Home » Bárpult, Párlat

Eretnek vélemény: a whisky és a whiskey ugyanaz

Submitted by on 2015. 05. 23. – 13:00No Comment

Utoljára frissítve: 2016. július 17.

VRA whiskys értékeléseinknél sokaknak feltűnhetett már, hogy minden ország whiskyjét whiskynek nevezzük, pedig a népszerű ismeretterjesztéssel felvértezett önjelölt szakértők whiskykedvelők közt a tudatlanság netovábbjának számít lewhiskyzni egy ír vagy amerikai „whiskey”-t (és mellesleg az ég kegyelmezzen annak, aki skót whiskeyt mer említeni). De akkor miért teszünk ilyet azon kívül, hogy borzalmasan tudatlanok vagyunk, és mennyire vagyunk ezzel egyedül?

Nem akarjuk kizárólag a tudatlan sznobok mániájának feltüntetni a whisky és a whiskey megkülönböztetését, de akik ezt kötelező jelleggel erőltetik, azok csak a legritkább esetben ismerik helyesen e szokás hátterét. A jelenleg divatos elv szerint a skót és a kanadai whiskyre „whisky”, az írre és az amerikaira pedig „whiskey” formában kell utalni, a többire pedig azzal a betűzéssel, amelyikkel címkézik őket, illetve amelyik whiskynemzetnek a hagyományait követik. Ezt a különbségtételt arra szokás visszavezetni, hogy a 19. század végén a skót whisky akkori „gyenge minősége” (egész pontosan a skót és a kanadai blended whisky elterjedése) miatt az ír és amerikai whiskyfőzdék egy „e” betű betoldásával különböztették meg a hagyományos, kizárólag kisüsti módszerrel készült whiskyjüket – akarom mondani, whiskeyjüket. Azóta a skótot és a kanadait így, az írt és az amerikait pedig úgy írják. Vagy nem.

Súlyos tévedés, hogy a whiskey szót a 19. század végén alkották volna a felháborodott ír és/vagy amerikai whiskyfőzők, és bár akkoriban valóban jellemzővé váltak a mai címkézési szokások, szintén tévedés, hogy a címkézésen túl megkülönböztették volna a két szó jelentését.
A Google Books egyik nagyszerű, ám annál ismeretlenebb eszköze az Ngram Viewer, mellyel az eddig digitalizált könyvek tengerében kereshetünk rá 1-1 szó történelmi gyakoriságára. Innen kiderül, hogy a whisky és a whiskey egyaránt 18. századi szavak: az Ngram Viewer 1746-ban, illetve 1750-ben találja meg őket legkorábban, ráadásul mindkettőt brit nyomtatványokban (a szótárak szerint 1715 az első megjelenés ideje, de nem említik, hogy melyik betűzésé). Mindkét szó az ír uisce beatha és a skót gael uisge beatha angol változataként jelent meg, többek közt a whiskee, a whiskie és hasonló formák mellett, de korábban iskie bae (1580), majd usquebea (1706) néven is említették az italt angol szövegekben. Az 1800-as évek elején a whiskyt és a whiskeyt hasonló gyakorisággal használták az amerikai és a brit könyvekben is. A 19. század első felében mindkét oldalon a whiskey forma volt népszerűbb, majd az 1850-es éveket követő 100 évben a briteknél pedig egyre jellemzőbb lett a whisky forma, az amerikaiaknál pedig egyre hasonlóbb gyakorisággal használták a két betűzést, és a korszak kiadványainak tanúsága szerint jelentéskülönbözet nélkül tették ezt.

Az igazán érdekes változások az 1950-es évektől jelentkeznek, és innen származnak az első ismert nyomai is annak, hogy a kétféle betűzésnek eltérő jelentést tulajdonítsanak.
Ekkor jelentek meg először olyan irányelvek egyes amerikai újságoknál, amelyek kimondták, hogy a skót (vagy a skót és a kanadai) whiskyvel kapcsolatban mindig a whisky betűzést kell használnia a munkatársaknak, a többinél pedig a whiskeyt. A betűzések aránya ezután egyre inkább a szóban forgó whiskyk eredetét követte. Az Ngram Viewer adatai szerint ettől kezdve az amerikaiak egyre több whiskeyt és egyre kevesebb whiskyt nyomtattak (mivel legtöbbször a hazairól írtak), a briteknél pedig lassan csökkenni kezdett az állandó whiskyzés aránya, miután az ír és az amerikai whiskyt egyre kevesebbszer nevezték whiskynek.

(Az Ngram Viever felfedezését és sok más részinformációt is a történész végzettségű Eric Zandoná-nak köszönhetünk, aki a blogján részletesen foglalkozott ezzel a kérdéskörrel.)

De mi történt az 1950-es években, amitől elterjedhetett egy ilyen szokatlan megkülönböztetés? Ez volt az a korszak, amikor az Egyesült Államokban terjedni kezdett a skót whisky mint exkluzív whiskyfajta, mondhatni „a whiskyk cognac-ja”. A világháború után Amerikában akkora kereslet mutatkozott a scotch-ra (leginkább az európai hadszínterekről hazatérő katonáknak és a mozifilmeknek köszönhetően), hogy a magához térő skót whiskyiparnak lehetősége nyílt a teljes kapacitását prémium whisky formájában palackozni. Bourbon whiskyből viszont eközben éppen a felső kategória volt az, ami nem igazán létezett (nem beszélve az ekkor tetszhalott ír whiskyről), tehát Amerikában is a scotch lett a prémium whisky. Jó okkal feltételezhető, hogy ennek sujkolásaként terjesztették el az érdekeltek pont ekkor az elvet, miszerint az amerikai whiskey bizony nem whisky, a skót whiskyt pedig szigorúan tilos lewhiskeyzni – még Amerikában is.

A címkézési szokások sem voltak annyira egységesek, mint ahogyan azt sokan hiszik – sőt, ma sem mindig azok.
Az amerikai címkéken már a 20. század elején is döntően elterjedt volt a whiskey forma, ám éppen az amerikai whiskynek nem egységes a betűzése a mai napig sem. Nehéz komolyan venni az amerikai whisky szigorú „whiskey”-ségét, amíg ez a szabály a megnevezés legszigorúbb szintjén, a címkézésnél sem általános érvényű – hogy semmiféle törvény nem írja elő, azt ezek után mondanunk sem kell. Nem „hallott” erről a szabályról többek közt pl. a Maker’s Mark, az Early Times, a George Dickel és az Old Forester gyártója sem. Ha ez önmagában még nem csinálna viccet a betűzési szabályból, akkor vessünk egy pillantást a szeszes italok címkézéséről szóló amerikai szövetségi szabályozásra, aminek szerzőit olyannyira érdekelte ez az egész, hogy kizárólag a whisky formát használták, még a bourbon whiskynél is. A Tennessee whisky 2013-ban létrejött állami szabályozása már figyelembe veszi a két különböző betűzés létét, csakhogy mindkettőt egyenrangú opcióként rögzíti.

paddy1Az ír whiskyk címkéin az ír szakértők szerint a whiskey eredetileg egyáltalán nem az ír whiskyt különböztette meg, hanem a dublini whiskyket határolta el a vidéki, gyakran illegális konkurenciától. A whiskey forma korántsem volt általános a 20. században: „whisky” volt például Paddy, a Cork és a Dunvilles VR is. Amikor azonban az 1970-es években minden akkor létező ír whiskymárka az Irish Distillers-ben egyesült, a cég egységesítette a címkéinek betűzését, és azóta ez jórészt így is maradt. Hivatalosan – a hatályos eredetvédelme szerint (110/2008 EK) – az ír whiskynek három szabályos neve van: Irish Whiskey, Irish Whisky és Uisce Beatha Eireannach.

A kanadai whiskyket a 20. század első felében még időnként whiskey-nek címkézték (például a Seagram’s-t), már csak azért is, mert egyes kanadai whiskyüzemek csak földrajzi tekintetben voltak kanadaiak, illetve jórészt az amerikai piac számára termeltek. (Éppen ezért sokáig Kanadában is készült bourbon whisky – gyakorlatilag ma is készül, de már csak blended whiskyben kerül forgalomba.) A detroiti Hiram Walker például a törvényi feltételek miatt építtette whiskyüzemét az USA–Kanada határ másik oldalára 1858-ban – így született a Canadian Club whisky. Kanadai „whiskey”-t azonban manapság is talál, aki nagyon keres, például a Hirsch Selection 10 Year Old Canadian Rye Whiskey-t.

lairdsA skót whiskynek a 20. századból már nem ismert „whiskey” címkézésű képviselője, a jobbra látható Laird’s Old Scotch Whiskey plakátját is 1885-re teszik. Éppen ezért a skót whiskynek mint eredetvédett árujelzőnek ma csak egyetlen formája létezik: a Scotch whisky. Ha figyelembe vesszük, hogy a brit angol nyelvnek már 100 éve sem volt igazán kedvence a whiskey szó, akkor nem is meglepő, hogy címkézéskor sem erőltették.

Ennek ellenére bizonyos vélemények és jelek arra utalnak, hogy a skót törvényhozás sokáig mégsem csinált ügyet a betűzésből. Davin de Kergommeaux egyik vesszőparipája, hogy a skót whisky szabályozása egész a közelmúltig a whiskey formát használta, amire nem sikerült világos bizonyítékot találnunk, de a lehetséges nyomait felleltük. Az Egyesült Királyság törvényhozásának honlapján maguk a törvények (1988, 1990, 2009) jelenleg mind whiskys betűzéssel szerepelnek, ám feltűnő, hogy az egyéb, nem szigorúan whiskyvel vagy alkohollal kapcsolatos brit kormányzati dokumentumok ([1], [2], [3], stb.) az 1988-as szabályozást Scotch Whiskey Act 1988 néven ismerik, de még egy olyan 2005-ös ausztrál dokumentum is, amely ezt leszámítva a whisky formát használja. Az 1990-es Scotch Whiskey Orderre csak egy EU-s dokumentumban találtunk hivatalos külső utalást, de megint csak ezzel a betűzéssel.

Egységes betűzés a 21. században
Aki eddig azt hitte, hogy az egységes betűzés használatát magunk találtuk ki a fentiek alapján, annak csalódást kell okoznunk. A könyvkiadásban mindig is megszokott volt következetesen egyféle betűzést használni, ami ilyenkor a globálisan terjesztett könyvek esetén az amerikai kiadásban whiskey, a britben pedig whisky lesz. Ilyen Michael Jackson (nem az énekes) magyar fordításban is megjelent Whiskyje is, melyet az egyik legmeghatározóbb könyvnek tartanak a témában. A könyv kiadója a jelentéktelennek nem nevezhető Dorling Kindersley, melynek minden egyéb whiskys kiadványa is ezt az elvet követi. Nem izgatta a whisky–whiskey szabály a 2003-ban kiadott Whisky – Technology, Production and Marketing szerkesztőjét sem, pedig ez egyike azon nagyon ritka könyveknek, melyek nem laikusoknak vagy whiskykedvelőknek szóló (jobbára a whiskyfőzdéket és/vagy whiskyjeiket bemutató) ismeretterjesztők, hanem igazi szakmai mélységekben foglalkoznak a whiskyvel, tehát nevezhetjük az egyik legkomolyabb whiskys szakirodalomnak. Ennek ellenére (vagy inkább éppen ezért) a résztémák szerzői közül egyesek itt is egyetlen betűzést használnak. A whisky történetét például végig whiskeyzve olvashatjuk – a „Scotch whiskey”-ét is, ráadásul olyan teljességgel, hogy egyéb szempontokból is aláássa a whiskykedvelők közt megszokott dogmarendszert, de erről majd máskor.

Az egységes betűzés mellett többen is szót emeltek az elmúlt években:

Davin de Kergommeaux: Let’s Call The Whole Thing Off

Charles K. Cowdery: Why Spelling Matters.

Oliver Klimek: Whisky Myths Debunked #11 – Spelling Is Important

A New York Times és a Scotch whiskey
A New York Times még 2008-ban is egységesen a whiskey betűzést használta, amikor is a fentebb már említett önjelölt szakértők whiskykedvelők felháborodott levelekkel árasztották el Eric Asimov e-postaládáját egy, a speyside-i whiskykről szóló cikke miatt, miután a Scotch whiskey az összes biztosítékot kiverte a házuk táján. Az egyik olvasó odáig ment, hogy a következetes „elírás” „olvashatatlanná” tette a cikket, és „pontosan olyan, mintha végig ’ginnek’ nevezte volna” a whiskyt.

Asimov már a cikkben is mentegetőzött (ti. amiért a szerkesztőség megköveteli a whiskey formát), majd blogján bővebben is megtette ezt. Végül az olvasói nyomásra hivatkozva rávette a szerkesztőséget, hogy változtassanak az irányelveken. A szakmabeliek vegyesen fogadták a dolgot: John Hansell (Whisky Advocate) gratulált a lépéshez, Charles K. Cowdery (aki könyveivel és blogjával már sokat tett a whiskys tévhitek ellen) pedig csalódottan vette tudomásul, hogy a New York Times megadta magát a whiskysznoboknak.

Hazánkban sem példa nélküliek a fentihez hasonló „katasztrófák”: ennek a 2009-es blogbejegyzésnek a szerzője például egy áruházlánc prospektusának állandó whiskyzése miatt szenvedett álmatlan éjszakákat. (Nem egészen meglepő módon valahol a betűzési szabálynál ki is merült a hozzáértése – azt már nem tudta, hogy az amerikai whisky nem feltétlenül bourbon, és hogy a bourbönt mint whiskyfajtát kisbetűvel kell írni.)

A whisky és whiskey betűzések akadémiai szempontból mára ugyanúgy egységesültek a brit, illetve az amerikai angol nyelvben, mint a colour és a color (szín) vagy a tyre és a tire (gumiabroncs), habár – mint Asimov blogján is kiderül – a whisky esetén nincs teljes konszenzus a nyelvészek közt. A whisky szótári alakja amerikában whiskey (Merriam-Webster), a briteknél whisky (Oxford), a másik változat pedig mindkét oldalon idegen szónak számít. A Websterben tehát a scotch is whiskey, Oxford szótárában pedig a bourbon is whisky – habár ez utóbbi megjegyzi, hogy a kereskedelmi gyakorlatban különbséget tesznek az skót és az ír whisky betűzése között. Egy amerikai angol szövegben tehát szigorúan véve helyesírási hiba a whisky formát használni (vagy brit szövegben a whiskeyt), hacsak nem márkanevet vagy más tulajdonnevet idéznek. Az egységesülés sajnos nem tudott érvényesülni a kereskedelemben és a köztudatban azok után, hogy a gyártók – mint minden gyártó általában – minden eszközt bevetve próbálták megkülönböztetni a terméküket a konkurenciától, és az egyik ilyen eszköz a betűzési különbség kihangsúlyozása lett. Mikor háborodott fel bárki is azon, hogy egy brit gyártmányú téligumit (tyre-t) Amerikában tire-nek neveztek? És ha a kenyérvég neve Borsodban dumó, Pesten pedig sercli, akkor a Miskolcon sült kenyér végét Pesten is dumónak kell nevezni? A whiskys analógia alapján ezt a pékségek döntik majd el – hiszen ki ért a kenyérhez, ha nem ők?

Nagy szerencse, hogy más nemzeti italok gyártói nem sujkolják ugyanezt a megkülönböztetést, különben maholnap a lengyel vodkát csak wódkának volna szabad írni, és annak is leszakadhatna a körme, aki például a spanyol ront rumnak meri nevezni. A több tucatnyi EU-s eredetvédettségű szeszesitalnak – kevés kivétellel – ugyanúgy csak egyetlen szabályos betűzése van, mint a Scotch whisky-nek. A granadai rumot ugyanúgy nem lehet Ron de Granada helyett másképp megnevezni a címkén, akkor sem, ha nemzetközi piacra szánják. (Mellette tájékoztató jelleggel szabad, ahogyan a skót whiskyn is megjelenhetne mellékesen pl. egy „Whiskey from Scotland” felirat, ha lenne skót whiskygyártó, aki ekkora szentségtörésre vetemedik.)

Természetesen nem akarjuk elterelni a figyelmet arról, hogy a megkülönböztetés nem kizárólag földrajzi, hanem stílusbeli különbségekre is utal, ezzel azonban van egy hatalmas probléma. Ha megkérnénk valakit, hogy földrajzi vonatkozások nélkül magyarázza el, mi a különbség a whisky és a whiskey között, akkor nem volna mit mondania. Mi a közös az amerikai és az ír whiskyben, amitől együtt egy külön kategóriát képviselnek? Semmi. Na és a kanadaiban és a skótban? Semmi. Ha szakmailag elemeznénk a négy ország jelenlegi legjellemzőbb whiskyfajtáit, akkor a skótok és az írek képeznének egy csoportot, az amerikaiak egy másikat, a kanadait pedig a két oldal egyfajta hibridjének nevezhetnénk.

Ezt az ellentmondást általában azzal szokták kimondatlanul áthidalni, hogy a kétféle betűzésnek valójában nem kettő, hanem négy külön jelentése van: négyféle italfajtáról van szó, és az azok közti különbségekről – hiszen például az ír whisky sem egyszerűen „whiskey”, hanem „ír whiskey”! Az ír whisky azonban valójában nem whiskyfajta (ahogyan a skót, az amerikai és a kanadai whisky sem az), hanem különféle whiskyfajták halmaza, melyek egyrészt akár merőben eltérőek egy adott nemzeten belül, másrészt pedig átfedéseket mutatnak más nemzetek whiskyjeivel. Elég nehéz megmagyarázni például, hogy ha a skót whisky és az ír whiskey két teljesen különböző dolog, akkor miért vannak sokkal nagyobb különbségek a skót whiskyn belül (skót malt whisky kontra skót grain whisky), mint a skót malt whisky és az ír malt whiskey közt, és akkor még nem is említettük, hogy a skót grain whisky és az ír grain whiskey gyakorlatilag teljesen ugyanaz.

Ezzel elérkeztünk egy újabb problémához: a betűzési különbségekre különböző féligazságokat fűznek fel a gyártók, melyekkel azt próbálják sugallni, hogy valamelyik ellentétes betűzésű whisky nem igazi, nem hagyományos, vagy egyszerűen csak rossz whisky, és ha ez nem megy, akkor legalább élesen megkülönböztetik az egyiket a másiktól – mert nincs rosszabb, mint nem különbözni a konkurenciától. Elterjesztik, hogy a skót whisky rézüstökben készül kétszeres lepárlással (miközben a scotch-ok 90%-ban blended whiskyk), míg az amerikai whiskey ipari lepárlótornyokban (szintén ferdítés). Azt is elterjesztik, hogy az igazi whisky árpából készül (amivel megint csak bukik a scotch-ok 90%-a), bezzeg az amerikai whiskey kukoricából és rozsból. Amerikai oldalról eközben a skót whiskyt köpködték azzal, hogy a döntő többségét (a blended scotch-ot) tisztaszesszel pancsolják, ami már legalább száz éve nem igaz (pontosabban sarkítás), de mivel az amerikai blended whisky máig is így készül, így könnyű volt elhitetni. Nem arról van szó, hogy ne ismernénk el a négy whiskynemzet különböző hagyományait, illetve a tipikus stílusjegyeiket, de hiba lenne azt hinni, hogy élesen elhatárolható kategóriákról van szó – persze egy-egy konkrét whiskyfajtát többnyire el lehet határolni a másiktól, de a betűzés nem fajtánként, hanem nemzetenként tér el. Ha komolyan vennénk a whiskyk közötti konkrét eltéréseket, akkor egy-egy nemzeten belül is gyakran kellene kétféle betűzést alkalmazni.

Nemcsak elvi, hanem gyakorlati gondok is vannak azonban ezzel a megkülönböztetéssel, mégpedig az, hogy képtelenség következetesen alkalmazni. Elég ironikus például, amikor a Maker’s Mark Bourbon Whisky-re vagy a George Dickel Tennessee Whisky-re éppen a címkézési szokások alapján hivatkozunk szigorúan whiskeyként, de akkor sem sokkal kevésbé kínos ugyanez, amikor valamelyik 20. századi Irish whisky-ről van szó. Sokkal gyakoribb és problémásabb azonban az, amikor a whiskyről általánosságban próbálunk beszélni. Egyesek ilyenkor mindig leírják mindkét betűzést (pl. „a különböző whiskyk és whiskeyk”), mások pedig a „whisk(e)y”-ként ismert torzszülötthöz fordulnak, és előbb-utóbb elhiszik, hogy van ilyen szó. Sokan élnek azzal a kompromisszummal is, hogy a whiskyről általánosságban beszélve csak az egyik betűzést alkalmazzák, ami viszont végképp következetlen – ha az ír whiskyt nem nevezhetem whiskynek, akkor a whiskybe általánosságban sem érthetem bele.

A megkülönböztetés szabálya szerint tehát ennek az italfajtának (amit mi csak whiskynek nevezünk) tulajdonképpen nincs is neve, mert mindkét betűzés csak bizonyos nemzetek whiskyjére utalhat.

A whisky és a whiskey jelentésének megkülönböztetése tehát egy nagyjából 60-70 éves hagyomány, aminek máig is könnyebben indokolható a mellőzése, mint a követése. Úgy tűnik, minél komolyabb helyeken nézelődünk (szakirodalom, tudományos értekezések, szótárak, törvényi szabályozások), annál kevésbé érvényesül ez az „alapvető szabály”. A különböző tévhitek mellett mindössze a (nem egészen általános) címkézési szokásokkal védhető, amiknek viszont kizárólag azért van jelentőségük, mert a gyártók azt mondták. Miután a whiskys alapműveltséget döntően a gyártók irányítják, nem meglepő, hogy a betűzés tekintetében is az a „hozzáértő”, aki az általuk diktált szabályokat követi. Ha tehát valaki legközelebb whiskynek nevezi az ír vagy az amerikai „whiskey”-t, illetve – horribile dictu – skót whiskeyt említ, akkor inkább hagyjuk meg boldog tudatlanságában.

hozzászólás