemóriával nem nehéz összerakni, hogy a kevésbé finnyás alanyokat vágáskor erősen hanyagolták – az egyetlen igazán pozitív vélemény például attól a nőtől származott, aki az elején megdicsérte a Cynart, majd ezután nem szerepelt többé.

Elmerenghetnénk a reakciók hitelességén is, de a video „lelke” maga az italkínálat: direkt olyan márkákat próbáltak összeválogatni „átlagos nemzetközi italoknak” beállítva, amik egyszerre ismeretlenek és az átlagfogyasztó számára élvezhetetlenek, legalábbis röviditalként – ez pedig a Cynar és a pálinka kivételével kimondottan jól sikerült. Olyan jól, hogy akár magyar fiatalokkal is leforgathatták volna ezt a videót – a pálinkás részt is, de kezdjük az elején! Mit ittak az alanyok? Három keserűlikőrt (vagyis a lehető legelcsépeltebb nemszeretem-italt), két egzotikus párlatot és egy nagyon rosszul felszolgált ánizsos szeszt.

Cynar
A Cynar – ahogyan azt a kóstolók is felfedezték – nem kimondottan articsókalikőr, hanem egy 16,5%-os keserűlikőr, méghozzá nem is kicsit keserű: mIko kolléga tapasztalatai szerint az íz üressége miatt még az Unicumhoz szokott szánk is félreállhat a Cynartól, ha magában próbálkozunk vele. Ehhez képest elég jól teljesítettek a (szenvedő) alanyok.

Moutai Baijiu
A kínai pajcsiu leginkább az érleletlen whiskyhez hasonlítható hagyományos gabonapárlat, amit a nyugati civilizáció majdhogynem egy emberként azonosít a gázolajjal. A cefréjét általában (mint a Moutai esetén is) cirokból erjesztik, időnként búzából, árpából vagy kölesből. Többünknek volt szerencséje megkóstolni egy másik márkát, amely sokkal inkább szokatlan volt, mintsem rossz, de egyértelmű, hogy a csípős, fanyar, szinte sós, eközben semmilyen egyéb párlatéhoz nem hasonlítható jellege nemcsak az amerikai ízléstől áll távol. Az íze annyira idegen, hogy aki megkóstolja, jó eséllyel újra átéli azt a percet, mikor élete első felese után nem értette, mi ebben a jó.

Yeni Rakı
A rakıról, azaz a török ánizsos párlatról már régebben is írtunk, a Yenit pedig értékeltük is. Mivel az erősen ánizsos italok hígítatlanul (főleg melegen, és főleg a rakı) rettenetesen émelyítőek, ezért itt nincs tévedés: ez így tényleg rossz! Azt is fontos persze említeni, hogy az amerikaiaknak csak kisebb része szereti az ánizsízt. Normális esetben összetévesztik az édesgyökérrel – míg a magyarok gyakran a mentollal, viszont minálunk több kedvelője akad.

Fernet Branca
A rosszul felszolgált rakı és a nyugati ízléssel összeegyeztethetetlen pajcsiu felszolgálása után a Fernet Branca is méltó dobás, talán az Unicumnál is jobb választás volt: az általunk eddig értékelt, majdnem harminc növénylikőrből talán ez a legnehezebben feldolgozható az átlagember számára. Keserű utóíze ugyan nincsen, a szájban viszont keserű, és a fűszeres, száraz, kissé borsmentás ízét testetlenül, szokatlanul kevés cukorral kísérve tolja az ember arcába (bővebben). Ennek ellenére nagyon is szerethető gyomorkeserűről van szó, melynek valójában az amerikai rajongótábora sem teljesen elhanyagolható.

Jeppson’s Malört
A gyomorkeserűs szivatásra a Jeppson’s teszi fel a koronát, pedig ennek csak az alapítója volt svéd születésű, az ital ironikus módon mindig is Amerikában készült, immár mintegy 80 éve! A malört svédül fehér ürmöt jelent, ennek lepárlás nélküli, rettenetesen száraz, keserű íze pedig – a Drink Spirits kimerítő írása alapján – főszereplőként, kevés ellensúllyal jelenik meg az italban, és az utolsó korty után akár fél óráig is érezhető. Ez esetben is jó minőségű, de szűk rétegízlést kiszolgáló italról van szó – az amerikai címke nyíltan eldicsekszik vele, hogy „49 amerikaiből 1-nek” ízlik.

Pannonhalmi Pálinkárium – Irsai Olivér Szőlő Pálinka, 40% v/v
Mielőtt leírnánk az amerikaiakat, vegyük észre: négy lány mellett itt csak két fiú reakcióit látjuk a korábbi 10-12 közül, és ők ketten sem készülnek belehalni, csak éppen nem ízlik nekik. Nem zárható ki, hogy a pálinka szerepeltetését egy hibás, acetátos (mellesleg 50-60 fokos) házipálinka emléke ihlette valamelyik szervezőben, és ennél drámaibb hatást remélt tőle, amit azonban végül a lányokra kellett bíznia.

Nem hazabeszélünk, mert a pálinkához kevésbé vagyunk hozzászokva, mint mondjuk a whiskyhez, de ez egy alig csípős, illatos pálinka. Az érleletlen szőlőpárlat jellege lehet szokatlan, de aki a Pannonhalmi Irsaiját nem képes meginni, az ugyanígy szenvedne az amerikai szimbólumnak számító Jack Daniel’s No. 7-től is, kentucky bourbont pedig inkább soha ne is kóstoljon. Nem véletlen, hogy itt válogatták meg a legjobban a reakciókat – ami pedig a lányokat illeti, nyilvánvaló, hogy semmiféle rövidet nem lennének képesek szenvedés nélkül meginni. Én is bármikor összeszedek négy olyan alkoholfogyasztó magyar lányt, akik a világ legjobb párlataitól is őszintén szenvednek.

hozzászólás