Home » Hírek

Különös gabonapárlatok

Submitted by on 2020. 06. 02. – 11:41No Comment

A „Gyanús whiskyk” írásunk egyfajta folytatásaként most olyan italokkal foglalkozunk, amik ugyan gabonapárlatok, de nem whiskyk és nem is vodkák. A múltkoriakhoz hasonlóan a lenti három ital sem annyira önmagáért, hanem inkább a háttere miatt érdekes.

Polugar No 1 – Rye & Wheat
Gabonapárlat rozsból és búzából.
Beszerzés ideje: 2019 április

A gyári címke szerint „történelmi vodka”, a magyar forgalmazóé szerint pedig egyenesen „vodka” – pedig pont az a jó benne, hogy nem egészen vodka. Magát a vodka szót ugyan évszázadok óta használják az oroszok és a lengyelek változó jelentésben, ám annak a konkrét italfajtának, amit vodkaként ismerünk, törvénybe foglalt lényege, hogy finomított alkohol, azaz finomszesz – vízzel hígítva, persze. Ilyenformán nagyjából a 19. század második feléig nemhogy külön italfajtaként, hanem egyáltalán nem létezett. Az első vodkának tekinthető italt jó eséllyel nem is a lengyelek vagy az oroszok készítették – mivel nem igazán tartoztak a szeszfinomító technológia úttörői közé –,  de a vodka mint olyan a századfordulós orosz cári monopólium kapcsán vált külön italfajtává. Azelőtt a vodka nem italfajtát jelentett, hanem gyakorlatilag csak töményszeszt.

Mindez persze azt is jelenti, hogy a vodkának volt egy elődje, amit ma orosz kontextusban főleg polugárként emlegetnek. Valójában azonban a polugar (полугар) sem italfajta volt, hanem a 37,5 (később 38, majd 40) százalékos szeszt jelentette. Az italfajta a hlebnoje vino (хлебное вино, türkörfordításban „kenyérbor”) volt, vagyis a közönséges gabonapárlat, ami a finomszeszgyártás századfordulós elterjedéséig Európa szinte minden országában – így nálunk is – népszerű volt. A 18-19. század fordulójától azonban egyre többet főztek krumpliból is, így történt, hogy a 19. századi orosz népitalnak nem maradt más jellegzetes tulajdonsága, mint az alkoholtartalma. (Az is csak papíron, mert a kereskedők gyakran elcsalták.) Erről most ennyit, a későbbiekben egy teljes cikket szánunk majd a polugar és a vodka történelmére.

Értékelés

Tiszta, elég jellegtelen illat, különös, gyümölcsös vagy fűszeres árnyalatokkal. Nagyon ízlésesen megy el addig a határig, amikor a szesz már szinte vodkás vékonyságú, de még van benne egy kis „fehérzaj”, így nem bújik elő a csupasz etanol jellege, azaz a vodkaíz. A finomítatlan gabonapárlatokra (fehér whiskyre) jellemző ízekből azonban szintén egészen keveset hoz, így azoknak, akik – hozzám hasonlóan – érzékenyek a „vodkaízre”, ez akár a vodkánál is semlegesebbnek tűnhet. A harmadik kóstolásnál már gabonacefrés hangulatú ragasztós-virágos árnyalatok is felderengtek, de nekem ez nem vált egyértelművé. Sikerült az olyan ritka időszakaim egyikében kóstolni, amikor a vodkát is élvezni tudtam, de így is valószínű, hogy ezt az italt egy vodkakedvelő többre értékelné.

Az árcédulát nem tartom reálisnak (legalábbis a hazait), de élveztem annyira, hogy egy-egy minipalackra néhány másik változatából is vevő leszek.

38,5% alk.

Karakter ★★★☆☆ 3,0
Lecsengés ★★★☆☆ 3,0

Sáppusztai Gastro Sörpárlat 43’s
Beszerzés ideje: 2017 április

A sörpárlat különös kategória, aminek van is múltja, meg nincs is. Időnként egyszerűen a gabonapárlatok történetét adják elő a „sörpárlat hagyományaként”, vagy – árnyaltabb esetben – arra hivatkoznak, hogy a gabonapárlatok hagyományosan sörfőzdékben készültek, és a pasztőrizetlen sörök idejében egyébként is sok sörfelesleg adódott, amit le kellett párolni. Ebből azonban még nem következik, hogy az európai gabonapárlatokat általában sörből főzték volna, bár az igaz, hogy egy sörszerű, de igazi sörnek még a maga korában nem tekinthető „lepárlósör” volt a jellemző alapanyaguk.

A sörpárlatként ismert modern műfajt azonban nemcsak az különbözteti meg a hagyományos gabonapárlatoktól, hogy igazi – sőt, kimondottan meginni való – sörből párolják le. Míg a gabonapárlatoknak önálló stílusuk van, ami jelentősen eltávolodhat a lepárolt alapanyag eredeti aromavilágától, addig a sörpárlatnál az a cél, hogy a felhasznált sör jellegét idézze. Még a szabályozása is előírja, hogy „rendelkezzen a sör jellemző érzékszervi tulajdonságaival”. A sörpárlatnál tehát jobbára csak az alkoholtartalom és a primer (maláta-, komló-) aromák töményítése a cél, míg a szekunder aromák, amik koncentráltan már „töményszeszes”, [fehér] whiskys irányba vinnék el a karaktert, általában nemkívánatosak. Ez a szelekció aztán nem ritkán olyan rosszul sikerül, mint egyes, „csakagyümölcs” felfogással készült pálinkáknál, hogy a legtöbb primer aromát is sikerül kidobni, és a párlatnak végül se íze, se bűze. (Közben ebből is hosszabb írás kerekedett, úgyhogy máskor bővebben is foglalkozunk majd a témával.)

Értékelés

Frissen bontva és évekkel bontás után egyaránt igen visszafogott, virágos-gyümölcsös illat, ami kissé pálinkásnak hat – mondom én, aki még a hírhedten „pálinkásnak” tartott Békési whiskyknél sem érzett ilyet. Nem igazán sikerült sörös jelleget felfedeznem, de egyébként tiszta, kellemes illat. Az ízével is hasonlóan jártam, de a szájérzet finom, gurulós, olajos, és itt már pálinkás hatás sincs. A korty végén könnyű gabonaszeszes érzet is megjelenik, ami távolról emlékeztet a No1 Polugáréra.

43% alk.

Karakter ★★★☆☆ 3,0
Lecsengés ★★★ 3,5


Itt azért megjegyezném, hogy Sáppusztai pálinkákkal viszont többnyire sokkal elégedettebbek voltunk!

Lukács 50 Tüzes Víz – Single Malt – Gabonapárlat
Beszerzés ideje: 2018 december

Bizonyos szempontból inkább a múltkori „gyanús whiskyk” közé tartozott volna, mert malátawhiskynek szánták, de talán még a régi magyar gabonapálinkához is több köze van, mint a whiskyhez – és nem azért, mert sokak számára „törkölyízű”, se nem azért, mert pálinkafőzdében készült.

A Lukács 50-et a Tankcsapda alapítója és énekese, Lukács László 50. születésnapjára készítették a Czeglédi Pálinkafőzdében. Hogy miért is nem „whisky” szerepel a címkén, arról a zenekar egyik tagja a Blikk szerint azt nyilatkozta, „[…] nem lehet whiskey-nek hívni Magyarországon, mert ez a név le van védve, úgyhogy tüzes víznek neveztük el”. Ez persze nem igaz, illetve legfeljebb olyan formában, hogy nem lehet akármit whiskynek hívni Magyarországon sem, mert az egy szabályozott italfajta. Hogy egy magyar malátapárlat megnevezése nem lehet whisky, annak az lesz a nagyon valószínű prózai oka, hogy nem kapta meg a whiskynél kötelező 3 éves fahordós érlelést. Ezt a gyanút az íze is megerősíti.

Értékelés

Az illatban gabonás lakk-ragasztó, fehér whisky. talán szőlőhéjas árnyalatok. Az ízében is fehérwhisky-jelleg és talán aszúshordó találkozik, arra maximum tippelni lehet az édes jegyek alapján, hogy ezeket 1-2 évnyi érlelés alatt szerezhette. Az éretlenséget szerencsére csak az illékony, ragasztós aromák képviselik, nehezebb, émelyítő jegyek nincsenek. A 42%-hoz képest nagyon harap (annak ellenére is, hogy hónapok óta bontott üvegből kaptam a mintát), akarom mondani tüzes, ami a maga műfajában végül is nem áll neki olyan rosszul, de szerencsésebb lett volna egy kicsit kevésbé harapósan, cserébe egy kicsit magasabb alkoholtartalommal palackozva. Az egész élményt a csípős-lakkos jelleg uralja, az egész nagyon kaotikus, de nem rossz, hogyha az ember hozzám hasonlóan szereti az ilyen harapós-kócos italokat.

A többek által említett „törkölypálinkás” élményt valószínűleg a ragasztós-harapós és a boros árnyalatok együttállása váltja ki; valódi pálinkás jellege nincsen.

42% alk.

Karakter ★★★★☆ 3,5
Lecsengés ★★★☆☆ 3,0


→ Az elmúlt időszakban értékelt italok

hozzászólás