Home » Abszintológia

Legalizációs mítoszok

Submitted by on 2014. 11. 18. – 10:13No Comment

Az abszinttal semmi nem történhet anélkül, hogy a sajtó mítoszokat gyártana belőle. A legalizációja is ilyen: a köztudatban az EU 1991-ben, Svájc 2005-ben, az USA 2007-ben, Franciaország pedig csak 2011-ben engedélyezte újra az abszintot. S hogy mi nem stimmel? A Svájci évszám helyes, a többi tévedés.

Az Európai Unió
Az Unióban sosem létezett közösségi tilalom az abszint vagy a fehér üröm ellen, és nem történt központi legalizáció sem. Amit az Unió valójában tett, az a különböző élelmiszerek maximális tujontartalmának meghatározása volt 1988-ban. Ez valóban előmozdította a legalizációt az abszintot tiltó országokban (ugyanis a tagállamok csak indokolt esetben tilthatják ki egymás termékeit a piacaikról), de ez országonként külön-külön ment végbe. A gyakran „EU-legalizációként” emlegetett 1991-ben például a németországi tilalom szűnt meg (az eredeti német tilalom már 1981-ben, de akkor a fehér üröm mint élelmiszer-összetevő még tiltott maradt.)

roq_SAPdA150Franciaországnál jobban talán sehol nem vonakodtak az abszint visszatérésétől: 13 éven át „legalizálták”, ám ez nem azt jelenti, hogy 2011-ig tiltott lett volna! 1988-ban, az új EU-irányelv bevezetésekor a franciák módosították az eredeti tilalmat, és ettől kezdve csak akkor számított egy ital abszintnak – azaz tiltottnak –, hogyha a címkéje abszintnak állította be (az exportra gyártott palackokon ezt megengedték), vagy egy bizonyos határérték fölött tartalmazott fenkont vagy pinokamfont (az édeskömény, illetve az izsóp hatóanyagait). Ez a szabályozás a gyakorlatban lehetővé tette a valódi abszint gyártását, melyet többnyire spiritueux aux plantes d’absinthe (szeszes ital fehér ürömmel) néven címkéztek, illetve a kivonatokból kevert (sokszor abszintnak nem is tekinthető) márkák esetén a spiritueux aux extraits de plantes d’absinthe formát alkalmazták.

Ezen szabályozás alatt született újra a prémium francia abszint a 2000-es években: ekkor jelentek meg az első modern desztillált abszintok, mint a Lucid vagy az Un Émile, és fejlődtek ki olyan mai klasszikusok, mint például a Jade 1901 vagy a Perroquet. 2010-ben azonban a franciáknak dönteniük kellett, hogy mit kezdenek az abszinttal: Svájc ekkor kezdte meg máig tartó küzdelmét az abszint svájci eredetvédelméért. Ekkor márciusban Franciaország eltörölte a fenkon és a pinokamfon korlátozását, majd 2011 májusában névleg is megszüntette az abszint tilalmát. A közvélemény csak ekkor vette tudomásul, hogy az igazi abszint már Franciaországban sem tiltott, és a Pernod is csak ekkor csapott le a lehetőségre, hogy minőségi abszintot hozzon forgalomba.

Az Amerikai Egyesült Államok
2007-ben, a Lucid Absinthe forgalomba hozatalakor minden amerikai médium (és ennek nyomán a külföldiek is) legalizációról beszélt, pedig azt már csúnyán lekésték. Emellett egy másik tévedés is felütötte a fejét: az USÁ-ban forgalmazott abszint „nem igazi”, mert „tujonmentesnek kell lennie”, ezért „fehér ürmöt sem tartalmaz”.

Hogy az USÁ-ban mikor törölték el az abszint tilalmát, azt nem tudni pontosan. Talán már az 1930-as években, mindenesetre az 1960-as években a korábban releváns szabályozást lecserélték a 10 ppm-nél (milliomod résznél) magasabb tujontartalmú italok tilalmára. 2007-ben nem történt egyéb, mint hogy a TTB (Alkohol- és Dohánytermékek Adó- és Kereskedelmi Hivatala) 1912 óta először engedélyezte egy abszint forgalomba hozatalát. Ezt megelőzően nem a törvények, hanem a TTB akadályozta meg saját hatáskörén belül az abszint forgalmazását, tudniillik az USÁ-ban minden szeszes italt egyesével kell engedélyeztetni forgalomba hozatal előtt, ami pedig laborvizsgálatból és a címke felülvizsgálatából áll. A gond a korábbi próbálkozásoknál (pl. a Küblernél) sem magával az itallal volt, hanem a címkével, mely szerint az ital abszint, márpedig az abszintot tiltott tujontartalmú italként ismerték. Hosszasan kellett győzködni a hatóságot arról, hogy a termék valóban abszint, és arról is, hogy nem a durva rohamivás eszközeként fogják népszerűsíteni, ám törvénymódosításra egyáltalán nem volt szükség. Más kérdés, hogy ezután plusz szabályozás született: az „absinthe” szó nem szerepelhet a címkén önmagában, sem az ital megnevezéseként, valamint a címke nem utalhat hallucinogén hatásokra, az italnak pedig (mint minden ürmös italnak) „tujonmentesnek” kell lennie. Ennek eredményeként általában az „Absinthe Supérieure” fantázianév díszeleg az üvegeken, és az elülső címkén röviden meg kell fogalmazni, milyen ital van az üvegben (például „alkohol hozzáadott füvekkel”, „borpárlat füvekkel lepárolva”, stb. (Az EU-ban ezzel szemben elég odabiggyeszteni a szeszes ital feliratot – a hátsó címkére!)

De miért tesszük a tujonmentest idézőjelbe? Az 1960-as években egy máig érvényes, és igen gyakran félreértett szabályozás született, miszerint az ürömfajokat tartalmazó italoknak „tujonmentesnek” kell lenniük (miközben a hasonló tujontartalmú zsályát például nem szabályozzák). Az akkori technológia azonban képtelen volt 10 ppm-nél (kb. 10 mg/kg) kevesebb tujont kimutatni, így a törvény a gyakorlatban 10 ppm tujpnt engedélyezett. Ennek a korlátnak pedig nem kevés századfordulós abszint is megfelel (köztük időnként a legjobb márkák is), még ha az átlag ennél valamivel magasabb is volt.

hozzászólás