Home » Bárpult, Likőr, Párlat

Miért „nincs” mézes pálinka?

Submitted by on 2015. 05. 04. – 11:47No Comment

A pálinkás műveltség egyik alaptételének számít, hogy mézes pálinka nincs, mert a mézzel kevert pálinka nem nevezhető pálinkának. Ez azonban kissé önkényes érvelés, és azt is nagyon kevesen tudják, hogy a mézes pálinkának miért volt lehetetlen bekerülnie a pálinkatörvénybe. A mézes pálinka valóban nem a pálinkák, hanem a likőrök egyik fajtája, ám a kifejezés üldözése talán egy kicsit messzebbre ment a kelleténél.

Boros kóla, tejeskávé, paprikás krumpli – senkinek nem okoz fejtörést, hogy ez mind két-két különböző dolog elegye. Így volt ez a mézes pálinkával is, amíg meg nem született a 2008-as Pálinkatörvény, amit sem a köztudat, sem a szakma nem igazán tud (akar) a helyén kezelni – ehelyett általában a pálinka végső igazságait hordozó szentírásként tekintenek rá, és nem ritkán még a pálinka múltját is ezekkel az „igazságokkal” akarják felülírni. Pedig a pálinkatörvény a hatálya szerint csak azt mondja ki, hogy milyen termékeket szabad pálinka néven forgalmazni, ennek szabályai mögött pedig nem feltétlenül az a filozofikus ítélet áll, hogy „mézes pálinka márpedig nincs”. Az italfajták szabályozásánál nem tisztán szakmai definíciókat alkotnak – további nagyon fontos szempontok az egyértelműség a vásárlók felé, a minőség, illetve az eredetvédett italok jó hírneve is. (Komolyan gondolja valaki például, hogy egy 2 év 11 hónapig érlelt gabonapárlat semmiképp nem whisky, de a 3. év után varázsütésre azzá válik?)

Hogyan címkéz italt az EU?
Az Európai Uniónak jelenleg 24 hivatalos nyelve van, ami italcímkézéskor igencsak feladja a leckét. A vásárlónak akkor is tilos megtévesztődnie, hogyha történetesen nem olvassa el az import ital apróbetűs címkéjét, vagy esetleg külföldi, ezért egyáltalán nem is érti a palack feliratait. Az italfajta megnevezése tehát a legfontosabb nemzetközi tájékoztató elem; fontos, hogy kizárólag a feltüntetett italfajta legyen az üvegben, és senkinek ne kelljen azon merengenie, hogy a „blablabla pálinka” üvegében tiszta pálinkát talál-e vagy pálinkából készült likőrt. Ugyanezen okból nem létezik az EU-s címkézésben az ízesített whisky vagy a fűszerezett rum fogalma sem; ezeket a cukortartalmuk alapján szeszes italnak kell címkézni (pl. a Ballantine’s Brasil-t és a Captain Morgan-t) vagy likőrnek (pl. a Jim Beam Red Stag-et és a Jack Daniel’s Tennessee Honey-t). Ezen elv alól létezik 1-2 kivétel, például a cherry brandy és apricot brandy néven ismert meggy-, illetve kajszibarack-likőröknek még csak nem is kell brandyt tartalmazniuk.

Az eredetvédett árujelzők – köztük a pálinka – egyértelműségét azonban minden esetben komolyan veszik. Már az is homlokráncolást okozhatott az eredetvédelmi eljárásnál, hogy egyszerre akartuk a „pálinka” árujelző alá gyömöszölni a gyümölcspárlatot és a törkölypárlatot. A részleteket nem ismerjük, de az EU végül elfogadta, hogy a pálinka mellett, tőle függetlenül egy törkölypálinka nevű árujelzőt is bejegyezzenek, és ezt a felosztást követi a pálinkatörvény is. Ez a fajta szigor nekünk is érdekünk, hiszen nem akarjuk, hogy a magyar pálinkát holmi mézes likőrként ismerje meg a világnak az a része, amelyiknek a „mézes” jelző semmit nem mond. Éppen elég baj az, hogy sokszor így is összetévesztik a pálinkát a különféle gyümölcsökkel illusztrált, finomszesszel hígított, mézes vagy nem mézes, pálinkaként népszerűsített, de sosem pálinkának címkézett utánzataival. A mézes pálinka „nemlétezésének” azonban hátránya is van: ránézésre nem lehet megkülönböztetni a boltok polcain a mézes pálinkát annak részben (vagy egészben) finomszeszből készült utánzataitól, hiszen a megnevezése mindkettőnek ugyanaz: mézes [gyümölcs neve] likőr – habár a likőr szót az elülső címkéről inkább mellőzni szokták.

Nem állítjuk, hogy a mézes pálinkát kizárólag a nemzetközi félreérthetőség és az EU vágta el: valószínűleg szempont volt az is, hogy mézzel a kimondottan rossz pálinkák is többé-kevésbé ihatóvá tehetők, ezért itthon is könnyen a pálinka lejáratásához vezethetne, ha a mézes pálinka címkéjén is megjelenne a pálinka szó. Sajnos még enélkül is gyakoriak a gyenge tételek a prémium árkategóriás pálinkák között – az alsó- és középárkategóriáról pedig inkább ne is beszéljünk.

Ez a jelzős rendszer nem okoz gondot például az Egyesült Államokban, ahol általános és reális elvárás, hogy a vásárló tudjon angolul. Ezért odaát szabadon használható egy-egy párlatfajta neve az ital megnevezésében, amíg a címke világosan megfogalmazza, hogy mi van a palackban – fahéjas whisky, fűszerezett rum, stb.

A mézes pálinka hagyománya
Kevesen emlékeznek rá, hogy a pálinkareneszánsz előtt nem volt a boltokban mézes pálinka – a mai mézeseket az ezredfordulón is népszerű mézes házipálinka inspirálta. Természetesen korábban is szokás volt az égetett szeszt mézzel édesíteni, de ez nem volt egyéb, mint annak a kornak a likőrhagyománya, melyben a méz még olcsóbb volt a cukornál. Eredetileg nemcsak a gyümölcspálinkát mézezték, sőt, talán elsősorban nem is azt; jobban igényelték ezt azok a nem gyümölcsből készült „pálinkák”, melyek a korabeli körülmények miatt – és főleg érlelés nélkül – még akkori mércével is rosszak voltak. A közkeletű tévhittel ellentétben ugyanis – mint azt nemrég kifejtettük – a történelmi magyar „pálinkafőzésnek” mindig is csak egy szeletét képviselték a gyümölcs alapú párlatok.

A mézes pálinka és más magyar mézes italok történetéről ajánljuk Balázs Géza munkáját:
A mézes pálinkák története és népi hagyománya

hozzászólás