Home » Gyakori kérdések

Gyakori kérdések

Az abszinttal kapcsolatban tucatnyi kérdés merülhet fel, melyekre sok helyen máig is ellentmondásos válaszokat kapunk, köszönhetően a 150 éves folyamatos – hol szándékos, hol tudatlanságból fakadó – félretájékoztatásnak.

  • A 12 leggyakoribb tévhitről
  • Mi az abszint?
  • Milyen ízű?
  • Mitől „igazi” vagy „nem igazi” egy abszint?
  • Hogyan ismerem fel a valódi abszintot?
  • Hogyan kell abszintot inni, és miért kellenek ehhez szabályok?
  • Mi a gond a „cseh módszerrel” és a „cseh abszinttal”?
  • Hol és mennyiért lehet valódi abszintot vásárolni?
  • 10-15 ezer forint nekem sok egy üveg abszintért. Milyen utánzatot érdemes kipróbálni?
  • Mennyi abszintot biztonságos fogyasztani?
  • Ha az abszintizmusnak egyáltalán nem volt alapja, hogyan sikerült 100 évre betiltani az italt, és miért korlátozzák a tujontartalmát?
  • És mitől hallucináltak az emberek?
  • Akkor milyen különleges hatásai vannak az abszintnak?
  • Hol vásárolhatok abszintpoharat és -kanalat?
  • Készíthetek abszintot otthon?
  • Miért ennyire drága a valódi abszint?
  • Mitől zöld (vagy más) színű az abszint?
  • Az alacsonyabb alkoholtartalom gyengébb minőséget jelent?
  • Miért kapnak ennyire alacsony pontszámot a boltokban kapható „abszintok”? Nem túlzás ez?
  • Absinthe, absinth vagy abszint?
  • De máshol azt mondják, hogy…

  • A 12 leggyakoribb tévhitről

    1. „Az abszint rövidital” – az alkoholistáknak legalábbis.

    A tömény abszint fogyasztása a tilalom előtt szinte csak idült alkoholisták közt volt valamennyire jellemző, akik viszont jellemzően csak a kor olcsó, 45–55% szesztartalmú abszintjait engedhették meg maguknak. Az abszint csak technikai okokból kerül töményen a palackba: hígításkor kiválnak belőle az illóolajok, és így nem tárolható. A mai szórakozóhelyeken és áruházakban elterjedt márkákat azért szokás töményen fogyasztani, mert ezek jellemzően annyira gyenge utánzatok, hogy a töménységüktől megfosztva senkit nem érdekelnének. Az igazi abszint állaga és íze jéghideg vízzel 11-12%-ra hígítva ideális. Egész fénykorában nem volt szokás ennél sokkal töményebben fogyasztani, és a valódi abszintok kedvelői ma sem tesznek ilyet. Sok korabeli festmény ábrázol abszintivó alkoholistákat a maguk szomorú valóságában, de még ezeken is mindig hígított abszint látható. A leglecsúszottabb alkoholisták egy része rövidként itta az abszintot, de gyakran még ők sem tisztán, hanem rummal vagy brandyvel keverve fogyasztották.

    Bővebben:
    Az abszint és a szeszfok
    Absinthiana, víz és cukor
    A louche titkai – 1. mire fel az agyonhígítás?


    2. „Az abszintot lángoló kockacukorral, vagy az italt meggyújtva kell előkészíteni” – mert a csehek azt mondták.

    Ezt a fogyasztási szokást nem az abszinthoz találták ki. Az 1990-es évek első, cseh „álabszintja” annyira távol állt az eredetitől, és annyira jelentéktelen ital volt, hogy valamilyen új, lehetőleg minél érdekesebb fogyasztási módszert kellett kitalálni hozzá. A magas szeszfok miatt kézenfekvő volt a tüzeskedés bevezetése, és az abszint ismeretlensége miatt könnyű volt elterjeszteni, hogy ez a hagyományos fogyasztási módszere: még kosztümös filmekben is megjelent. Az igazi abszint ízét legfeljebb elrontani tudja a karamellizált cukor, és az íze sem bontakozik ki a láng eloltásához használt kevés víztől. A valódi abszint cukrozásakor a hígításhoz használt jeges vizet az abszintkanálra helyezett kockacukorra csorgatják, hogy az közben beleolvadjon az italba. Egyszerűbb alternatívaként persze hígítás után is lehet cukrozni, illetve cukor nélkül is lehet inni az abszintot.

    Bővebben:
    Absinthiana, víz és cukor

    Chat Noir


    3. „Az abszintnak ma új változatát gyártják” – márminthogy hamisítják.

    Az abszintnak nincs „régi” és „új” változata: egy ital vagy valódi abszint, vagy nem abszint. Abszintnak tekinthető italok csak a 2000-es évektől kezdve, és azóta is kis mennyiségben jelentek meg újra a kereskedelmi forgalomban. Ezek ugyanúgy és ugyanabból készülnek, mint száz évvel ezelőtt, de Magyarországon máig sem váltak elterjedtté, és világviszonylatban is igen kevés fogy belőlük. A korábban (az 1990-es évektől) elterjedt, és az európai piacokon máig is domináns „új abszintok” nem az eredeti abszint „biztonságossá tett” változatai, hanem a saját gyártóik által kitalált, jellemzően gyenge minőségű szeszesitalok. Az igazi abszint szöges ellentéte mindannak, amivel a mai szeszgyártók többsége el szerette volna adni, ezért helyette egészen más stílusú és igen olcsón előállított, kommersz italokat hoztak forgalomba „absinthe” vagy „absinth” fantázianévvel – kihasználva, hogy sem a vásárlók nem tudják, sem törvény nem szabályozza, hogy milyen ital az abszint. Az eredeti abszintot egyáltalán nem volt szükséges módosítani a forgalomba hozatalhoz, ugyanis minden törvényi határértéknek megfelel. A „többszáz mg/l tujont tartalmazó régi abszint” elmélete csak az utóbbi évtizedekben alakult ki, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a korábban (helyesen) becsült mennyiség semmiféle akut vagy krónikus tünetet nem okozhatott, ezért úgy gondolták, hogy sokkal több tujon kellett tartalmaznia.

    Bővebben:
    A louche titkai – 2. amikor nincs louche
    „Pastisinthe” – avagy hogyan lesz az abszint a saját nagyapja?
    A fekete üröm mítosza


    4. „A hagyományos abszint mérgező és kábítószer” – mellesleg mutációt és tuberkulózist okoz.

    Az abszint Franciaországban a 19. század végére kezelhetetlenné vált össznépi alkoholizmus első számú bűnbakja volt, az egyéb országok kormányai pedig kizárólag a francia tudósok munkáira hivatkozva tiltották be, jellemzően szintén a helyi alkoholproblémák elleni küzdelem részeként. Az „abszintizmus” legendás tüneteit elmegyógyintézetbe szállított alkoholistákon figyelték meg, és ezek a tünetek kivétel nélkül az alkoholizmus, illetve az ahhoz kötődő elmebántalmak tünetek voltak. Általában az alkoholmérgezés vagy az alkoholmegvonás legsúlyosabb eseteit diagnosztizálták „abszintizmusként”, mert a kor orvosi felfogása gyakran azt vallotta, hogy az alkoholizmus önmagában nem okozhat ilyen súlyos tüneteket. Helyette a szeszes italok más összetevőit tették felelősé, általában a kozmaolajokat vagy a növényi kivonatokat. A fehér üröm szerepe csupán elmélet volt a mondvacsinált szindrómában, és azt sem sikerült bebizonyítani, hogy az abszint maga ártalmasabb lenne más szeszes italoknál. A korabeli tanulmányok 50 évnyi vita után is csak azt tudták igazolni, hogy a különböző növényi olajok könnyen túladagolhatóak. Az abszint rossz megítélését elsősorban a palackozás magas szeszfoka, valamint a korabeli hamisítványok mérgező adalékai miatt szerezte, ezzel könnyű célpontjává válva az antialkoholista mozgalom és a borosgazdák áltudományos erőfeszítéseinek. A téveszmék különösen hosszú élete annak köszönhető, hogy a valójában nyitott abszintkérdést a tudományos közvélemény az 1910-es években lezártnak tekintette, és kísérleti szinten egészen az ezredfordulóig nem foglalkozott vele újból. Azóta már számtalan muzeális abszint és századfordulós receptek szerint készült replika GC-MS tesztje igazolta, hogy az abszint (mérgező hamisítványait leszámítva) sosem volt veszélyesebb más szeszes italoknál, tujontartalma pedig csak ritkán (és olyankor is kevéssel) haladta meg a mai EU-maximumot.

    Bővebben:
    Magnan szelleme tovább él


    5. „A tujon a THC-hez hasonló hallucinogén” – egy légből kapott ötlet szerint.

    Az abszint „pszichoaktív” hatásairól szóló mítoszok többsége csak az utóbbi évtizedekben alakult ki, az eredeti téveszmék elferdítésével. A korabeli beszámolók nem utalnak hallucinogén vagy egyéb különös hatásokra, talán ezért is próbálják őket olyan „Oscar Wilde-idézetekkel” alátámasztani, amiket csak jóval Oscar Wilde halála után írtak le. A századforduló köztudatában az abszint mindössze egy, a többinél károsabbnak tartott szeszesital volt, ahogyan például 150 évvel korábban a gin, az angliai „ginőrület” idején.

    A tujon-THC párhuzam eredete az a Nature magazinban 1975-ben megjelent írás, amely – magyarázatot keresve az abszint mítoszaira – feltételezte, hogy a fehér üröm illóolajában található tujon hatása (hasonló molekulaszerkezete miatt) a marihuánában található THC-éhez hasonló. A 90-es években ez az ötlet (mert tudományos elméletnek nem nevezhető) kísérleti szinten megbukott: a tujon nem aktiválja a kannabinoid receptorokat. Később embereken is tesztelték: a legtöbb alany a kettős vak kísérletek alkalmával 2-3 üvegnyi hagyományos abszint tujontartalmát elfogyasztva sem észlelt semmi szokatlant. Az 1975-ös tanulmány szerzői anélkül próbáltak tudományos magyarázatot adni az abszint legendás hatásaira, hogy rendesen utánajártak volna, milyen tüneteket is jegyeztek fel a századfordulón.


    6. „A legtöbb modern gyártó átállt a fekete üröm használatára, mert abban nincs tujon” – legalábbis a magyar forgalmazók szerint.

    A fekete üröm használata (fehér üröm helyett) ismeretlen eredetű, kizárólag Magyarországon fellelhető tévhit: itthon forgalmazott „abszintok” magyar tájékoztató címkéin és felületes magazincikkekben jelent meg. Valójában az itthon forgalmazott „abszintokban” mindig is megtalálható volt a fehér üröm kivonata, és jellemzően az abszint többi összetevője hiányzik belőlük. Mindössze 1-2 Amerikába exportált, „pótabszintként” forgalmazott ánizslikőrnél fordult elő a közelmúltban, hogy fekete ürömmel ízesítették őket, ami az 1920-as évek hasonló italainál is szokás volt. Mivel az abszint eredetileg arról kapta a nevét, hogy fehér és római ürömmel készül (a francia absinthe szó eredetileg e kettőnek a gyűjtőneve), fekete ürömből olyan lenne „abszintot” készíteni, mint szilvából meggypálinkát. Kevéssé ismert tény az is, hogy a fekete és a fehér üröm tujontartalma nem sokban tér el, az aromájuk viszont egyáltalán nem is hasonlít egymáséra!

    Bővebben: A fekete üröm mítosza

    7. „Az Egyesült Államokban csak lebutított abszint forgalmazható” és pálinkából sem lehet jó ciánosat kapni.

    Nemcsak hogy nem tiltott az igazi abszint az USÁ-ban, hanem arányaiban kimondottan kevesebb a hamisítvány, mint Európában! A tévhit az európai és amerikai tujon-határértékek (35 mg/kg, illetve 10 ppm, azaz kb. 10 mg/kg) különbségéből ered, illetve abból, hogy az amerikai szabályozás a határérték alatti italt „tujonmentesnek” nevezi. Az amerikai szabályozás tényleg megakadályozza bizonyos európai abszintok forgalmazását, de a 10 ppm alatti tujontartalom a századforduló és a jelenünk legjobb abszintjai közt is gyakori. Egy abszint tujontartalma nem függ össze a valódiságával, minőségével, de még az ízvilágával sem. (Kivéve, ha rendkívül magas, mert akkor valószínűleg utópárlatos az ital). A felhasznált fehér üröm, római üröm variánsai és a lepárlás módja egyaránt eredményezhetnek akár közel tujonmentes abszintot is. A tujon mindössze egy nemkívánatos, nyomokban előforduló méreganyag, melynek ugyanúgy semmilyen szerepe nincsen az abszintban, mint a maggal cefrézett pálinkában a ciánnak. Megjegyzendő, hogy az amerikai határérték nem egészségügyi megfontolásból alacsonyabb, hanem a korábbi analitikai módszerek méréshatáraiból következik. Amikor ezt meghatározták, 10 ppm-nél kisebb tujontartalmat nem tudtak kimutatni, így ez jelenti a „tujonmentest”.


    8. „Egy ital attól függően igazi abszint vagy utánzat, hogy tartalmaz-e fehér ürmöt” – akkor gondolom a Martini Rosso is abszint.

    Tény, hogy fehér üröm nélkül ugyanúgy nincs abszint, mint boróka nélkül gin, de a legtöbb utánzat nem ebben tér el a valóditól – mint fentebb említettük, a legtöbb hamisítvány tartalmaz fehérüröm-kivonatot. Sokféle fehérürmös ital létezik a világon (főleg keserűlikőrök és vermutok), de ettől még nem abszintok. Az abszintnak a megengedőbb definíciók szerint is legalább 5 kötelező tulajdonsága van, és a hazánkban elterjedt márkák ezeknek általában csak kisebb részét teljesítik:

    – legalább 45% alkoholtartalmú
    – hígításkor a kicsapódó illóolajoktól tejszerűvé válik
    – egyik fő hozzávalója a fehér üröm
    – az íze döntően ánizsos-ürmös
    – cukrozatlanul palackozzák.


    9. „A hagyományos abszint a fehér üröm miatt nagyon keserű” – akkor a meggypálinka pedig nyilván savanyú.

    A nyers fehér üröm valóban rendkívül keserű, az ezt okozó keserűanyag azonban nem jut át a lepárláson. Ezért a fehér üröm általában friss aromájú, kesernyés, száraz-fanyar elemként jelenik meg az abszint ízében, amivel jól ellensúlyozza az önmagában kissé émelyítő ánizsjelleget. A kesernyés jelleg abszintonként eltér, de sosem olyan határozott, mint egy átlagos fekete teában vagy kávéban, és nem hagy keserű utóízt. Az abszint cukrozása a késő 19. század édesszájú ízlésének köszönhetően volt általános, és nem az ital „elviselhetetlen keserűsége” miatt. Az abszint annak idején friss, kiegyensúlyozott ízével hódított, és kedvelt női ital volt. A mai abszintkedvelők gyakran ugyanúgy mellőzik a cukrozást, mint a tea- és kávékedvelők jó része is.

    Bővebben:

    A Zöld Tündér és a cukor 150 éves szerelme
    Az első abszintom – 1. Kell ez nekem?


    10. „Az abszint növényi kivonatokból készül” – ha fillérekért gyártották.

    A hagyományos abszint nem kivonatok és alkohol elegyítésével készül, hanem szárított fűszereket áztatnak az előre finomított alkoholba, majd az ázatot újra lepárolják. A színét egy második fűszerezés során nyeri. (A fehér abszintban az összes fűszer az első ázatba kerül.) A középkategóriás abszintokban is csak az ánizst helyettesítették (részben vagy egészben) hozzáadott ánizsolajjal, mert ennek az íze elfogadható volt. A kizárólag kivonatokból készült abszint hasonlóan silány termék, mint az alsópolcos, kommersz ginek és keserűlikőrök.


    11. „Az abszint francia vagy cseh ital” – ha a marketing azt kívánja.

    Habár Franciaországon keresztül vált világhírűvé, a történelem mai állása szerint az abszint házilag és kereskedelmi forgalomban egyaránt a svájci Val-de-Travers kerületben jelent meg először, ahol a népszerűsége még a tilalom ideje alatt is töretlen volt. Jelenleg is Svájc az egyetlen ország, ahol szabályozzák, hogy milyen ital gyártható absinthe néven. Az abszint feltalálója sem francia lehetett: Dr. Pierre Ordinaire legendás szerepe minden jel szerint a francia Pernod Fils marketingfogása volt.

    A sokat emlegetett „eredeti cseh abszint” egy marketingesek által felépített, igencsak fiatal legenda. Amikor a 2000-es években egyre szélesebb körökben jöttek rá, hogy az 1990-es években megjelent, „eredeti francia recept szerint készült” cseh Hill’s Absinth szeszesital és az általa inspirált újabb cseh „abszintok” egyáltalán nem hasonlítanak a valódi abszintra, akkor a cseh gyártók feltalálták a „cseh abszint hagyományát”, és agresszív marketinghadjárattal elterjesztették, hogy az ánizsmentes „abszint” és a lángoló cukor hagyománya Csehországban a 19. századig nyúlik vissza. A valóságban azonban nem léteznek az 1990-es éveknél korábbi nyomai ennek a „hagyománynak”. A szintén gyakran emlegetett spanyol abszintok többsége is gyenge hamisítvány vagy kivonatokból készült abszint, bár igaz, hogy a tilalom után több francia főzde is Spanyolországba helyezték át az abszintgyártást, és némelyikük egészen az 1970-es évekig folytatta azt.

    Bővebben:
    A „cseh absinth” és a Hill család


    12. „Az abszint a művészek itala volt” – és mindenki másé is.

    Az abszintnak Franciaországban nagyjából az 1870-es évektől 1915-ig minden társadalmi osztályban osztatlan sikere volt – akiknek nem volt rá pénzük, azoknál a hírhedt hamisítványain keresztül. Csak az 1860-as években ismerték bizonyos körök italaként, amikor „a parasztok és munkások közönséges luxuscikke helyett a divatos naplopók italává vált” (The Lancet, 1868). Sok ismert művész fogyasztotta, de ez ugyanúgy igaz a borra vagy a sörre is. Művészitalként való emlegetése manapság főleg „kreativitásnövelő” és más fiktív hatásainak alátámasztására szolgál.

    Loustaunau - Esplanade des Invalides

    Abszintivó katona

    A lap tetejére


    Mi az abszint?
    Az abszint egy ánizsos-ürmös aromájú, illóolajokban gazdag gyógynövénypárlat, melyet magas (45–83%) alkoholtartalmú koncentrátumként palackoznak, de jól felhígítva (11-12% alkohollal) fogyasztanak. Domináns fűszerei a fehér üröm, az ánizs, a római édeskömény, a római üröm és az izsóp – a szakértői vélemények is megoszlanak abban, hogy az első kettő, az első három, vagy mind az öt kötelezőnek tekinthető-e.

    Gyártásakor a fűszereket többé-kevésbé semleges alkoholba áztatják, amit ezután újból színtelen párlattá főznek le, majd gyakran újabb fűszerekkel is ízesítik, amitől zöld színt kap. Az abszint előállítható hideg úton, alkohol és növényi kivonatok elegyítésével is, de ezzel a módszerrel nem érhető el közepesnél jobb minőség.
    A lap tetejére


    Milyen ízű?
    A valódi abszint mindig ánizsos-ürmös ízű, tehát az ánizs ízét kellemesen fanyar, friss, fűszeres jelleg ellensúlyozza, mely utóbbi egy kicsit a vermutokra emlékeztet. Az abszint alapvetően az ouzóra és más ánizsos italokra hasonlít, de jellemzően sokkal kevésbé émelyítő náluk. Ezt az ánizsos-ürmös alapjelleget több-kevesebb egyéb fűszer is kiegészíti, melyek jellemzően gyógyfüves-virágos vonalon mozognak. Az abszintok ízvilága széles skálán mozog: az ánizsos végletben a többi fűszer inkább csak frissítő körítés, ezek jellemzően fehér, halványzöld illetve mesterséges zöld abszintok. A másik, fűszeresebb végletet általában a természetes zöld abszintok képviselik, ezekre gyakran jellemző a színezéskor használt római üröm száraz, tárkonyos íze. Az abszint általában érezhetően kesernyés, de ha keserű utóízt hagy, az súlyos hibának számít.

    Bővebben: Az első abszintom – 1. Kell ez nekem?

    A lap tetejére


    Mitől „igazi” vagy „nem igazi” egy abszint?
    Az igazi abszint lényegében azonos a 19. században elterjedt itallal:

    – legalább 45% alkoholtartalmú
    – egyik fő hozzávalója a fehér üröm
    – hidegvizes hígításkor a kicsapódó illóolajok átlátszatlanná teszik
    – döntően ánizsos-ürmös ízű
    – cukrozatlanul palackozzák

    Ennek az öt feltételnek nem csak a századforduló összes abszintja, hanem a korábban és később elterjedt (az 1970-es évekig gyártott legális spanyol, illetve az illegalitásban, majd legalitásban máig is túlélő svájci) változatok is megfelelnek. Az ettől eltérő „abszintok” gyártói nem hogy bizonyítékot, de még hihető érveket sem tudnak felhozni amellett, hogy közvetlen kapcsolat volna az italuk és az abszint közt.

    Az elmúlt évtizedek szeszgyártói ugyanis gyakran nem abszintot, hanem a mai italdivatnak jobban megfelelő és minél olcsóbban előállítható szeszes italokat dobtak piacra „absinthe” és „absinth” fantázianévvel, melyek jellemzően ételfestékes ízesített vodkák, bitterek vagy csillagánizslikőrök. Korábban már történt próbálkozás arra nézve, hogy az EU felvegye az abszintot a törvényben szabályozott italok közé, de az üzleti érdekek ellentéte miatt nem tudtak megegyezni a definícióban. A hamisítványokkal bővebben ezek az írásaink foglalkoznak.

    Az értékelési útmutatónknál további tudnivalók olvashatók arról, milyen az igazi abszint.

    A lap tetejére


    Hogyan ismerem fel a valódi abszintot?
    Hozzáértés vagy segítség nélkül sehogyan, még felbontás után sem. Vásárlás előtt minden esetben fontos utánanézni a kiválasztott márkáknak – enélkül igen nagy eséllyel lehet sok pénzért értéktelen italt venni. A Svájcban készült abszint ugyan minden esetben valódi, de egy abszint még lehet rossz attól, hogy valódi, Svájcban vásárolva pedig arra is figyeljünk, hogy ott is lehet kapni más országban készült hamisítványokat! Az utánajárás tehát az ott vásárolt vagy ott készült abszintoknál is javasolt – például a mi értékeléseink között, vagy az ott megadott egyéb lehetőségek közül választva.

    Néhány támpont a hamisítványok és a rossz minőségű abszintok elkerüléséhez:

    – Tényleges abszintot sosem színeznek fekete, kék, cián vagy lila színekre, minőségi abszintnál pedig nem használnak mesterséges színezéket. Avatatlan szem számára azonban a jól eltalált mesterséges árnyalat is természetesnek tűnhet. A színtelen abszintok közt található messze a legkevesebb hamisítvány, de azért akad (hazánkban például a Rodnik’s White).
    – Ha egy ital jeges víz hozzáadásakor átlátszó marad, akkor nem abszint (kivéve a „fantom-louche” ritka esetét). Ennek ellenkezője, a tejszerű opál sem feltétlenül jelent azonban valódi abszintot.
    – Az igazi abszint nem tartalmaz cukrot – éppen ezért szokás fogyasztás előtt, ízlés szerint édesíteni. Vannak olyan márkák, melyek csak annyiban térnek el a valódi abszinttól, hogy cukorral palackozzák őket, így bizonyos szempontból abszintok, de a cukrozás oka az, hogy „szárazon” élvezhetetlenek volnának, vagyis rossz minőségűek. A cukortartalmat jó esetben feltüntetik a címkén (vagy külön, vagy a likőr/liqueur megnevezéssel), de bontás után észrevehető az üveg száján is, legalábbis ha csavarzáras: néhány alkalom után rászárad a menetre, és serceg a kupak csavarásakor.
    – A minőségi abszint címkéje soha nem utal az ital tujontartalmára, vagy bármilyen pszichoaktív hatásra, mivel a tájékozott abszintkedvelők az ilyen márkákat tapasztalatból elkerülik.
    – Minőségi abszintot általában csak Svájcban palackoznak csavaros kupakkal. Egyéb országok termékeiből csak óvatosan vásároljunk ilyet. (A dugós palackozás viszont önmagában szintén nem garantálja a jó, vagy akár csak valódi abszintot.)

    A lap tetejére


    Hogyan kell abszintot inni, és miért kellenek ehhez szabályok?
    Az abszint félkészen, pontosabban koncentrátumként kerül az üvegbe, mert hígításkor a benne lévő illóolajok kicsapódnak, és így nem tárolható – az abszint mint rövidital tehát korunk egyik nagy félreértése. Az igazi abszint egy hidegen, ízlés szerint cukrozva vagy „szárazon”, és jellemzően 11-12% alkoholtartalommal fogyasztandó ital, amit fogyasztás előtt kell elkészíteni a palackban található szeszből. Az ettől szögesen eltérő fogyasztási módokat az itallal szembeni tájékozatlanság és a modern marketing hozta létre. Az abszint röviditalként való fogyasztása a Századfordulón még az idült alkoholistáknak is csak egy kis részét jellemezte, illetve időnként azon külföldieket, akik úgy jutottak hozzá, hogy semmit nem tudtak róla. Az abszintot töményen inni olyan, mintha hígítás nélkül innánk szörpöt, vagy megennénk az instant kávéport – alkoholkultúra szempontjából pedig nagyjából azzal egyenrangú, mint amikor valaki megissza a koktélbittert, vagy mondjuk vizespohárral tölt a pálinkából.

    Az előkészítéshez szükséges egy boros- vagy vizespohár, adagonként 1–2 dl jeges víz, és ha cukrozni akarjuk az abszintot, akkor abszintkanál és fehér kockacukor, illetve ezek helyett utólag is keverhetünk hozzá cukorszirupot vagy kristálycukrot. 2-3 cl abszintra (cukron át vagy anélkül) jeges vizet csorgatunk, és a kb. 12% alkoholtartalmat előre kiszámolt mennyiséggel, vagy illat és kóstolás alapján célozzuk meg: a cél egy aránylag könnyed, nem émelyítő, borerősségű ital.

    Az abszint előkészítésével bővebben ezek az írásaink foglalkoznak.

    A lap tetejére


    Mi a gond a „cseh módszerrel” és a „cseh abszinttal”?
    A „cseh módszer”, vagyis a lángoló cukor elterjesztésekor semmiféle abszint vagy épkézláb utánzat nem volt forgalomban, így eleve nem beszélhetünk „abszintfogyasztási szokásról”. A „cseh módszert” ugyanis nem az abszinthoz, hanem egy, az 1990-es években elterjedt, rágógumiízű, lényegében kommersz szeszes italhoz találták ki, valószínűleg azért, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet az ital gyenge minőségéről. Ezt az italt Hill’s Absinth néven dobták piacra mint „eredeti svájci-francia recept alapján készült abszintot” (habár az alkoholtartalmát leszámítva semmiben nem hasonlított rá), a lángoló cukrot pedig akkoriban még „az eredeti francia módszerként” népszerűsítették, ahogyan egyes gyártók máig is teszik.

    A „cseh abszint” és a „cseh módszer” fogalmát csak akkor találták ki a gyártók, mikor a 2000-es években szélesebb körben elterjedt, hogy a cseh marketing átverés – ekkor a Hill’s-t és többtucatnyi utódját (az úgynevezett „cseh absinth”-okat) hirtelen „az abszint cseh változatának” kiáltották ki, habár a két italfajta közt nincs rokonság azon kívül, hogy az egyik a másiknak a hírnevéből akar megélni. Az utóbbi években már valódi – sőt, kitűnő – abszintok is készülnek Csehországban (pl. St. Antoine), de az arányuk elenyésző.

    A „cseh módszer” kedvelői gyakorlatilag kivétel nélkül hamisítványokat vagy ritkábban olyan gyenge abszintokat fogyasztanak, melyek semmilyen előkészítéssel nem kimondottan finomak. Ezért az is tévedés, hogy ma a „cseh módszer” lenne az elterjedtebb abszintfogyasztási szokás: a tényleges abszintokat igen kevesen fogyasztják így, habár a bartenderek jelentős része mindenképp rá akarja ezt erőltetni a valódi abszintokra is.

    A lap tetejére


    Hol és mennyiért lehet valódi abszintot vásárolni?

    A minőségi abszintok hazai kínálata egyelőre rendkívül szűkös, változékony és nem ritkán túlárazott. Az említésre méltó új megjelenéseket igyekszünk követni a Facebook-oldalunkon, de a mindenkori helyzet jól követhető az itthon forgalmazott márkák listáján is. Ezek közül választva a Google könnyen megtalálja, hogy itthon hol kaphatóak, ugyanis itthon többnyire eleve csak webáruházakban találni meg őket. Az EU-n belüli nemzetközi abszintwebáruházak közt többnek is igen nagy kínálata van, és általánosságban megbízhatóak is. A valódi abszint ára a minőségétől függetlenül üvegenként legalább 9-10 ezer forint szokott lenni, ha legalább fél literes palackban gondolkodunk. Ezért – és mert tízezer fölött sem minden arany – csak független hozzáértők által ajánlott márkákat érdemes vásárolni. Aránylag ritka, hogy egy jó abszintról ne legyen értékelés vagy nálunk, vagy a lista alján linkelt három külföldi honlapon.

    Részletes útmutató: Az első abszintom – 2. melyiket és honnan?

    A lap tetejére


    10-15 ezer forint nekem sok egy üvegért. Milyen utánzatot érdemes kipróbálnom?

    Egyelőre semelyik 9 ezer forint alatti márkát nem tudjuk ajánlani, mert nemcsak jellemzően élvezhetetlen italok, hanem többnyire nem is hasonlítanak az abszintra. (Talán a Tunel 70-et nevezhetjük kivételnek ez alól.) A minőségi abszint jellegéhez a török rakıé áll a legközelebb. Szőlőpárlatból és ánizsból készül, a jellege mégis inkább a fehér abszintokéra hasonlít, mint az ouzóéra. Hazai kereskedelemben ezekből a Tekirdağ Rakısı és a Yeni Rakı kapható (7-8 ezer forinttól). Mindkettő jó minőségű és korrektül árazott ital – az abszintkedvelők sokkal szívesebben fogyasztják ezeket, mint a hasonlóan árazott „abszintokat”.

    A lap tetejére


    Mennyi abszintot biztonságos fogyasztani?
    Abszintból ugyanannyi adagot szabad inni, mint más alkoholos italokból, hiszen semmivel nem ártalmasabb náluk. Normál adagnak (a palackozás szeszfokától függően) a 2-3 cl abszintból hígított ital nevezhető. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a hígításnál használt cukor lassítja, egyenetlenné teszi az alkohol felszívódását, így a cukrozott abszint olyan alattomos, „egyszerre beütő” ital tud lenni, mint a likőrök vagy az édes borok.

    A lap tetejére


    Ha az abszintizmusnak egyáltalán nem volt alapja, hogyan sikerült 100 évre betiltani az italt, és miért korlátozzák a tujontartalmát?
    Amikor az abszint korabeli hatásairól beszélnek, előszeretettel „felejtik ki” a történetből a lényeget: a századfordulós Franciaországban (ahogy ekkoriban a nyugati világ nagy részén) elképesztő mértékű alkoholizmus tombolt. Sokan minden nap annyit ittak, amennyi úgymond befért a csövön. Ez a kor beszámolói szerint egy becsületes alkoholistánál napi 6-9 deci röviditalban (tehát akár napi 18 féldeciben!) teljesedett ki, a francia nép fejenkénti átlagfogyasztása pedig napi 1,6 dl tiszta alkoholra rúgott, ami 40%-os röviddel számolva 8 féldeci – persze nemcsak töményet ittak. Az alkoholizmus kutatása eközben gyerekcipőben járt; általánosan elfogadott elmélet volt, hogy nem az elfogyasztott alkoholmennyiség az igazi probléma, hanem az italok egyéb összetevői, vagyis a kozmaolajok és/vagy a növényi összetevők. Egyes tudósok tényként kezelték, hogy a minőségi alkohol nem okozhat delírium tremens-t, és 1907-ig az alkoholos hallucinózist sem ismerték. Mindenféle fűszeres szeszt (a különböző növényi likőröket, a gint és a vermutot is) veszedelmes méregnek tartották, és ezek betiltását is javasolták. A francia kormány azonban végül ezek közül csak a leghevesebben támadott (és gyakran mérgező vegyszerekkel hamisított) abszint betiltására szánta rá magát, így az utókor ebből a káoszból végül annyit szűrt le, hogy a tujontartalmú italok veszélyesek.

    Másodszor, a tudomány a tilalom után 1975-ig szinte egyáltalán nem, a következő 25 évben pedig csak (jobbára téves) elméletek szintjén foglalkozott az abszinttal. Csak az ezredforduló környékén kezdődtek komolyabb, kísérletekkel alátámasztott kutatások, melyek eredményeként kiderült, hogy a „mérgező” (illetve később „pszcihoaktív”) abszint elmélete különböző tudományos tévedéseken, illetve korabeli antialkoholista propagandán alapult.

    Harmadszor, a törvények nem kimondottan az abszint tujontartalmát korlátozzák (a legtöbb országban az abszint mint hivatalos italkategória nem is létezik), hanem a különböző ételek és italok tujontartalmát általában. Többféle alkoholos ital is tartalmaz tujont, főleg a növényi likőrök és a vermutok. A századforduló utóhatásaként egyes európai országok (távolról sem mind!) még az 1970-es években is tiltották az abszintot, illetve a fehér ürmöt mint hozzávalót, esetleg a tujontartalmú italokat, ezzel útjában állva az európai jogharmonizációnak és szabad kereskedelemnek. Az Európai Unió egy szakmai bizottsága 1979-ben meghatározta azt a maximális tujonmennyiséget, ami emberre ártalmatlan (még akkor is, ha a fogyasztó éppenséggel alkoholista), és ezt határértékként 1988-ban rendeletben rögzítette, hogy ez a korlátozás váltsa fel az abszintot tiltó helyi törvényeket, azaz ne legyenek olyan EU-s italok, amiket bizonyos tagállamok ósdi, védhetetlen tilalmakra hivatkozva nem engednek be a piacaikra.

    A lap tetejére


    És mitől hallucináltak az emberek?
    A „hallucinogén abszint” mítosza csak jóval az abszint eltűnése után, 1975-ben kapott szárnyra, amikor egy szerzőpáros téves párhuzamot vázolt fel a tujon és a tetrahidrokannabinol (THC; a marihuána hatóanyaga) között a Nature magazinban.

    A századfordulón csak elmegyógyintézetbe zárt, delirium tremensben vagy alkoholos hallucinózisban szenvedő alkoholistákon figyeltek meg hallucinációkat. Innen a félreérthető – de önmagában igaz – állítás, miszerint a túlzott abszintfogyasztás (mint a krónikus alkoholizmus általában) hallucinációkat okozhat. Az abszint népszerűségének 50-60 éve alatt senki nem írt le olyat, hogy abszintot ivott, majd hallucinált volna. Ezt a mítoszt állítólagos, egymásnak is ellentmondó „Oscar Wilde-idézetekkel” szokás alátámasztani, melyek azonban csak évtizedekkel Oscar Wide halála után jelentek meg régi ismerőseinek könyveiben, és nem mondanak el többet egy érzelmes ember lerészegedésénél.

    A századfordulóról fennmaradt orvosi esetleírások sem említenek olyan tüneteket, amik „közönséges” alkoholbetegeknél ne fordulnának elő, és emiatt már megjelenésétől fogva súlyos kritikák érték az „abszintizmus” elméletét. A kor számos regénye is említi az abszintot, de csak a részegséget és a testi-lelki leépülést emlegetik vele egy lapon, akárcsak a többi alkohol esetén. A leghalványabb korabeli utalás sem létezik arra nézve, hogy 2 generáción át egész Párizs „hallucinálással” töltötte volna a délutánjait a zöld órák alkalmával. Az abszintot hétköznapi italként ismerték és fogyasztották, és „különlegességét” a palackozás magas alkoholtartalma mellett leginkább az adta, hogy az orvosok óva intettek tőle. A tujont mára embereken is tesztelték, a Rutgers Egyetemen: a legtöbb alany akkor sem érzékelt semmi különöset, ha egy egész üvegnyi korabeli abszint tujontartalmát oldották fel a poharában.

    A lap tetejére


    Akkor milyen különleges hatásai vannak az abszintnak?
    Sok abszintkedvelő egyetért abban, hogy az abszint által okozott részegség kevésbé tompa, mint egyéb alkoholok esetén, vagyis határozottan később jelentkezik a pohárborogatás, a tántorgás és az akadozó beszéd. Ehhez azonban nem szükséges abszintot inni: a koffeinnel fogyasztott alkohol sokkal határozottabb „éberrészegséget” nyújt (habár így ugyanannyival veszélyesebb is.) Máig sem tisztázott, hogy az abszintnál ezt az elvárások okozta placebo vagy a növényi olajok enyhe serkentő hatása okozhatja, de nincs ok azt hinni, hogy pont a tujon hatása lenne, mivel abból túl kevés van (és volt mindig is) az abszintban. Hasonló élmények azonban egyéb italoknál is ismertek: egyesek váltig állítják, hogy „másképp részegek” a különböző italoktól, de az olyan beszámolók sem ritkák, mikor valakinek olyan „abszinttól” sikerült „hallucinálnia”, ami az alkohol mellett csak ételfestéket és aromákat tartalmazott.


    A lap tetejére


    Hol vásárolhatok abszintpoharat és -kanalat?
    A hazai kínálat ezekből is szűkös és túlárazott, így külföldről érdemesebb lehet rendelni belőlük. Pohár esetén sokkal olcsóbb alternatíva egy jól megválasztott talpas pohár (például ilyen), a kanál problémáját pedig a WhiskyNet.hu illetve a Barkellekek.hu, illetve a házi cukorszirup használata vagy a cukrozás mellőzése oldhatja meg, de az sem szentségtörés, ha a felhígított abszintban elkeverünk egy kávéskanálnyi kristálycukrot. Az 1880-as éveket megelőzően az utóbbi két módszert használták, az abszintkanál csak ezután terjedt el.

    A lap tetejére


    Készíthetek abszintot otthon?
    Az abszint lepárlóüst nélkül nem készíthető el, a házi szeszfőzés azonban a legtöbb országban törvényellenes, így – a bor- és gyümölcspárlatokét kivéve – Magyarországon is. Elméletben lehetséges, hogy a legális magánfőzött pálinkát fűszerekkel újra lepárolni is szabályos legyen, de ezzel kapcsolatban a NAV felkeresését ajánljuk.

    Az interneten található, áztatást és szűrést előíró egyszerű receptek (és a rájuk építkező, nevetségesen drága „absinthe kit”-ek) segítségével nem abszintot, hanem borzalmas ízű növénytinktúrákat lehet előállítani – lényegében ilyen az abszint lepárlás előtt. A ma már gyakoribb, folyékony abszinteszenciákból akár abszintnak tekinthető ital is készülhet, de az eredmény gyenge közepes minőségű, és az sem garantált, hogy az összetétele megfelel az abszinténak.

    A lap tetejére


    Miért ennyire drága a valódi abszint?
    Összességében elmondható, hogy ma még a minőségétől függetlenül minden valódi abszintot (de időnként akár hamisítványokat is) 10 ezer forint/üveg fölött próbálnak értékesíteni, ugyanis nincsenek jól kialakult fogyasztói elvárások, sem nagyszámú hozzáértő kritikus. Míg egy 4-5 ezer forintot érő whiskyt nagyon nehéz 10 ezer forintért forgalmazni, az abszintnál ugyanez a legkevésbé sem okoz gondot.

    Mára azt mondhatjuk, a francia és svájci valódi abszintok közt már kialakultak a középkategóriás (7 dl-enként nagyjából 4-6 ezer forintot érő) márkák is, de a fogyasztói tájékozatlanság miatt ezek is jól eladhatók magasabb összegért. A fogyasztók feladata lesz nem megvenni az akár nyolcezer fonintos hamisítványokat (ugyanis ezek foglalják el az olcsó valódi abszint helyét a piacon), illetve ezután nem fizetni 10-16 ezer forintot egy rossz abszintért, csak mert valódi.

    A lap tetejére


    Mitől zöld (vagy más) színű az abszint?
    Az abszint – mint minden párlat – színtelenül folyik le a lepárlóüst hűtőspiráljából, és gyakran így is palackozzák: ezek a blanche és la bleue abszintok (a „bleue” ugyanis nem kék abszintra, hanem a színtelen abszint időnként kékes fényben játszó opáljára utal). A 18-19. század fordulójától kezdve elterjedő, klasszikus abszintot palackozás előtt még egyszer ízesítik fűszerek beáztatásával (főleg izsóppal és római ürömmel, melyek fehér abszint esetén már lepárlás előtt az abszintba kerülnek), amitől zöld színt kap. Az árnyalat a pontos összetételtől függően a szinte fenyőzöldtől a friss mohazöldön át az egészen sárgás zöldig terjedhet, de sosem rikítő neonzöld. A legtöbb igazi abszint színtelen vagy zöld, ritkábban piros (hibiszkuszos fűszerezéssel), vagy egészen egyedi esetekben más virágok színeiben pompázik, ezek azonban ritkán igazán élvezhetőek. Időnként valódi abszintnál is előfordul, hogy az második fűszerezés helyett ételfesték kölcsönzi a színét, ami ez esetben is igen komolytalan minőségre utal: olyan csalás, mintha egy fehérbort ételfestékkel tennének „vörösborrá”. A hamisítványok színét szinte mindig színezék adja, és ezeknél nem rettennek el a kék, fekete, lila és egyéb bizarr árnyalatoktól sem.

    A lap tetejére


    Az alacsonyabb alkoholtartalom gyengébb minőséget jelent?
    Nem. A mai abszintok alkoholtartalma és minősége jobbára független egymástól. Ugyanúgy gyakori a 70% fölötti élvezhetetlen abszint, mint a 45-50%-os prémium márkák (a hamisítványok alkoholtartalma pedig 38–90% közt ingadozik.) A 19. századi gyakorlatban a 60% alatti abszint valóban egyet jelentett a gyenge minőséggel, de ezt nem az abszint tulajdonságai, hanem a kor szesziparának körülményei alakították így.

    Változó, hogy egy-egy abszintnál milyen hígítással kezdődik meg az illóolajok kicsapódása, azaz milyen alkoholfokkal palackozható. Az ital jellegét tehát igen, az élvezeti értékét viszont alig határolja be, hogy mennyi alkohollal palackozták. Befolyásolja viszont a belőle hígítható ital mennyiségét, vagyis azt, hogy ténylegesen mennyi abszint van az üvegben: 7 dl 50% os és 5 dl 70%-os abszint például ugyanannyi italt jelent.

    Bővebben: Az abszint és a szeszfok

    A lap tetejére


    Miért kapnak ennyire alacsony pontszámot a boltokban kapható „abszintok”? Nem túlzás ez?
    Két sajnálatos oka is van annak, hogy az ismertebb „abszintmárkák” nagyon gyengén szerepelnek. Az egyik , hogy ezek gyakran nem is próbálnak hasonlítani az abszintra, így sokszor nincs mire pontot adni, ahogyan a legjobb bor sem szerepelne fényesen, ha sörként kellene értékelni. („Édesanyám, ez a káposztás tészta nem elég savanyú! – Édes fiam, az mákos tészta… – Ja, annak elég savanyú!”) A másik ok pedig, hogy – mint a hamisítványok általában – ezek jellemzően szép palackba töltött, drágán forgalmazott, de gazdaságosan előállított, silány italok, melyek nem az ízükkel, hanem az alkoholtartalmukkal, illetve az abszint múltjával és mítoszaival hódítanak. Emiatt az általános élvezeti értékük is lényegesen gyengébb, mint amilyen az áruk alapján elvárható lenne.

    Bővebben:
    A louche titkai – 2. amikor nincs louche
    „Pastisinthe” – avagy hogyan lesz az abszint a saját nagyapja?

    A lap tetejére


    Absinthe, absinth vagy abszint?
    Az ital eredeti neve extrait d’absinthe volt, ami franciául ürömpárlatot jelent. Ez rövidült hamarosan absinthe-tá, melynek megközelítő kiejtése „abszent”. Az absinth eredetileg az ital német betűzése (amit német nyelven ma is használnak), nemzetközileg azonban mára a kitalált hagyományok alapján készült hamisítványok gyűjtőneve lett. Az abszint az ital szabályos magyar betűzése, mely már a Századfordulón is elterjedt volt.

    Bővebben:
    Absinthe vagy abszint?

    A lap tetejére


    De máshol azt mondják, hogy…
    A fenti információk első kézből származnak: történelmi dokumentumokból, kísérletekkel alátámasztott tanulmányokból, abszintszakértőktől. Ez csak a legritkább esetben mondható el az újságírók és (a témában tapasztalatlan) orvosok írásairól, akik jellemzően másodlagos, harmadlagos (ráadásul több évtizedes) források alapján tájékozódnak az abszintról, így nehezen követik a téma ellentmondásait, és gyakran tényként ismerik a 30-40 éve elterjedt feltételezéseket – például, hogy a tujon hallucinogén lenne, vagy hogy a régi abszint rengeteg tujont tartalmazott volna. Az abszinttal kapcsolatos régi és mai, helyes és téves tanulmányok komoly gyűjteménye található a Wormwood Society gyűjteményében és az absinthes.com „enciklopédiájában”. A 2000-es években már senki nem tudta tudományosan megvédeni a „mérgező abszint” vagy a „pszichoakív abszint” mítoszát a felgyülemlett bizonyítékokkal szemben.


    A lap tetejére