Home » Ajánló, Aktuális, Verte

Vieux Carré

Submitted by on 2015. 04. 28. – 15:30No Comment

VC4A Vieux Carré több szempontból is különleges számunkra. Nemcsak az első tengerentúli abszintunk, hanem az első olyan prémium abszint is a magyar piacon, ami az ország több boltjában is kapható, és az első olyan, amelyikre azt merjük mondani, hogy az itthoni ár-érték aránya is elfogadható.

A Vieux Carré avagy a „régi tér” a new orleans-i francia negyed neve. A Vieux Carré abszintnak ugyan közvetlenül nem sok köze van New Orleans-hez, ám az amerikai abszint öröksége elválaszthatatlan New Orleans-tól. A város eredeti, francia neve La Nouvelle-Orléans, melyet a kitűnő Nouvelle-Orléans abszint is kölcsönvett. Valószínűleg nem meglepő, hogy a századfordulón New Orleans francia negyedében virágzott leginkább az amerikai abszintfogyasztás. Itt található a legendás Old Absinthe House, azaz a Régi Abszintház is, habár ma nem több, mint egy sportbár, ahol cukrot gyújtogatnak az abszint fölött, és ha ez nem elég, a saját honlapjukon százéves tévhiteket terjesztenek, többek közt azt is, hogy „az Egyesült Államokban már nem készítenek legálisan abszintot”.

A Vieux Carré-t gyártó, New Orleans-tól kétezer kilométerre található mikrofőzde azonban szerencsére sokkal inkább képben van az abszintot illetően. A Philadelphia Distilling 2005-ben alapult, és kezdetben gint, majd vodkát is készített – a frissen alapult amerikai mikrofőzdék jellegzetes bevételforrásait. A Vieux Carré 2009-ben jelent meg. A recept a valódi zöld abszintok öt klasszikusa mellett (fehér üröm, ánizs, római édeskömény, római üröm, izsóp) citromfüvet, csillagánizst, génépit (alpesi ürmöket) és fodormentát is tartalmaz. A recept a klasszikus, száraz ürömbombákat idézi, ízlésesen kiegészítve a halovány csillagánizsos és mentás árnyalatokkal. (A részletes értékelés itt olvasható.)

VC5

Amerikai kiadásban
A Vieux Carré nálunk is az eredeti, amerikai piacra szánt palackozásával kerül forgalomba. Kevesen tudják, hogy ez ritkán fordul elő: az Egyesült Államok és az Európai Unió címkézési és palackozási szabványai alapvetően nem férnek össze egymással, így az amerikai gyártók jellemzően külön EU-s kiadásokat palackoznak az európai piac számára. Az EU-ban például nem lehet 750 ml-es égetett szeszt forgalmazni, az ahhoz legközelebb álló 700 ml-es szabvány viszont az USÁ-ban szabálytalan. (A kötött méretek oka az, hogy korábban a gyártók a palackméret és a palackonkénti ár ügyes manipulációjával könnyen megtévesztették a vásárlók ár-érték érzékét.) Eltérnek az alkoholtartalom feltüntetésének szabályai is, sok italfajtánál pedig a megnevezési szabályok sem férnek össze egymással.

A Philadelphia Distilling egy aránylag kis üzem, a palack pedig nem címkézett, hanem egyedi, géppel festett dekanter, ilyesmiből pedig nem igazán lehet párszáz darabos szériát rendelni az EU-s export kedvéért. A gyártónak tehát a szabványbeli különbségeket kiskapukkal kellett megoldani.

vc2A legnagyobb problémára, a 750 ml-es méretre már azok az európai abszintfőzők is megtalálták a megoldást, akik a prémium abszint rendkívül alacsony kereslete miatt nem engedhették meg maguknak, hogy az – általában legkevesebb 10 000 darabtól, illetve ez alatt csak méregdrágán rendelhető – szabványos palackokat használják. Ehelyett a tetszőleges mennyiségben elérhető, 750-es borosüvegekbe voltak kénytelenek palackozni az abszintjukat, ami valójában nem tilos, amíg 700 ml-t töltenek bele. Ennek megfelelően a Philadelphia Distilling is 700 ml-t töltött a dekanterébe, és az eredeti „750 ml” feliratot egy „70 cL” címkével ragasztották le. A palack feliratai sem okoztak gondot: az amerikai megnevezés jelen esetben nem ütközik a szabályokkal, csak éppen nem minősül hivatalos termékmegnevezésnek, amit viszont az EU-ban elég a hátsó címkén feltüntetni. Az alkoholtartalmat térfogatszázalékban és proofban is megadták a palack elején, így az óceán mindkét oldalán szabályos.

Támad a magyar címke
Amerikai helyi kiadás lévén az EU-s megnevezési és tájékoztatási szabványokat itt főleg a magyar címke képviseli… azaz képviselné. Kínos foltját képzik a magyar szeszpiacnak az importőrök által felragasztott kis magyar tájékoztató címkék, melyek szerkesztői egy-egy egzotikus italnál gyakran hasraütésből (!) próbálják meg kitalálni az eredeti palackon nem szereplő összetevőket (talán valami belső útmutató alapján), de nem ritkán akár az eredeti címkének vagy az italfajta szabályozásának is ellentmondanak. Abszint lévén most nem beszélhetünk szabályozásról, de a címke enélkül is súlyos darab; például jó tudni, hogy a Vieux Carré valójában nem tartalmaz cukrot vagy hozzáadott színezéket.

A bajok a márkanévnél keződnek, ami magyarhonban csak „Carré” lett, a webáruházakban is inkább Absinthe Supérieure Carré néven keressük, mert Vieux Carré-ként többnyire nem fogjuk megtalálni. Ezután már kisebb meglepetés az a ritka jelenség, hogy az előbb említett EU-megnevezést nem erre a címkére száműzték, hanem az X-dimenzióba; szabályos termékmegnevezés ugyanis egyszerűen nincs a palackon. Ez szeszes ital, esetleg bitter lehetett volna – mint tudjuk, „absinthe” nevű italkategória törvényesen nem létezik.

A palack eredeti felirata az amerikai előírásoknak megfelelően összegzi az ital összetételét: „Grain neutral spirits distilled with herbs with additional herbs added.” – semleges gabonaszesz füvekkel lepárolva, további füvek hozzáadásával. Ez a leírás az abszint hagyományos gyártási módszerét tükrözi, azazhogy a szeszt a füvekkel együtt lepárolják, majd utólag további füvekkel ízesítik.

vc3

A magyar címke szerint az összetevők „finomszesz, ivóvíz, cukor, fűszer- és gyógynövénykivonatok, anetol, színezék (E102, E133)”. Nem világos, hogy a fűszer- és gyógynövénykivonatok vegyületei közül az anetolt miért volt fontos kiemelni, de ez nem is gond, a cukor és a két ételfesték azonban annál inkább, és nemcsak azért, mert a hivatalos honlap szerint (aminek állításaiért egyébként felelősséggel tartozik a gyártó) nem tartalmaz ilyesmit. Először is, az üveg elülső oldalán szereplő, fent idézett tömör leírásba az USÁ-ban szigorúan kötelező belefoglalni bármilyen hozzáadott színezéket. Olyannyira kötelező, hogy némely esetben 1-1 túlbuzgó amerikai illetékes még a természetes abszintok címketerveit is kifogásolta, amiért nem tüntették fel rajta a második adag fűszert mint „színezéket”! (Végül a „with additional herbs added” lett a bevett forma.) A hozzákevert színezéket még olyan befolyásos óriások sem „felejthetik le” az amerikai címkékről, mint a Pernod Ricard. Szintén tudni kell, hogy az USÁ-ban csak előzetes címke- és laborvizsgálat után kerülhet forgalomba szeszes ital, és az abszintokat olyan szigorúan vizsgálja a hatóság, mintha a 100 éves mítoszok mind egy szálig igazak lennének, és egy „szabálytalan” abszint bármikor legalábbis tömegmérgezést okozhatna.

Pernod Absinthe Supérieure Balra: „ALCOHOL WITH NATURAL FLAVORS AND CERTIFIED COLORS” – a színezéket még a Pernod sem titkolhatja el az amerikai címkéken.

De nem is kellett volna ilyen mélyre ásnunk, hiszen a magyar címkén feltüntetett két szintetikus színezék finoman szólva távol áll attól, ahogyan a Vieux Carré kinéz. A brilliantkék és a rikítósárga tartrazin – és ha már itt tartunk, a cukor is – az európai zöld bóvliabszintok kötelező eleme, valószínűleg ezért kerültek fel „automatikusan” a Vieux Carré címkéjére is. E kettőből keverik ki a Rodnik’s rikító neonzöldjét, okosabb arányokkal a Pernod likőr és a Pernod abszint kevésbé rikító sárgászöldjét, de még a Pére Kermann’s ciánját is. Ehhez képest a Vieux Carré színe alig zöldes borostyánsárga, ami ráadásul szégyentelenül barna lesz, ha vastagabb keresztmetszeten – például a palackjában – nézzük.

A Vieux Carré részletes értékelése itt olvasható..

vc6
vc7

hozzászólás