Home » Bemutatkozás

Bemutatkozás

Ha manapság megemlítjük valakinek, hogy szeretjük az abszintot, utána rögtön el kell magyaráznunk, hogy nem az áruházakból és szórakozóhelyekről ismert ihatatlan kölnivizekről beszélünk, nem cirkuszolunk lángoló cukorral, és véletlenül sem töményen isszuk, mivel mindezeknek semmi közük nincsen a zöld tündérhez – annál több a vásárlói tudatlanság kihasználásához. A vizespohárnyira hígított, tejszerű, fehéreszöld abszint, melynek finom ánizsos-fűszeres illatában szinte nem is érezni alkoholt, valójában szöges ellentéte annak, ami a köztudatban elterjedt róla.

Az abszint mint italfajta (Svájcon kívül) hivatalosan nem is létezik – az „absinthe” ma még csak egy fantázianév, amit bármilyen termékre rá szabad nyomtatni. Mivel végtelenül kevés vásárló számára ismert a valódi abszint, övé az a kétes dicsőség is, hogy a hamisítványai sokszor meg sem próbálnak hasonlítani rá. Míg a pálinkát sokan kaparós és büdös szeszként ismerik, a tequilát pedig só és lime nélkül lenyelhetetlen „kaktuszpárlatnak”, ezek ketten együtt sem annyira félreértett italok, mint az abszint.

A zöld tündérrel otrombán elbánt az utóbbi 150 év: előbb a franciaországi alkoholizmussal szembenézni nem tudó orvosok feltételeztek róla mindenfélét, majd mikor méreganyagot sikerült találniuk a nyers fehér ürömben, a társadalom összes bajáért felelőssé tették. A nyerészkedők hamar rájöttek, hogy olcsó (habár mérgező) vegyszerekkel nagyon olcsón hamisítható, és aki ilyen rossz hírű italt iszik, amúgy is magára vessen! Mikor már egész Franciaország alkoholban fuldokolt, és a Párizs környéki elmegyógyintézetek több mint felerészben krónikus alkoholistákkal voltak tele, a hosszas lejáratás megtette a magáét: Franciaország és minden más alkoholproblémákkal küzdő állam kapott az alkalmon és betiltotta a korszak egyik legdivatosabb italát.

A világháború utáni utókornak eszében sem volt megkérdőjelezni az abszint mérgező voltát, és sok évtizedig olyan századfordulós „szakértők” véleményét kezelték tudományos tényként, akik az ánizstól a citromfűig minden gyógynövény kivonatát veszedelmes méregnek kiáltották ki, és az abszinttal együtt minden fűszerezett szeszt be akartak tiltani – az ezekhez hasonló kínos részletekről persze mindenki megfeledkezett.

A tudomány csak az 1970-es években fordult ismét az abszint felé, és 30 éven át sokat tett azért, hogy életben tartsa a mérgező (sőt, immár „pszichoaktív”) abszint fals legendáját. Az abszint kereskedelmi „újrafelfedezése” az 1990-es években legalább ilyen kínos fordulatot vett, ugyanis a törvényi szabályozás és a vásárlói tájékozottság teljes hiányában kommersz jellegű, mentolos szájvízre emlékeztető szeszes italok terjedtek el az abszint nevében, melyek még csak meg sem próbáltak hasonlítani rá, és ha ez nem lett volna elég, eme értéktelen italok népszerűsítéséhez régi és új tévhitek elterjesztésére volt szükség.

Egészen a 21. századig kellett várni, míg egyeseknek eszébe jutott komolyan tisztázni a kérdést, és megkeresni az abszint igazi méreganyagát a régi receptek alapján. A kísérleti párlatokban azonban senki nem talált semmit, a legtöbb országban akár a boltok polcaira is kitehették volna őket. 2008-ban valódi, lepecsételt százéves palackokat is bevizsgáltak, figyelembe véve a vegyületek esetleges lebomlását is, de mérgező italt azok közt sem találtak – annál több korabeli adatot találni viszont arról, hogy milyen mérgező vegyszerekkel hamisították a századfordulón az (akkoriban jellemzően egyébként is súlyos alkoholista) szegényember abszintját.

Azt hihetnénk, a tudományos rehabilitáció után szabad az út a teljes reneszánszhoz, ám a jól bejáratott álabszintok gyártóinak, akik akár 40 ezer forintot is elkérnek egy-egy tizedannyit érő, „hallucinogén abszintként” pózoló gyomorkeserűért (vagy csak prémium termékként hozzák forgalomba az alsókategóriás, kivonatokból és ételfestékből kevert italaikat), ez a legkevésbé sem érdekük. Ezen cégek lobbija 2013-ban sikeresen megvétózta az abszint EU-s szabályozását annak ellenére, hogy az állításaik meredeken ellentmondanak az abszint jól dokumentált (közel- és rég-) múltjának.

 

Kik vagyunk mi?

 
A Magyar Abszint Társaság azért jött létre, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az abszint hírnevét lerontó tévhitekre és hamisítványokra, és az ital elfoglalhassa helyét a többi elismert, hagyományos égetett szesz között. Célunk megbízható, tudományosan megalapozott információkat közzétenni az abszintról, és szakszerű véleményt alkotni az abszintpiac jelenségeiről. Folyamatosan értékeljük a Magyarországon abszintként forgalmazott vagy népszerűsített szeszes italok lehető legnagyobb részét, és lehetőség szerint az itthon még nem elérhető márkákat is.

Szintén célunk a hazai égetettszesz- és likőrkultúra, valamint a (szesz-) vásárlói tudatosság fejlesztése. Ennek érdekében az egyéb italokkal kapcsolatos szántalan tévhitre és a megtévesztő marketing eseteire is felhívjuk a figyelmet, valamint szakszerű, üzleti érdekektől független írásokat teszünk közzé a különböző italfajtákról, elsősorban a szakma által következetesen elhallgatott részletekre koncentrálva. Szintén célunk a rövidital fogalmát függetleníteni a rohamivástól, lerészegedéstől – habár tudomásul vesszük, hogy erre a röviditalok a legalkalmasabbak –, és felhívni a figyelmet az olyan szeszes italokra, melyek markáns ízükkel leginkább „egypoharas” fogyasztásra alkalmasak.

A Magyar Abszint Társaság a 2010. év végén online, virtuális közösségként, alig pár fős létszámmal alakult, majd alig pár hónap leforgása alatt Magyarország legnagyobb és egyben leghitelesebb abszinttal foglalkozó fórumává fejlődött. Honlapunkat 2011 júliusában indítottuk, és ekkor karoltuk fel az általános égetettszesz-kultúrát is. Kisebb médiamegjelenésektől és előadásoktól eltekintve az elmúlt években az online ismeretterjesztésre koncentráltunk, elsősorban a honlapunkon keresztül és a magyar Wikipédia kapcsolódó szócikkeinek felújításával.

Bővebb információkat ezen a lapon találhatsz!

Oldalunk nem árusít semmilyen alkoholtartalmú italt vagy bármely más terméket.