Home » Abszint, Értékelés, Franciaország, Hírek

Absinthe Gustave – Fût de chêne

Submitted by on 2020. 03. 17. – 16:18No Comment

Összegzés: ★★★★ 4,7

                 

Az Absinthe Gustave fahordóban érlelt változata a Paul Devoille főzdéből.

72% alk.                                                                     

Értékelő: Oláh Ádám
2020. 03. 17.

Megjelenés ★★★★ 4,5                                    
Louche ★★★★ 4,5
Illat ★★★★★ 5,0
Íz ★★★★ 4,5
Lecsengés ★★★★ 4,5
Összhatás ★★★★★ 5,0



Megjelenés
Szép, telt, borostyánsárga (vagy inkább -barna), zöld árnyalattal. Mintha egy fakóbb brandyt egy jó abszinttal kevertek volna. Talán a Vieux Carré volt hasonló, de az nem nézett ki ilyen jól.

Louche
Először könnyed, légies fodrok, majd vattásan, felhősen bedurvul, a tinktúrákra jellemző, részben homályos vattacsomókkal. Szinte már azelőtt vízszintesen rendeződik, hogy egybefüggő opált alkotna. Az átlátszó sáv sokáig megmarad. Hígítás után szép telt, és meglepően zöld ahhoz képest, hogy mennyire barnáról indul.

Illat
Igen harsány, földes-dudvás (kálmosos-édesköményes) illat, amit a Devoille-abszintoknál már ugyan megszokhattunk, de sosem volt még ennyire határozott. Hígítva sokkal összetettebb és (jó értelemben) élesebb lesz, talán nem is találkoztam még abszinttal, ahol a kálmos ennyire merészen, a maga finomítatlan „mocskosságával” tört volna erő, szinte mintha le sem párolták volna. (Lehet, hogy egy részét tényleg nem.) Így sem viszi el azonban a főszerepet, az ánizs-édeskömény és az üröm hozzá illően harsány – ahogyan az egész élmény az.  Ennek ellenére valahogy mégis kerek, nem vetít előre bántó durvaságot. Főleg a pohártól eltávolodva (így pl. hígítás közben) érezni egy nagyon finom zöldalmás illatot is, ami Devoille egyéb zöld abszintjaiban is megjelent már, de soha ilyen gyönyörűen.

Íz
A fenti harsány, igen összetett karaktert az első kortyokban barátságos kerekséggel adja vissza, és (többnyire, hangulattól függően) valamivel egybeforrtabb, homogénebb élményt ad, mint az illatában. A vehemenciája pofán ver, de igazából nem durva – és valószínűleg az érlelésnek köszönhető, hogy nem is „sok”, tehát amit nyújt, az jól kiegyensúlyozott. (Szerintem kicsit jobban, mint például a hasonlóan harsány Jade Terminusnál). Több korty után egyre szebben kiteljesedik a komplexitása, teltsége – nemcsak a kálmos az, ami vaskos, „mocskos” formában jön elő a párlatból, hanem a többi fűszer is, például az édeskömény is hozza a finom kámforosságát. Felsejlik egy kicsit az érlelt párlatokra hajazó édesség is, bár lehet, hogy csak képzelődöm. Cukrot minden alkalommal sajnáltam hozzáadni, így is pont elég kerek.

Lecsengés
Harapós, kellemesen fanyar, így nem túl feltűnő, hogy egyébként elég krémes is lenne. Nagyjából ennyire tud egy abszint jó értelemben „harapós” lenni. A korty után tiszta, édesköményes szájíz, hosszú lecsengéssel. Itt is igaz, hogy a határozottságához képest ritka kedves az érzete.

Összhatás
Gyönyörű abszint, ami szinte tökélybe rendezte mindazt, amit a Devoille-abszintokban szeretünk. Egy kissé elfogult vagyok, mert „pont olyan” illata van, mint amikor az idők sötét kezdetén Rodniksba áztattam egy abszintreceptet, hogy „igazi abszintot” kapjak, aminek az íze persze – lepárlás híján –  elég borzalmas, keserű, nyers volt, az aromája viszont annál szerethetőbb. A hordóban érlelt Gustave pont ezt idézi, sokkal szebb és kerekebb formában.

A kóstolás egész hosszában lehengerel, és külön erénye, hogy az első kortyok után egyre vaskosabbnak, gazdagabbnak érződik. (Ellentétben bizonyos más harsány abszintokkal, amik pár korty után kicsit túlterhelőek tudnak lenni.) Mindezek ellenére, mint minden határozott, arconverős ital, ez sem való mindenkinek.

hozzászólás