Home » Abszintológia

Az abszintot felbontani sem mindig egyszerű

Submitted by on 2014. 12. 03. – 15:19No Comment

Utoljára frissítve: 2017.04.24.

Az abszinttal kapcsolatban első nekifutásra semmi nem egyszerű és magától értetődő – miért pont a palack felbontása lenne az? Máig is annak az abszintnak van a legtöbb becsülete, amelyik a századfordulón megszakadt hagyományokat idézi, és ennek időnként velejárója az a cifra nyomorúság is, amit az akkori palackozási technológia képviselt. Nem olyan rossz dolog ez azonban, hogyha értünk hozzá.

T-dugóAz abszintgyártók többsége megelégszik a fóliával fedett T-dugóval, vagyis a palack száján lazán ki-be járó, kupakra ragasztott parafadugóval, aminek oldalról nézve „T” alakja van. Ez szinte kötelező zárási módja a mai prémium kategóriás (vagy annak beállított) párlatoknak, és talán csak a dél-amerikai vagy a távol-keleti importnál igazán jellemző, hogy egy hétdecinként 8-10 ezer forint fölötti ital ehelyett csavarzáras legyen. Az ilyen dugó akkor sem okoz gondot, ha az ember először találkozik vele.

Amit a pecsétviaszos zárásról tudni kell
A századfordulós stílust idéző francia abszintok egy részét valódi pecsétviasszal szigetelik, bár az elmúlt években ez a gyakorlat eléggé visszaszorult. Más italfajtáknál is előfordul a viaszos díszítés, de azoknál a általában hülyebiztos, lágy viaszról vagy műanyagról van szó, mely a gyári nyitófüllel ugyanolyan könnyen körbetéphető, mint a fólia (pl. a Maker’s Mark-nál), vagy eleve olyan véknyan viszik fel, hogy nem zavarja a bontást (pl. a Zsindelyes Likőrnél). A valódi pecsétviasz azonban egy igen merev, morzsolódásra hajlamos, de kitartó anyag, amit nem a legjobb ötlet hideg úton megtámadni.

Először is ellenőrizni kell, hogy milyen dugót rejt a viasz: T-dugót vagy borosdugót? A rideg viasz alatt többnyire borosdugót találunk, de ellenőrizhetjük, ha felforrósított pengével „lefölözzük” a viasz néhány milliméteres felső rétegét: ha egyenes felülettel találkozunk, akkor az egy T-dugó kupakja, ha pedig rögtön az üveg peremével, akkor vegyük elő a dugóhúzót.

corks1

Némi tapasztalattal általában már a viasz formájából is felismerhető a dugó típusa, mert az üveg szájánál lévő perem kitüremkedik, az üveg és a dugó találkozása pedig törésként jelenik meg a viasz felszínén. Magyarul tehát, ha a viasz fent a legszélesebb és a tetején látható egy kör alakú törés, az borosdugóra utal, ha pedig a viasz tetejétől számítva kb. 1,5 centivel találunk törést és csak alatta szélesedik ki a viasz, akkor T-dugóra számítsunk. Még egyértelműbb a helyzet, amikor csak a borosdugó tetején van egy vízszintes viaszréteg. Időnként a fóliára ragasztják a viaszt (például a Jade-sorozat újabb kiadásainál), ilyenkor a fóliával együtt levehető.

Küzdjünk meg a viasszal… majd a dugóval
T-dugó esetén egy gáztűzhelyen felhevített késsel könnyen körbevágható a kupak és az üveg találkozásánál látható törés, illetve ennek híján a viasz teteje alatt 1,5 centivel húzódó képzeletbeli vonal. Ezután a viasz körbevágott részét megragadva könnyen kihúzható, majd visszatehetó a dugó.

jadecorkValamivel óvatosabban kell bánni a borosdugókkal, ugyanis az így palackozott abszintoknál jellemzően kiváló minőségű (vagy akár a századfordulósokkal megegyező) dugókat használnak, melyekkel megfelelő körülmények közt akár a jövő évszázadig is nagyszerűen tárolható az ital, ellenben gyakran igen merevek, és bontáskor könnyen belemorzsálhatnak az abszintba. A felső viaszréteget (vagy legalábbis a nagyját) akkor is ajánlott forró pengével lefölözni, ha tudjuk, mivel állunk szemben, így kevésbé kell vigyázni a bontás után az üvegbe hulló viaszdarabkákra is. Egyesek késes dugóhúzót használnak az ilyen abszintok bontására, amivel visszahelyezni is könnyebb a dugót.

Felbontás után – a borosüvegekhez hasonlóan – általában kézzel jól visszazárható a palack (mint a jobb oldali képen), de két dolgot érdemes észben tartani. Egyrészt, a szoros dugó miatt ugyanolyan kényelmetlen újra felbontani és visszazárni, mint egy borosüveget, másrészt pedig vigyázni kell arra, hogy a nyitások alkalmával – ami 7 deciliter abszintnál igen sok alkalom is lehet – ne törjük el a dugót. Ha tartalék T-dugóval (vagy akár borosdugóval) akarjuk helyettesíteni, akkor jó előre tudni, hogy ezek nem egységes méretűek és nem is rugalmasak, ráadásul a parafa használaton kívül könnyen kiszárad és némileg összemegy. Ha viszont ezért másik palackba töltenénk át az abszintot, vegyük figyelembe, hogy a természetes zöld abszintok egy része tartós UV-fény (nappali fény) hatására nemcsak a színéből, hanem az élvezeti értékéből is veszíthet.

perroCork

Ma már meglepő, de a századfordulón még a párlatoknál is az a szoros dugózás volt a leggyakoribb, amit ma már csak „borosdugóként” ismerünk. Ezt újból visszatenni, illetve kihúzni nem annyira kényelmes, de a korabeli körülmények közt (magyarán az össznépi alkoholizmus korában) ez kevésbé volt zavaró. Az olcsó és a drága párlatokat egyaránt főleg vendéglátóhelyeken fogyasztották, és a századfordulón általában otthon sem csak 1-1 pohárka kedvéért vették elő az üveget. Ha legalább két ember összeült, nem ritkán akár az egész palackot is kiürítették egy délután alatt.

hozzászólás