Home » Értékelési szempontok

Értékelési szempontok

Ugrás:

Gyors referencia az abszintok és utánzatok összpontszámához:
0–1 pont: Ihatatlan és/vagy egyáltalán nem hasonlít az abszintra.
1–2 pont: Rossz ízű és/vagy csak némileg hasonlít az abszintra.
2–3 pont: Komoly hibái vannak és esetleg nem is egészen abszint.
3–4 pont: Kellemes és jó minőségű abszint.
4–5 pont: Prémium minőségű abszint művészien kiegyensúlyozott, gazdag ízvilággal.

(Az értékelések végén külön feltüntetjük, ha egy ital nem tekinthető abszintnak, illetve ilyenkor külön pontszámot is kap „általános élvezeti érték” címén.)

Kategóriák

Abszint
Az e kategóriában található italok valódi abszintok, tehát alapjában véve megfelelnek a 19. században elterjedt abszintnak:

– Legalább 45% alkoholtartalmúak.
– Hígításkor a kicsapódó illóolajoktól átlátszatlanná válnak.
– Egyik fő hozzávalójuk a fehér üröm.
– Az ízük döntően ánizsos-ürmös.
– Cukor nélkül palackozták őket.

Ennek az öt feltételnek nemcsak a századforduló összes abszintja, hanem a korábban és később elterjedt (az 1970-es évekig gyártott legális spanyol, illetve az illegalitásban, majd legalitásban máig is túlélő svájci) változatok is megfeleltek. Az ettől eltérő „abszintok” gyártói nem hogy bizonyítékot, de még hihető érveket sem tudnak felhozni amellett, hogy közvetlen kapcsolat volna az italuk és az abszint közt.

Bővebben:
A louche titkai – 2. amikor nincs louche
„Pastisinthe” – avagy hogyan lesz az abszint a saját nagyapja?
A „cseh absinth” és a Hill család

Faux
Ezeket az italokat „absinthe” vagy hasonló fantázianévvel forgalmazzák (hiszen az abszint mint italfajta hivatalosan még nem létezik), de a fenti szempontok közül egynek vagy többnek nem felelnek meg. Az ilyen italok íze és jellege sokszor nem hasonlít, és nem is emlékeztet az abszintéra. Ezek jellemzően az abszint által inspirált, de tőle függetlenül létrejött, modern szeszes italok. Pontozáskor azt vesszük figyelembe, hogy abszintként hogyan teljesítenek, az élvezeti értéküket pedig szóban és külön pontszámmal jelezzük.


Értékelés

Elsőre értelmetlennek tűnik, hogy az ital ízén kívül mást is pontozzunk, valójában azonban ezekből következtetni lehet az ital minőségére és jellegére, ezért hitelesebbé teszik a kritikát. Utalhatnak olyan jellegzetességekre vagy hibákra, melyeket az értékelő nem fedezett fel az ízben, épp ezért kezdők értékelését is várjuk az alábbi szempontok alapján (akár pontozás nélkül is!).

A hat kategóriát 0 és 5 pont között pontozzuk; ezek külön-külön is láthatóak lesznek, az automatikus összesítésben pedig különböző súllyal jelennek meg.

Megjelenés (hígítás előtt): az abszint színe legyen természetes, kellemes árnyalatú. Legyen tiszta, minimális üledékkel. A színtelen, azaz blanche abszint legyen kristálytiszta, teljesen színtelen és üledékmentes. A hagyományos zöld színezésen kívül más is elfogadható, ha természetes. A láthatóan mesterséges színezés erős lepontozást érdemel, hiszen a színt a lepárlás utáni újabb ízesítésnek kellene okoznia – csak gondoljunk bele, mit szólnánk egy olyan „vörösborhoz”, ami csak vörösre festett olaszrizling, esetleg egy olyan „barna sörhöz”, ami csak befestett világos sör.

A mesterséges színezés legnyilvánvalóbb jele (a rikító, vagy más módon természetellenes árnyalaton túl), hogy a hígításkor kicsapódó illóolajokat is feltűnően rikítőan festi meg. A természetes zöld abszintban a kicsapódó olajok árnyalata jellemzően fakóbb az alapszíntől, de ennek megítéléséhez némi tapasztalat is szükséges.

Louche-hatás (hígítás közben és után): Az abszint hígítás alatti opálosodása sokmindent elárul: a hozzáértő absintheur kellően lassú hígítás után nagy vonalakban tudja, milyen minőségű és stílusú abszintot fog inni. A végeredmény átlagos fényviszonyok közt legyen átlátszatlan – ettől a ponttól elfogadható, de jobb abszintnál elvárható, hogy ne legyen unalmas és homogén, legyen kicsit árnyalt, igazán opálszerű (ehhez fontos az ideális, 11-12%-os alkoholtartalmat megközelíteni 3–6 rész vízzel – a kezdeti 45–83%-kal arányosan). Általánosságban elvárható még, hogy csepegtetett vagy lassan csurgatott víztől szép, érdekes felhőfodrok jelenjenek meg, ne pedig homályos kifehéredés menjen végbe. A „hárompontosnál” jobb louche-t jellemzően csak igen lassú – az elején szinte cseppenkénti – hígítással és jéghideg vízzel lehet jól megfigyelni, ami kisebb kancsóval is gyakorlást igényel.

Illat (hígítás után): A jó abszint aromájában ánizs és egyéb gyógynövények természetes, gazdag, valamennyire frissítő illatát érezni, ami sokszor belengi a pohár környékét, vagy néha akár az egész szobát is. Ne legyen ecetes, alkohol- alga- vagy fűszagú.

Íz: a kóstolást ízléstől függően cukorral vagy nélküle végezzük, akár csak a kávénál. Az íz legyen érdekes és valamennyire összetett; tele finom árnyalatokkal. Az ánizsos jelleg (megfelelő hígítással) ne legyen émelyítő és/vagy teljesen domináns; adjon helyet a többi fűszernek. Az ital legyen legalább igen halványan kesernyés-száraz, de semmiképp sem keserű. A borsmenta érződhet, de az erősen mentolos jelleg abszintba nem való, ahogyan a füves-spenótos íz sem (a friss tárkonyos jelleg viszont a klasszikus zöld abszint jellegzessége).

Lecsengés: ez alatt azt értjük, milyen érzetet kelt a szájban és milyen utóízt hagy maga után. A jó abszint selymes, csak enyhén kesernyés, frissítő. Sokszor halványan zsibbasztja a nyelvet, kissé fanyar (de nem savanyú). Ne legyen kellemetlen, keserű utóíze, amit le kellene öblíteni valamivel.

Összhatás: az a pontszám, amit összességében adnál az adott abszintra. Ez a részpontszám ellensúlyoz, hogyha az ital többet vagy kevesebbet érdemel, mint ami az egyéb részpontszámokból egyébként következne. Például egy alapvetően kellemes abszintot igencsak leronthat egy rosszízű lecsengés, ami az összehatás pontszámával kihangsúlyozható.

Általános élvezeti érték: ez a pontszám a hamisítványoknál jelenik meg (sárga csillagokkal), és az ital színvonalát jelzi függetlenül attól, hogy mennyire hasonlít az abszintra. A normál (zöldcsillagos) pontozásból az ital élvezeti értéke nem derül ki egyértelműen, mivel ott a tényleges abszint jellegét várjuk el, és az eltérésekből igen alacsony pontszám is következhet. Az élvezeti érték pontszáma tetszés szerint hígított és cukrozott italra értendő, a „szeszminisztériumnál” leírtak szerint – vagyis 2,5-3 ponttól tekinthető egy ital kellemesnek.

Általánosságban a részpontszámokról:

0–0,5 pont: ha valami nincs, vagy borzalmas. Ilyen például, ha az ital nem (vagy csak alig láthatóan) opálosodik, teljesen mű a színe, teljesen hiányzik az ánizs, vagy ihatatlanul keserű.
1–1,5 pont: ha egy tulajdonság erősen kifogásolt, és szerényebb abszintban sem fogadható el. Láthatóan mesterséges szín, nem vagy alig megjelenő opálosodás, érezhetően cukrozott, mesterséges, túl gyenge vagy rossz íz, lecsengés, stb.
2–2,5 pont: fapados, de elfogadható – a színvonalat és az abszint definícióját tekintve egyaránt. Ilyen, ha rossz az ízek egyensúlya, zavaró alkoholíz vagy -szag jelenik meg, nem elég határozott az abszintos (ürmös-ánizsos) alapjelleg, stb.
3–3,5 pont: zavaró hibáktól mentes, kellemes, szalonképes minőségű, autentikus abszint.
4–5,0 pont: kiemelkedő, prémium kategóriás. Ilyen például a festőien kibontakozó és a végén szinte ragyogó louche, a különlegesen jól eltalált és telt íz és a hosszan tartó, finom lecsengés.

Tippek az értékeléshez:

  • A pontozást nagyban megkönnyíti, ha csak egész számokat használsz, vagy legfeljebb öttizedeket (1,0, 4,5, stb.). Könnyebb eldönteni, hogy egy tulajdonság elér-e egy bizonyos szintet, mint megkülönböztetni a 3,8-et a 4,2-től.
  • Nem fontos (és az ánizs-üröm szintjén túl nem is könnyű) az összetevőket keresgélned az ízben, és az sem baj, ha röviden fogalmazol. Minden szempontnál elég leírnod, hogy mit láttál és éreztél, és az sem gond, ha más dolgokhoz hasonlítod az ízeket (citrus, méz, gyümölcsök, stb.).
  • Egyes abszintoknál előfordulhat, hogy kezdőként kizárólag ánizst érzel az ízben, és még az üröm kesernyéje sem tűnik fel. Ritkább esetben (egyes zöld abszintoknál) megeshet az is, hogy nem ismered fel az ánizst a többi fűszer mellett. Először mindkettő normális.
  • Az abszintba nem való tulajdonságokat a szubjektív kellemességüktől függetlenül le kell pontozni a fentiek alapján. Ez igazságtalannak tűnhet, mikor egy rossz ízű márka 1,8 pontot kap, míg egy kellemesnek is mondható (de abszintra nem hasonlító) ital 0,5-öt, de többek közt ezért van az értékelésnek szöveges része is, és ezért vezettük be a hamisítványoknál az általános élvezeti érték pontszámát is.
  • Nem szükséges pontot adni önmagában arra, ha egy tulajdonság lehetne rosszabb is (például egy másik márkából kiindulva). A faux kategóriában időnként előfordul, hogy egyszerűen nincs mire pontot adni. Leggyakrabban a meg nem jelenő louche eredményez 0 pontos tulajdonságot, de ilyen még például mesterséges fekete szín, vagy az abszintra jellemző ízek – ritkán előforduló – tökéletes hiánya is.
  •